Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5-6. szám - Szerződési klauzulák s a háború

5—6. BZ. A bonczoló orvosok vallomása által megerősített bonczjegyzőkönyv adatai szerint a biz tositottnál súlyos belső betegségek állapíttattak meg (szivizomelhájasodás, függőér elfajulás, idült veselob, zsirmáj). E mellett a bonczoló orvosok a halál okát a fentirt idült szervi bajok következtében beállott szivszélhüdésben állapították meg. A perben meghallgatott szakértők pedig — bár elfogadták a bonczoló orvosok véleményét — annyit megengedtek, hogy a chronikus kórállapotok fenforgása mellett, a kémény felemelése kiválthatta a biztosítottnak halálos végű megbetegedését Ezzel szemben az igazságügyi orvosi tanács nem talált támpontot annak megállapítására, hogy a súlyos emeléssel járható egészségháboritó behatás a biztosítottnak elhalálozására lényegesen közrehatott volna oly módon, hogy a halál korábban állott volna be, mintha az emelés nem történt volna meg. A kir. törvényszék az igazságügyi orvosi tanács véleményével szemben a perben meghallgatott szakértők véleménye alapján tényként megállapította, hogy a biztosított halálos végű megbetegedését a kémény emelése váltotta ki. Tekintettel ugyanis arra, hogy az összes tanuk egyértelmű vallomása szerint — akik a biztosítottat hosszabb idő óta ismerték — a biztosított beteges ember benyomását nem tette, betegségről nem panaszkodott és kazánkovácsi teendőjét rendesen látta el ; tekintettel továbbá arra, hogy az emelés után 1U-1/-i óra (Cz A. tanú vallomása) múlva a biztosított hátfájásról panaszkodott, s azt maga is az emelésnek tulajdonította; tekintettel arra is, hogy ez a fájdalma oly rohamosan súlyosbodott, hogy ugy kellett hazavezetni: a kir törvényszék az orvosszakértők véleményét tette magáévá és nem találta elfogadhatónak az igazságügyi orvosi tanács véleményét, annál kevésbé, mert e vélemény — amellett, hogy pusztán lényeges befolyást az emelésnek nem tulajdonit — a közvetlenül a halmegelőző tünetek (megmerevedés, aggtünetek) magyarázatát is ennek közvetlen, vagy közvetett okát nem adja, különösen pedig a biztosított addigi munkabírásával és chronikus bajával szemben nem jelöli meg azt a betegséget, amely az emelés közbenjötte nélkül is a biztosítottnál ugyanazokat a hirtelen fellépő tüneteket és eredményt előidézhette. Baleset fenforog akkor is, ha a biztosított testalkata kóros elváltozás, vagy betegség folytán csak gyenge ellentállást képes kifejteni s ezért a baleset által előidézett sérülés következményei könnyebben és hamarább állanak be, mintha ez a kóros elváltozás fenn nem forgott volna, vagyis amikor a baleset a különben már meglévő betegség következményét, jelen esetben a halálos végű megbetegedést, pusztán kiváltja, Az a körülmény tehát, hogy a biztosított a baleset előtt már beteg volt, a baleset és testi sérülés közvetlen okozati kapcsolatát nem szünteti meg s igy meg kellett állapítani, hogy a biztosított baleset folytán vesztette el életét. A biztosítási szerződés értelmében alperes kötelezettséget vállalt a biztosítási összeg megfizetésére, amennyiben a biztosított baleset folytán életét veszti • ehhez képest tehát a biztosító alperest — tekintettel arra, hogy a felperesként fellépő örökösök egymásközti jogviszonyai tisztázva nincsenek — a nem vitás biztosítási összeg és kamatok bírói letétbe helyezésére kellett kötelezni. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét megváltoztatja és az elsőbiróság Ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. Kárbiztositás. 46. A biztosítási feltételekben foglalt megállapodásnak megfelelő szakbecsü hiányában a biztosított nem zárható el attól hogy kárát és annak összegét a törvénykezési eljárásban előirt módon megállapíthassa. (M. kir. Curia 497/1914. V. sz. — 1914. okt. 14.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság: A kir. törvényszék végrehajtás terhével kötelezi az alperest, hogy a felperesnek 4052 kor. 24 fifl. tőkét, stb. megfizessen. Ezt meghaladó keresetével a felperest elutasítja. Indokok: A felek által a kár megbecsülésére felhívott szakbizottság szabályszerűen jött létre és szabályszerűen állíttatott össze, de ennek határozata természetszerűleg csak a kárösszeg mennyiségére vonatkozhatik ; arra, hogy kár egyáltalán történt-e vagy sem, nem lehet döntő e bizottság eljárása akkor, ha a három bizottsági tag közül egy kárt konstatál, különösen, mint a jelen esetben, a mikor két tag kárt egyáltalán nem észlel, egy tag pedig aránylag nagy összegű : 4594 kor. 80 fill. kárt állapit meg; ily esetben a biztosított nincs elzárva attól, hogy a kár fenforgását más módon bizonyítsa. A törvényszék a két szakértőnek azt a kijelentését, hogy „százalékban kifejezhető kárt nem találhat" ugy értelmezi, hogy egyáltalán nem találtak kárt, s igy felperesnek a szakértelem hiányára alapított kereseti előadása alappal nem bir. A fentebb elmondott jogi álláspont folytán, de meg azért is, mert a szakbizottság szabályszerűen jött létre, mellőztetett a bizonyítás arra, hogy alperes szakértője alperestől I állandó fizetést huz.