Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - A czégbiróság felügyelő joga és kötelessége ...

3. sz. I. JiflZfll JOGGYAKORLAT. Czégbitorlás. 28. Nem czégbitorlás az, ha a takarékpénztár felveszi a város nevét czégébe, mert ezáltal a város e czégbitorlás fogalma alá esö jogsérelmet nem szenved Csak bejegyzett czég bir czégbitorlás miatt kereseti joggal (M. kir. Curia 218/1913. V. sz. — 1913. okt. 17.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyjaIndokok: Felperes nem bejegyzett, vagy bejegyzésre köteles kereskedő czégjogának védelme szempontjából, tehát kereshetőségi joggal nem bir. A K. T\ 24. §-a ugyan bárkinek, tehát a jogosulatlan czégjegyzés vagy czéghasználat által magánjogaiban sértett jogi személynek is megadja a jogot, hogy sértett jogát a törvény utján orvosoltassa anélkül, hogy a törvény idézett szakaszainak rendelkezése szerint az is megkívántatnék, hogy a jogosulatlan czégjegyzés vagy czéghasználat a fellépőnek anyagi sérelmével legyen egybekötve. Ha tehát alperes czégjegyzése felperes névjogát sértené, felperest kereseti jogosultság kétségkívül megilletné. Ez azonban fent nem forog, mert felperes neve „Debreczen szab. kir. város", az alperes czége pedig „Debreczenvárosi takarékpénztár r.-t.", mely két név egymástól különböző. Aminthogy alperes czég szövegében az egyszóba irott „Debreczenvárosi megjelölés a szó helyes értelmében csak alperes székhelyének és működési központjának jelzáse : ez a jelzés a közönségnek oly irányú megtévesztésére sem szolgálhat, mintha az alperes részvénytársaságot Debreczen szab. kir. város állította volna fel ós tartaná fent. Főnök és alkalmazott. 29. Jogos ok az üzletvezetőnek felmondás nélküli kilépésére, ha a főnök tőle a pénzkezelést elvonja és azt egy gyakornokra, utóbb a kapusra bízza ; az üzletvezető által jogosan elbocsátott alkalmazottakat visszafogadja, székét és asztalát az irodából kiviteti. (M. kir. Curia 352/1913. V. sz. — 1913. nov. 14.) 30. A segédnek a felmondási időre járó illetménye nincs függővé téve a kártérítéshez való igény érvényesithetésének feltételeitől, hanem az a segédet a törvény alapján végkielégítésül feltétlenül megilleti s az elbocsátás tényével azonnal esedékessé is válik s csakis a felmondási időn tul, a szerződési idő leteltéig járó fizetés, illetve szolgálati illetmény az, melyet a jogellenesen elbocsátott kereskedősegéd csak kártérítés czimén követelhet. (M. kir. Curia 198/1913. V. sz. — 1913 decz. 2.) A budapesti kir. ítélőtábla: A felperest keresetével egészben elutasithatónak nem találja. Indokok: Az elsőbiróság a felperest keresetével azon okból utasította el, hogy a szerződésileg bizonyos meghatározott időre alkalmazott kereskedősegód, ha főnöke őt a szerződésileg megállapított idő előtt, bár jogos ok nélkül elbocsátotta, járandóságait általában csak kártérítés czimén igényelheti ; következőleg felperes, aki az alperes által történt elbocsáttatása után azonnal, akkori fizetésénél nagyobb javadalmazásu állást kapott, alperestől a jogtalan elbocsátás folytán mitsem követelhet. Ez a jogi álláspont azonban téves. Az ipartörvény 97. §-ából ugyanis, amely szerint- egyfelől a főnöknek segédje irányában, ha azt törvényes ok nélkül bocsátotta el, a felmondási időre járó illetményeire nézve feltótlen fizetési kötelezettsége van megállapítva, másfelől ki van mondva, hogy a segédnek ezt az illetményét a főnök a szolgálatból való kilépés előtt köteles kiadni, nyilvánvaló, hogy a segédnek a felmondási időre járó illetménye nincs függővé téve a kártérítéshez való igény érvényesithetésének feltételeitől, hanem az a segédet a törvény alapján végkielégítésül feltétlenül 'megilleti s az elbocsátás tényével azonnal esedékessé is válik s csakis a felmondási időn tul, a szerződési idő leteltéig járó fizetés, illetve szolgálati illetmény az, melyet a jogellenesen elbocsátott kereskedősegéd csak kártérítés czimén követelhet s a melyre nézve alkalmazható az a jogszabály, melyet az elsőbiróság tévesen az egész kereseti követelésre alkalmazott. Ezek alapján ki kellett mondani, hogy felperes keresetével az elsőbirósági ítéletben felhozott okokból teljesen nem utasítható el. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. Nyugdíjjárulék. 31. Az alkalmazottnak a nyugdijalapra befizetett összeg iránt támasztott és a nyugdijigénynyel egy szempont alá esö igénye nem tartozik az iparhatóság hatáskörébe. (M. kir. Curia 1051/1913. V. sz. — 1913. decz. 2.) A budapesti kir. kereskedelmi ós váltótörvényszék: A birói illetékesség elleni kifogást elveti. Indokok: Ha az alperes társaság kebelében létező nyugdijalap tagjainak nyugdíjigénye abból az alkalmaztatási viszonyból folyik is, mely viszony a nyugdíjintézet tagja, mint alperesi tisztviselő ós alperes mint munkaadó közt létesült, mégis annak a nyugdíjigénynek érvényesítésére az ipartörvény 176. §-a ki nem terjed; mert a törvényjavaslatnak