Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 4. szám - Törvényjavaslat a váltóról [2. r.]

66 Keresked c) ha az el nem fogadható váltó kibocsátója csődbe jut.8) 12. Eddigi váltójogunk alapelveit töri át a Szabályzat 53. czikke, amely az erőhatalomnak váltójogi hatályát elismeri és amelyet az 1912 : LXIV. t.-cz. nálunk már törvényerőre is emelt. A javaslat 53. §-a a Szabályzat 53. czikkét még megtoldotta egy a moratóriumra vonatkozó egészen különleges rendelkezéssel is, amelynek jelentőségét, minthogy önálló hazai rendelkezés, az alábbi ismertetés során kívánjuk kidomborítani. Az 53. czikkben foglalt szabályozás részletesebb kifejtésétől a jelen ismertetés alkalmával el kell tekintenünk, minthogy e kérdés beható tárgyalása külön tanulmányra szorul. Ez alkalommal csak azt kívánjuk kidomborítani, hogy az 53. czikk 6. bekezdésének rendelkezése folytán nem minden a köztudat és birói megítélés szerint erőhatalomnak minősített esemény tekinthető egyúttal váltójogilag is releváns erőhatalomnak, mert az u. n. személyes erőhatalom nem ruházható fel váltójogi hatással; továbbá, hogy az erőhatalom csakis abban az esetben teszi feleslegessé a váltói jogok gyakorlásához szükséges cselekmények teljesítését, ha 30 napnál tovább tart.9) 13. Eltérést valósit meg eddigi jogunkkal szemben (V. T. 56. és 57. §-ai) a Szabályzat 55. czikke (Jav. 55. §.) a névbecsülés intézményét illetően is, amidőn kimondja, hogy a váltóbirtokos a névbecsülő elfogadást még abban az esetben sem köteles figyelembe venni, ha azt a váltón megjelölt szükségbeli utalványozott ajánlotta. szerint tehát, amennyiben az intézvényezett személyében forognak fenn az ott megjelölt körülmények, a váltóbirtokos a végből, hogy visszkeresetet indítson, kénytelen előbb a váltót a különben is fizetésképtelen intézvényezettnél elfogadás végett bemutatni. A Szabályzat 42. czikke elkerülhetővé teszi ezt az amúgy is czéltalan bemutatást, amidőn a fizetési visszkereset megindításához elégnek veszi, ha a 2. pontban részletezett körülmények az intézvényezettnél forognak fenn. 8) Ez az uj rendelkezés az el nem fogadható váltó behozatalának egyenes folyománya. Az ilyen váltónál u. i. gazdaságilag a kibocsátó kap hitelt és az ő fizetőképességében rejlik magának a váltónak értéke is. (V. ö. a franczia Code de commerce 444. §-ával.) 9) Ezzel a megoldással a Szabályzat igen szerencsésen megtalálja a helyes középutat az erőhatalom váltójogi hatályát megállapító ama két véglet Között, amelyek egyike a cselekmények teljesítésének csak az elhalasztását, másika pedig minden esetben a feleslegessé válását fűzi az erőhatalomhoz, és így kellő méltányolásban részesiti mind a váltóbirtokos, mind a váltókötelezettek érdekeit. e 1 m i J o g 4. sz. 14. Szemben a V. T. 70. §-ával, amely feltétlenül kötelezi a kibocsátót arra, hogy a ren J vényes vagy forgatók kívánságára a váltót több egyenlő példányban állítsa ki, a Szabályzat 63. czikkének 3. bekezdése (Jav. 63. §.) módot ad a kibocsátónak arra, hogy e másodlat kiállítására vonatkozó kötelezettségét kizárja olyan módon, hogy a váltót egyetlen példányként állítja ki. 15. Végre, szemben a V. T. 85—86. §-aiban foglalt szabályozással, egészen új alapon állapítja meg a Szabályzat 70. czikke (Jav. 70. §.) a visszkereseti kötelezettek ellen érvényesíthető követeléseknek elévülési idejét. Azt a bonyodalmas és területi alapokra fektetett szabályozást, amit a V. T. 85. és 86. §-ai megvalósítanak, a nemzetközi váltójog nem fogadhatta el; e mellett az egységes elévülési idő megállapítását lehetővé tették a modern közlekedési viszonyok is, amelyek a területi távolságok leküzdését lényegesen megkönnyítették. A 70. §. szerint a visszkereseti kötelezettekkel szemben a visszkereső váltóbirtokos követelése 1 év alatt, a váltót visszaváltott forgatóké pedig 6 hónap alatt évül el, tekintet nélkül arra, hogy a váltó hol fizetendő, illetve, hogy a visszkereső hol lakik. IV. Ismertetve a javaslatnak az Egységes Szabályzatból átvett, eddigi jogunktól eltérő rendelkezéseit, részletesebb vizsgálódás tárgyává kívánjuk tenni a benne foglalt önálló hazai rendelkezéseket nemcsak azért, mert ezeknek legnagyobb része, — miután lényegesen eltér a hazai kiküldöttek jelentésében 10) foglalt tervezettől, — teljesen ismeretlen volt a javaslat beterjesztéséig szakköreink előtt, hanem főleg azért, mert a váltójoggal összefüggő leglényegesebb kérdések szabályozását adják, amire az a körülmény is reámutat, hogy emez önálló szabályozásnak fenhagyott kérdések legtöbbjének egységes megoldása tekintetében — éppen a kérdések nehéz és vitás voltánál fogva — maga az államértekezlet sem tudott megállapodásra jutni. Az alábbiakban már felsoroltuk azokat a javaslat 1. és 2. címében foglalt §-okat, amelyekhez az igazságügyminiszter önálló hazai rendelkezések betoldását hozza javaslatba és 10) „Jelentés a második hágai nemzetközi váltójogi államértekezletről" Budapest. 1912. deczember 31. Szerkesztették : Nagy Ferenc, Fodor Á. és Sichermann B.