Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 4. szám - Törvényjavaslat a váltóról [2. r.]

64 Keresked A törvényjavaslat hézagainak ügyes kihasználása mellett az uralkodó hitelezői csoportok kezében lévő egyeztetők és az uzsorás hitelezők többségi akarata érvényesülhetne, anélkül, hogy a bíróság a jóhiszemű hitelezőknek vagy az egyeztetők részéről is az uzsorás hitelezői csoportnak áldozatul odadobott adósnak az adott eset körülményeihez képest az összes méltányossági tekintetek figyelembevétele mellett védelmet nyújthatna. A törvénytervezet a bíróság jogkörének megállapításánál nem követi a modern törvényhozás, a modern közszellem és a mai kulturállamok abbeli követelményét, hogy lehetőleg minden igény birói védelmet találjon. E javaslat szerint a bíró jogkörének kizárólag külsőségekre, alakiságok betartásának ellenőrzésére szorított üres tartalma mellett a bíróságnak a legnagyobb méltánylást érdemlő esetben is a hitelezői többség rosszakaratú határozata alapján nem egyszer majd csak az örömtelen és hálátlan feladat jut, amit Maculay „Machiavelli'' czimü tanulmányában oly jellemzően ír: „Nincs fájdalmasabb helyzet, mint látni magát arra kárhoztatva, hogy egy kimerült . . . halálküzdelme fölött virrasszon, ápolva álljon oldala mellett az aléltság és őrjöngés azon váltakozó rohamai alatt, amelyek a feloszlást megelőzik; hogy lássa kialudni az életerő jeleit, mig semmi sem marad hátra, mint fagyos merevség, homály és rothadás." Törvényjavaslat a váltóról.*) Irta: Dr. Kuncz Ödön. 6. Elvi eltérést állapit meg a Szabályzat 19. czikke, szemben a V. T. 14. §-ával az u. n. utóforgatmány szabályozását illetően, amidőn a fizetés hiánya miatti óvás felvétele vagy a felvételére megszabott határidő eltelte után keletkezett forgatmányt csak a magánjogi engedmény hatásaival ruházza fel. Ez a megoldás mindenesetre tisztább helyzetet teremt és a kereskedelmi forgalom igényeit is inkább kielégíti, mint a V. T. 14. § ának szabályozása. 7. Az elfogadás végetti bemutatás a V. T. 17. § a értelmében teljesen korlátlan joga a váltóbirtokosnak, amellyel a lejárat idejéig bármikor élhet; de az is az ő belátásától függ, hogy egyáltalában bemutassa e elfogadás végett *) Lásd előző közleményt folyó évi február hó 1-i számunkban. el mi Jog 4- s2. a váltót. Kivételt a V. T. 24 §-ának 2. bekezdése a telepitett váltóra nézve tesz, amidőn e váltó kiboc átójának megadja a jogot, hogy az elfogadás végetti bemutatást elrendelhesse. E mellett a 19. §. megengedi, hogy a megtekintés (,lát") után bizonyos időre szóló váltó kibocsátója és forgatója a törvényben megszabott 2 évi határidő helyett különös bemutatási határidőket jelöljenek ki. A Szabályzat 21. czikke egészen új elvi alapra helyezi az elfogadás végetti bemutatás szabályozását. Figyelembe veszi, hogy a kibocsátónak és a forgatóknak jogos érdekük lehet bármely váltónál az, hogy az elfogadás végetti bemutatás egyáltalában vagy bizonyos határidőn belül megtörténjék. Ennélfogva elvileg ugy a kibocsátó, mint a forgatók jogának ismeri el az elfogadás végetti bemutatás elrendelését (21. §. 1. és utolsó bekezdése). A kibocsátónak joga azonban arra is kiterjedhet, hogy megtiltsa a bemutatást (2. bekezdés, amely az u. n. el nem fogadható váltók intézményét létesiti)4), ennélfogva a Szabályzata forgatóknak csak abban az esetben ismeri el a bemutatás elrendelésére vonatkozó jogát, ha a kibocsátó nem tiltotta meg a bemutatást. A kibocsátó azt is kikötheti, hogy az elfogadás végetti bemutatás egy bizonyos idő előtt ne történjék meg. Ez a jog a maiore következik a 2. bekezdésben adott megtiltás jogából és elismerése szintén a kibocsátó méltányolást érdemlő helyzetére vezethető vissza.5) Az elrendelt bemutatás elmulasztásához az 52. §. általában a jelenlegi váltójogban megállapított következményeket fűzi. 8. Teljesen új rendelkezés került a javaslatba a Szabályzat 23. czikkének 2. bekezdése folytán, amely követve az angol, franczia és olasz jog (olasz Kt. 265. §-a) álláspontját, gondolkodási időt ad az intézvényezettnek, amidőn utóbbit arra jogosítja fel, hogy a váltónak az első bemutatást követő napon leendő másodszori bemutatását is kívánhassa. Ennek az intézménynek behozatala ellen leginkább azt hozták fel, hogy ennek folytán a kettős óvás válnék szükségessé, ami szertelenül megter4) Lásd erről: Sichermann Bernát: K. J. 1913. 19—20. sz.; az O. M. K. E. tárgyalásairól legújabban közzétett jegyzőkönyvet stb., stb. 5) Ez a jog módot ad a kibocsátónak, hogy az intézvényezettnél fedezetről gondoskodjék, vagy egyébként biztosítsa a váltó honorálását.