Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5-6. szám - Szerződési klauzulák s a háború

5—6. sz. Kereskedelmi Jog A valódiságra nézve meg nem tagadott 3. •/• alatti felperestől származó levélből ugyanis kitűnik, hogy felperes azt kérte R. L. D. al­perestől, hogy a következő tételre adott 1500 koronányi girot összeköttetésük tartamára állan­dósítva s azt R. L. D. a felperesnél igénybe venni szándékolt hitelre is terjessze ki. Az E, alattira R. L. D. alperes által veze­tett nyilatkozat kétségtelenül tartalmazza ennek az alperesnek a beleegyezését abba, hogy al­peresek a felperesnél levő 1500 koronás váltó állandóan a felperesnél legyen, az F. alatti R. L D. alperes által irt levélben pedig az alperes füge, vanília, jános-kenyér és kókusz­zsir árukra vonatkozólag is felajánlja, nagy­bátyja váltóját. Mindezeknek a bizonyítékoknak az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-a, mint mérlegelése után a bíróság tényként megállapítja, hogy az ere­detileg rézgálicz vételárára adott 1500 koronás, utóbb R L D. ez a felperes közötti teljes üz­leti összeköttetésre kiterjesztetett, minélfogva a felperes fel van jogosítva arra, hogy a kere­seti, nyilván fedezeti váltó keresetben R. L. D. alperesnek a felperessel való üzleti összeköt­tetésből származó összes taztozását érvénye­síthesse alperesek ellen. Alpereseknek az a védekezése, hogy ők nem egyeztek bele abba, miszerint a kereseti váltó más czélra felhasználtassék figyelembe vehető nem volt, mert a váltó elfogadott és ki a váltót a hitelezőnek átadja, a váltóelfoga­dót feljogosítottnak kell tekinteni arra, hogy a váltóügylet feltételeit a hitelezővel megállapít­hassa s ehhez az összes váltókötelezettek bele­egyezésére szükség annyival kevésbbé van, mert nem is állíttatott a perben az, hogy az el­fogadócsupán a többi váltókötelezettekkel együtt lett volna jogosítva eljárni. Az alperes által ajánlott bizonyítása kifejtettekhez képest szük­ségtelennek mutatkozván, azt mellőzni és az alaptalan kifogások figyelmen kivül hagyása mellett a sommás végzés részben hatályban tartásával a V. T. 237. és 12. §-ai értelmében a leszállított kereseti tőke járulékai megfize­tésére kötelezni kellett. A debreczeni kir. Ítélőtábla: Az elsőbiró­ság ítéletének F. H.. L. S és J. M. alpere­sekre vonatkozó részét megváltoztatja. Felperes keresetét ezekkel az alperesekkel szemben elutasítja, a 18.808/1912. V. számú sommás végzést reájuk vonatkozó részében hatályon kivül helyezi és felperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy nevezett alpere­seknek összesen 151 kor. 26 fillér per- és 23 kor. 40 fillér felebbezési költséget 3 nap alatt fizessen meg. Ezzel a változtatással ugyanazt az ítéletet egyebekben helybenhagyja. Indokok: Alperesek nem is védekeztek azzal, hogy felperessel történt megállapodásuk szerint a kereseti váltót telepíteni és azon tele­pest megjelölni nem volt jogosítva : ily meg­állapodás hiányában pedig a váltó birtokos a váltónak forgalomban szokásos rendes tartal­mát a kitöltetlen váltón kitölteni, ekként tehát azon a telep helyét és a telepest is ki­tüntetni jogosult. Ez okból a kir. Ítélőtábla alpereseknek a váltó jogellenes telepítésére fektetett kifogását alaptalannak találta. Az elsőbiróság ítéletében helyesen kifej­tettek alapján a kir. Ítélőtábla is bizonyított­nak fogadta el, hogy R. L. D. elfogadó a kere­seti váltót a felperesnek eredetileg a tőle vásárolt rézgálicz (kék-kő) vételárának biztosí­tására adta, a felperes által 1911. június hó 25-ről hozzáintézett 3. 7. alatti levél folytán azonban R L. D. az 1911. évi július hó 7-én kelt E. •/. alatti válaszának hátlapján olvasható nyilatkozatában beleegyezését adta ahhoz, hogy a kereseti 1500 koronás váltó a felperessel fen­álló állandó összeköttetésük biztosítására állan­dóan a felperesnél maradjon. E nyilatkozata szerint a nevezett elfogadó a „gálicz számlá­jára" egyidejűleg egy 900 koronás váltót kül­dött a felperesnek, amiből megállapítható, hogy e nyilatkozat kiállítása idejében R. L. D. a felperestől vásárolt rézgálicznak a kereseti váltóval biztosított vételárát felperesnek még nem fizette ki, a kereseti váltó tehát ebben az időpontban kifizetés folytán czélját még nem érte el. Ezek alapján — tekintettel felperes által H. alatt becsatolt könyvkivonat ama tartal­mára is, amely szerint felperesnek R L. D.-val szemben 1289 korona 29 fillére rugó követe­lése áll fenn — a kir. Ítélőtábla is ugy találta, hogy felperes a kereseti váltót a nevezett el­fogadóval szemben jogosan érvényesítette. Ugyanazért az elsőbiróság Ítéletének erre az alperesre vonatkozó felebbezet részét az itt felhozottakkal kiegészített vonatkozó indokolá­1 sánál fogva helybenhagyta. Minthogy azonban a rendelkező részben megnevezett többi alperes tagadásával szem­ben nem áll bizonyíték rendelkezésére abban a : tekintetben, hogy ezek a felperes és R L. D. elfogadó közt létrejött ismertetett tartalmú utóbbi megállapodásról tudtak és ahhoz hozzá­járultak volna, ily körülmények közt F. H., L. S. és Z. M. alperesek a kereseti váltó alap­ján jogszerűen ezért nem perelhetők, mert ezt kifejezetten a felperes és R. L D. alperes közt létesült ujabb megállapodás után a felperes tényelőadása szerint a kifizetett rézgálicz vétel­árának biztositékául irták alá, annak alapján tehát az elfogadónak ujabb tartozásáért fizetési kötelezettségük nem állapitható meg. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét I. r. alperesre vonatkozó nem felebbezett részé­ben nem érinti, II—IV. r. alperesekre vonatkozó felebbezett részében pedig azt indokai alapján : helybenhagyja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom