Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 7-8. szám - A csődelháritó kényszeregyezség intézményének jogi szerkezete és a bíróság jogkörének meghatározása. [5. r.]

100 bekezdése u. i. az elévülés kifogására — a német gyakorlat szerint — nem vonatkozik. Figyelembe veendő még azon további körülmény is, hogy a csődtömeg érdeke megköveteli, hogy minden hitelező közölje a tömeggondnokkal vagy a választmánynyal azon adatokat vagy bizonyítékokat, amelyekről valamely megtámadható jogcselekmény tekintetében tudomással bir Ha azonban a hitelező tudja, hogy a támadó jogot a csőd megszűntével saját nevében és saját számlájára érvényesítheti, akkor bizonyára nem fog sietni, hogy adatait a tömeggondnokkal közölje. Én tehát azt vélem, hogy helyesebb, ha a csőd tartama alatt megindítható volt, de meg nem indított támadó pert a csőd megszűntével ne lehessen többé megindítani. Összegezve tehát a mondottakat,azt tartom : hogy a csődön kívüli megtámadási jog szabályozása nálunk nem sürgős, legalább nem annyira, hogy a szükségrendelet igénybevétele indokolva lenne és hogy kívánatos, hogy ezen joganyag az uj csődtörvénynyel egyidejűleg, ezzel összhangban nyerjen szabályozást; hogy kívánatos továbbá, hogy a hazai törvény a német és osztrák hasontárgyu tör vényekben foglaltaknál bővebbkörü megtámadási okokat ne tartalmazzon ; hogy kívánatos, hogy a támadó jog csak azon hitelezőknek adassék meg, akiknek követelése azon időbe nyul vissza, amelyben a támadandó jogcselekmény történt és hogy kívánatos végül, hogy a csődben érvényesített támadási okok a csőd megszűnte után többé érvényesíthetők ne legyenek. XA csődelháritó kényszeregyezség intézményének jogi szerkezete és a bíróság jogkörének meghatározása. Irta: Dr. Szentirmay Ödön, a budapesti kir. Ítélőtábla elnöki titkára. V. Befejező közlemény.* Az ebben a tárgyban mult év folyamán közzétett fejtegetéseim befejezését megszakította az a körülmény, hogy az állam fegyveres erejéhez tartozván, a háború miatt elvonattam annak a lehetőségétől, hogy a megkezdett munkámat befejezhessem. S most, hogy a katonai szolgálatom mel* Előző közlemények 1913. évi 19- 2^., és az 1914. évi 4.. 6., 9. és 10. számokban. lett is, alkalmam van ismét visszatérni a felvetett kérdéshez, ez annál inkább időszerűnek jelentkezik, mert, amig a hadrakelt seregünkrettenthetetlen.haülmegvető küzdelemmel, véres csaták után uj csatákat viv, addig itt a mögöttes országrészekben a nemzet ereje, az évtizedek óta komolysággal és lelkesedéssel ápolt alkotó eszmék megvalósításával a biztos győzelem tudatában, rendithetetlen kitartással szövi a szebb és jobb jövő szálait. Ennek egyik alakulataként az igazságügyi kormány az Igazságügyi Javaslatok Tárának f. évi 2. számában közzétette dr. Schreyer Jakab, udvari tanácsos, előadó részéről a csődön kívül köthető kényszeregyezség tárgyában készített uj törvénytervezetet. Ez a törvénytervezet az előadónak e tárgyban készített előző munkálataival összhangban, hármas alapelvre támaszkodik. Czélja, hogy az adós gazdasági erejének fentartására irányuló érdek mellett védessék meg a hitelezők nagy többségének szempontja és ezzel kapcsolatban a köz, az állam és a társadalmi érdek is kielégítést nyerhessen. Ezt a hármas alapot egység fogja át, a könyörületességgel és méltányossággal kapcsolatos igazságosságnak érzete. Ez a legfőbb vezérlő gondolat. A hasznosság és czélszerüség belátása a lényeg. Ennek az eszmének diadalra juttatása mellett közömbös, hogy a tervezetben foglalt rendszer és az ott megállapított rendelkezések változatlan tartalmukban megmaradnak-e vagy sem, avagy kiegészíttetnek, módosíttatnak vagy helyettesittetnek-e oly rendszerrel és oly rendelkezésekkel, amelyek a törvénytervezetben legfőbb czélt annak változatlan tartalmában szolgálják, csakhogy annak érvényesülési lehetőségét szélesebb körben és hatályosabban megvalósítják. Igaz ugyan, hogy az előző fejtegetéseim az ezt a törvénytervezetet megelőző és ugyancsak a fent nevezett előadó részéről készített javaslatra vonatkozván, tárgyát tekintve, uj alaoot nyertek, minthogy azonban a jelen tör vénytervezet az előzővel a főbb kérdésekben megegyezik, fejtegetéseim anyaga és czélja változást nem szenvedett. A törvénytervezetben foglalt és részemről javasolt álláspont közt fenforgó különbség sarkpontja a kizárólag elméleti alapon nyugvó az az eltérés, ami a csődelháritó kényszer-