Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5-6. szám - Szerződési klauzulák s a háború

5—6, sz. 49. A váltó rendes tartalma szerint egymagában a váltóhitelező és a váltókötelezett közös érdekében kiállított okiratnak nem tekinthető; ezért váltónak mint közös okiratnak felmutatására irányuló alkeresetnek helye nincs. (M. kir. Curia 103/914. V. s?. — 1914. nov. 26.) M. kir. Curia: A másodbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: A váltó, mint okirat nem szolgál a váltóhitelező és a váltóadós kölcsönös jogviszonyának tanúsítására, hanem csupán okirati bizonyítéka a mindenkori váltóbirtokos hitelezőnek, a váltókötelezettekkel szemben a váltói kötelezettség és az azon alapuló követelés fennállásának bizonyítására. A váltó tehát, rendes tartalma szerint, egymagában a váltóhitelező és a váltókötelezett közös érdekében kiállított okiratnak nem tekinthető, azért váltónak, mint közös okiratnak felmutatására irányuló alkeresetnek helye nincs. Tartalmazhatnak ugyan a váltólapok oly külön feljegyzéseket is, amelyek a váltóhitelező és váltókötelezett közös jogviszonyára vonatkoznak és mindkét fél közös érdekében lesznek a váltóra vezetve. Ilyen esetben a mindkét fél közös érdekében a váltólapra vezetett feljegyzéseknek felmutathatása végett volna helye alkeresetnek, amely esetben azonban, az 1868 : LIV. t.-cz 188. § ának rendel kezéseire figyelemmel, az alkeresetben az állított feljegyzések tartalma szükségképen előadandó. Minthogy azonban az alkeresettel élő alperes a felmutatni kívánt váltókra netán rávezetett ily feljegyzések minémüségét és azok tartalmát elő nem adta és minthogy az egyébként a felperes által a perben nem használt váltó nem közös okiratok ; az alperes alkeresete alaptalan, ennélfogva az alkereset fő tárgyára nézve, a most felhozott okokból, a per és a felebbezési költségre vonatkozó rendelkezés tekintetében pedig saját ide irányuló indokolása alapján, a másodbiróság végzése helybenhagyandó volt. 50. A gépvételár fedezetéül szolgáló váltót megszerző gépgyáros váltójogi szempontból nem jóhiszemű harmadik. (M. kir. Curia 318/1914. V. sz — 1914. decz. 3.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a 64413/910. szám alatt hozott sommás végzést egészben hatályon kivül helyezifelperest egészkeresetével elutasítja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni kellett a következő okokból: Az elsőbiróság az alperest a kereseti kérelemhez képest azért találta marasztalandónak, mert ugy látta, hogy a per adatai alapján nem állapitható meg az, hogy felperes a kereseti váltók megszerzésekor azok rendeltetéséről tudott volna, s ekként alperes vele szemben a K. T. 92. §-a értelmében nem érvényesítheti az alperes és felperes jogelőde, a kereseti váltó kibocsájtója, rendelvényese és forgatójaként szereplő K. J. között létesült magánjogi viszonyból merített kifogásokat. A peranyagnak adatai szerint azonban ugy a felperes, valamint váltójogi előzője K. J. kereskedők, akik gazdasági gépek eladásával foglalkoznak s igy az ily eladásokból rendszerint létesült szerződési kikötéseket elismerik. A gépeladási ügyletek köztudomás szerint nagy részben fedezeti váltók adásával bonyolittatnak le, amidőn tehát felperes a kereseti váltókat leszámítolás végett megszerezte, tudnia kellett, hogy azok mily uton és mi czélból jutottak jogelőde birtokában, következésképen tudnia kellett azt is, hogy azoknak ellenértékét szállítandó gépek képezik, amiről való tudomását felperesnek még inkább kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy felperes jogelőde a beszerzett telekkönyvi iratokból kitünőleg a kereseti váltókkal fedezett gépeladási ügylet alapján szerzett biztosítéki zálogjogát is engedmény utján felperesre ruházta, aki a 4. /. alatti levelében maga hivatkozik arra, hogy a K. J. által ráforgatott váltókra vonatkozó részletfizetési megállapodás közöltetett vele. A most felsorolt körülményeknek a S E. T. 215. és 64. § ai értelmében való mérlegelése mellett a kir. Ítélőtábla felperest nem tekinthette oly jóhiszemű harmadik váltóbirtokosnak, akivel szemben az előzőjével létesült magánjogi viszonyból merített alperesi kifogások a V. T. 92. §-a értelmében érvényesíthetők ne lennének. Minthogy pedig a kecskeméti kir. törvényszéktől beszerzett 5810/910. K. számú per irataiból kitünőleg, ebben a perben jogerősen kimondatott, hogy alperes a kereseti váltókkal fedezett gépvételi ügylettől K. J. hibás és késedelmes teljesítése miatt joggal elállhatott és ugyanazon perben kelt jogerős Ítéletekkel K. J. felperes jogelőde a kereseti váltók visszaadására is köteleztetett, amiből tehát kétségtelenül következik, hogy alperes a kereseti váltók kikötött ellenértékét meg nem kapta, amint ezt már vonatkozó indokai szerint az elsőbiróság is helyesen megállapította, alperes ez irányú kifogásának felperessel szemben is helyt kellett adni és ehhez képest az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, a sommás végzést egész terjedelmében hatályon kivül helyezni s felperest keresetével egészen elutasítani kellett. M. kir Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és azért, mert a per adataiból és különösen abból, hogy a felperes az 1909. februárban kelt engedményokirattal az F. és K -val szerződésen alapuló összes jogokat megszerezte, a kir. Curia is arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek a váltó megszerzésekor is, ami a felperes előadása szerint 1909. február 3-án, tehát csak néhány nappal az engedményokirat kelte előtt történt, tudnia kellett a váltó alapjául szolgáló jogviszonyról.