Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5-6. szám - Szerződési klauzulák s a háború

5—6. s_. Kereskedelmi Jog 83 alperes a felperest megillető kárösszeget 1909. márczius 18-án likvidálta s ekkor már tudott a felperes czukorbetegségéről, nem lehet azt következtetni, hogy alperes a közlési kötelezettség megsértése miatt emelhető kifogásáról lemondott volna, mert a káreset folytán felperest megillető kárösszeg kifizetése nem állapithat meg joglemondást a jövőre nézve, hanem csak azt vonja maga után, hogy az alperes azt az összeget, amit a czimén megfizetett, vissza nem követelheti; minthogy az alperes a felperest megillető kárösszegnek kifizetése után 2 nappal már értesítette a felperest arról, hogy a biztosítási szerződést törli, igy tehát arról, hogy az alperes a maga részéről a szerződést érvénytelennek tartja, a felperest kellő időben értesitette .. M. kir Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja azzal a változtatással, hogy a peres felek között a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok: A biztosítási szerződés kiegészítő részét képező „Általános biztosítási feltételek* 4. §-ának b) pontja szerint a felek már a szerződés megkötésekor megállapodtak abban, hogy a társaság a diabetikus (ezukorbaj) betegségben szenvedő egyéneket nem biztosítja. A kötvényfeltételek 6. § ának ötödik bekezdése pedig azt a kikötést tartalmazza, hogy ha a biztosított a 4. §. b) pontjában említett bajok vagy testi hibák valamelyikébe esnék, a biztosítás feltétlenül megszűnik. A biztosítási szerződésnek ezen rendelkezéseiből nyilvánvaló, högy az alperes biztosítótársaság által a szerződés szerint vállalt koczkázat terjedelme akként korlátoztatott, hogy a koczkázat viselése nem terjed ki azokra a balesetekre, amelyek a biztosítottat olyan időben érik, amikor diabetesben (ezukorbajban) szen- ! ved, még ha ez a betegség a szerződés tartama alatt is lépett fel. A szerződésnek ez a kikötése kétségkívül joghatályosnak fogadandó el, mert a biztosítási szerződés megkötésénél a felek a koczkázat terjedelme kérdésében szabad elhatározásuk szerint léphetnek megállapodásra, aminek tekintettel a K. T 502. §-ában foglalt rendelkezés hasonszerüségéből levonható következtetésre, a K. T. 507. §-ának rendelkezése nem áll útjában. Minthogy pedig felperes saját beismerése szerint is már a szerződés megkötésekor ezu- 1 korbajban szenvedett s azóta is ebben a betegségben szenved, arra nézve pedig nem merült fel adat, hogy az alperes a felperesnek erről a betegségéről már a biztosítási szerződés megkötésekor tudomást szerzett volna; ennélfogva nyilvánvaló, hogy az alperes | a biztosítási szerződést már a kötvényfeltételek 4. §. b) és 6. §-ában foglalt kikötések alapján is jogosítva volt megszüntetni. Ugyanazért a másodbiróság Ítéletének az ügy érdemére vonatkozó rendelkezése — mellőzve a biztosítási feltételek 4. §-ára alapított kifogás figyelmen kivül hagyására vonatkozó indokát — az abban felhozott és felhívott többi és az itt kifejtett indokok alapján helyben volt hagyandó. 45. Az em lés folytáni megbetegedés balesti eredmény s az okozati összefüggést nem szünteti meg, hogy a biztosított már a baleset előtt más szervi bajban szenvedett. (M. kir. Curia 682/1914. V. sz. — 1915. január 13.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi birósá°: A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy felperesek részére 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 6000 kor. tőkét, ennek 1907. évi márczius hó 20-tól járó 5°/o kamatát birói letétbe helyezzen és ugyanazon idő és jogkövetkezmények terhe alatt 790 korona perköltséget felpereseknek és 260 korona szakértői dijat a kir. törvényszék irodaátalányának fizessen. Indokok: Az a véletlen fizikai behatás, a mely a biztosítottnak testi egészségére kárt okozó eredményt idéz elő, biztositásjogi szempontból a baleset fogalmát megállapítja. Baleset eredményének tekintendő tehát az emelés következtében beállott megbetegedés is, amennyiben a sérülés előre nem látott, tehát véletlen és a biztosított akaratától független behatástól, vagyis nem tulerőltetésből származott. Az emelés közben és következtében beállott megbetegedés közelebbi adat nélkül, egymagában tulerőltetésnek nem tekinthető, mert a rendes munkával rendszerint felemelni szokott tárgy, emelés közben — tehát minden tulerőltetés nélkül is — beállhat a testi sérülés. A jelen esetben arról, hogy a biztosított túlerőltette volna magát, vagy hogy sérülését előre láthatta volna, bizonyítást nem nyert. A biztosított kazánkovács volt. Mint ilyen, meg kellett, hogy szokja a nehéz tárgyak emelését, miként azt a tanuk is egyértelmüleg vallották A „Leányfalu" hajó kéményét Cz. A. és T. L. tanuk vallomása szerint eleinte három ember emelte és csak amikor a biztosított látta, hogy a kémény egyik végére kirendelt két ember nem bírja — másik vége egy ember T. L. vállán nyugodott — segédkezett ő is akként, hogy hátával a kémény alá hajolt és hátával segédkezett az emelésben. A nehéz munkákra szokott kazánkovácsnak ilyen emelés tulerőltetőnek nem tekinthető, annál kevésbé, mert maga is három embert elégségesnek itélt a kémény emelésére. Nem irányadó a tanúnak az a nézete, hogy legalább hat embernek kellett volna a kéményt emelnie. Ennek megítélése szubjektív s a többieknél, akik a kémény emelése körül segédkeztek, a megerőltetésnek jelensége nem is merült fel.