Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 4. szám - Törvényjavaslat a váltóról [2. r.]

helné a váltóforgalmat. Ezt az aggályt kívánja eloszlatni a 2. bek. 2. mondata, amely a gondolkodási idő nem engedésére alapitott kifogás érvényesítését csak abban az esetben engedi meg, ha az óvatolt személy ezt a kifogását már az óvás alkalmával felhozta és azt az óvásba is felvétette. 9. A V. T. 21. §-ának utolsó bekezdése abszolút, kivételt nem tűrő tétel alakjában mondja ki» hogy „a megtörtént elfogadást visszavonni nem lehet"; amiből következett, hogy a váltóra már reá irt elfogadást az intézvényezett még akkor sem törölhette, ha a váltót még nem adta ki birtokából, ami kétségtelenül szükségtelen tulhajtása a váltójogi formalizmusnak. A javaslat 28. §-a ebben az irányban is eltér mostani jogunktól, amidőn elvileg nem tartja kizártnak a megtörtént elfogadás visszavonását ; tekintetbe véve azonban a váltóforgalom követelményeit, ezt a visszavonást csak bizonyos korlátok között engedi meg. Egyetlen visszavonó mód a törlés, amelynek a váltó kiadása előtt kell történnie, de amely nem idéz elő visszavonást, ha az elfogadó már írásban közölte volt a váltóbirtokossal vagy bármely váltókötelezettel, hogy a váltót elfogadta. A „törlés" alatt a 28. §. nemcsak az elfogadó nyilatkozat szorosan vett kihúzását érti, hanem minden olyan, az intézvényezettől a váltóra írt kitételt, amelyből az elfogadás visszavonása kétséget kizáróan kitűnik, pl. „visszavonom", „nem fogadom el" stb. 10. Kimaradt az új javaslatból a vásári váltók szabályozása, amelyet a Szabályzat mellőzött ; de az Egyezmény 6. czikke megengedi a szerződő államoknak, hogy azt külön törvényeikben állapítsák meg. A javaslat nem élt ezzel a joggal és kihagyta a Vt. 3. §. 4. pontjának 18. és 35. §-ának erre vonatkozó rendelkezését is, tekintettel arra, hogy a kereskedelmi forgalom ezeket a váltókat nem használja. 11. Szemben eddigi Vt.-ünk 25—29. faival, amelyek lejárat előtt csakis a biztosíték adására irányuló visszkeresetet adják meg a váltóbirtokosnak, a Szabályzat 42. czikke (J. 42. §-a) ezt a visszkereseti jogot teljesen eltörli és mind lejáratkor, mind bizonyos alább részletezendő esetekben a lejárat után fizetésre irányuló visszkereseti jogot ad a váltóbirtokosnak. A 42. §. szabályozása a legmélyrehatóbb rendszerbeli újítás, amit az új váltótörvény eddigi jogunkban meg fog valósítani; éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy vele egy kissé részletesebben is foglalkozzunk. A Vt. 25. és következő §-ai abban az esetben, ha az intézvényezett megtagadja a váltó elfogadását avagy az elfogadó fizetésképtelenné vagy fizetőképessége bizonytalanná válik, csakis azt a jogot adják meg a váltóbirtokosnak, hogy az a forgatóktól és a kibocsátótól megfelelő biztosítékot követeljen arra nézve, hogy a váltót lejáratkor ki fogják fizetni. Ezzel szemben az angol, skandináviai és orosz váltójog ilyen esetekben megadják a váltóbirtokosnak mindjárt azt a jogot, hogy a fizetést követelhesse. A hágai államértekezlet az utóbbi szabályozást tartotta megfelelőbbnek és pedig főleg a következő két okból: Egyrészről a méltányosságnak is az felel meg, ha a törvény a bajba jutott váltó birtokosát mindjárt a fizetés követelhetésének jogával ruházza fel és nem kényszeríti őt arra a körülményes eljárásra, amit a V. T. biztosítási visszkeresetként körvonalaz. Másrészről maguknak a visszkeresetileg kötelezetteknek is érdekük az, hogy a váltóbirtokos a fizetést követelhesse tőlük, mert így a váltót beváltó forgató nyomban megkaphatja előzőjétől azt az összeget, amelyet ő a váltóbirtokosnak fizetett, aminek következtében a fizetési visszkereset mellett nem maradnak nagyobb értékek felesleges módon, hosszabb időn át lekötve, amit a biztosítási visszkereset minden esetben előidéz. Azok az okok, amelyek miatt a váltóbirtokos már a lejárat előtt is fizetési visszkeresettel élhet, általában hasonlatosak a V. T. 25. és 29. §-aiban körvonalazottakhoz. A 42. §. szerint u. i. megilleti e jog a váltóbirtokost a) ha az elfogadást megtagadták,6) b) ha az intézvényezett — akár elfogadta a váltót akár nem — csődbe jut vagy fiztéseit megszünteti, avagy ha a vagyonára vezetett végrehajtás sikertelen maradt,7) «) A korlátozott elfogadást (V. T. 25. §-a) amely az összeg egy részére szól (Javaslat 25. §-a) a 42. § nem említi. De kétségtelen, hogy ez is az elfogadás megtagadásának tekintendő, legalább is az el nem fogadott részre vonatkozólag. i) Ez lényegesen különbözik a V. T. 29. §-ától, amely csakis az elfogadó csődjét stb. emliti, amiből következik, hogy az intézvényezettnek hasonló okokból bizonytalanná válott fizetőképessége még'nem jogosítja fel a váltóbirtokost a visszkereset indítására. Az eddigi V. T. 29. §-a