Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1914 / 3. szám - Törvényjavaslat a váltóról [1. r.]
44 Keresked talmas eszméjének egy parányi részben nyilvánuló megvalósulása áll előttünk, amely az első lépések megtételére a természeténél fogva is nemzetközi intézményeket szabályozó kereskedelmi jogot találta a legalkalmasabbnak. Az a tény, hogy az Egyezményt aláírt 26, vagy még több államnak a közel jövőben legnagyobbrészt azonos váltójoga lesz, nem az utópisztikus czélokért rajongók törekvésére, hanem a jog természetes evoluczióját irányító alapokokra vezethető vissza. Mert a jog legfőbb feladata: követni az életet, segítségére sietni a védelemre szoruló életviszonyoknak; és igy önmagától adódott a gondolat, amelyet az első magyar jogászgyülés már 1870-ben kifejezésre juttatott és amely a Budapesten legújabban tartott középeurópai közgazdasági konferenczia nagyjelentőségű tárgyalásain is keresztülhatolt, — hogy a nemzetközi kereskedelmi élet jogviszonyait az egyenlő kulturfokon álló államok egyenlő alapelvekre épített kereskedelmi és váltójogi törvényekkel szabályozzák. Ennek a gondolatnak megvalósulását a rohamosan fejlődő nemzetközi kereskedelemhez fűződő államérdek fogja idővel kikényszeríteni, és hogy az első kísérlet épp a nemzetközi kereskedelem idegrendszerét alkotó váltó jogviszonyainak szabályozása terén történt, az teljesen önként érthető, ha meggondoljuk, hogy a váltójog legkevésbbé alkalmas nemzeti sajátosságok kidomboritására és hogy az egyes államcsoportoknak (franczia, német és angol váltójog rendszerek) eddig is hasonló váltójogi szabályai úgyszólván előkészítették az egyetemes váltójog megalkotására a talajt. Ennek az ismertetésnek tárgyául magát a hazai, váltóról szóló törvényjavaslatot választottuk, amely — amellett, hogy magába foglalja az egységes Szabályzat rendelkezéseit, igen fontos kérdésekben állit fel teljesen önálló, eddigi váltójogunkat tovább fejlesztő rendelkezéseket. II. A magyar javaslat rendszere, általánosságban jellemezve, a következő: Három czímre oszlik;8) az első és második czím változatlan Dánország, Equátor, Északamerikai Egyesült-Államok, Francziaország, Görögország, Guatemala, Japán, Kina, Luxemburg, Mexikó, Montenegró, Nagybritannia, Németalföld, Németbirodalom, Nikaragua, Norvégország, Olaszország, Oroszország, Panama, Paragua, Portugál, Rumánia, Spanyolország, Svájcz, Svédország, Szalvador, Szerbia, Sziám és Törökország. 2) Az első czím tizenhárom, a második egy és a harmadik czím két fejezetet foglalnak magukban. e 1 m i J o g 3. sz. sorrendben és szakaszszámozással átveszi a Szabályzat 1. és 2. czímében foglalt rendelkezéseket, megtoldva azok közül a 2., 37., 40., 43., 47., 48., 53., 69., 74. és 75 czikkeket az Egyezmény alapján alkotott önálló rendelkezésekkel. A harmadik czím teljesen eredeti és új rendelkezéseket tartalmaz és pedig a váltóképességről, valamint a váltónyilatkozatok kiállításának módjairól (I. fej. 81-85. §-ok), a váltócselekmények bemutatásának helyéről (II. fej. 86. § ), az óvásról (III. fej. 87-95. §-ok), az elévülésről (IV. fej. 96—99. §-ok), a váltó elveszéséről (V. fej. 100—103. §-ok), a gazdagodásra alapított követelésről, zálog- és megtartásjogról (VI. fej. 104—107. §-ok), végre az átmeneti és egyéb záró kérdésekről (VII. fej. 108-117. § ok.) Ebben az ismertetésben, — amelynek egyetlen czélja, hogy rövid tájékoztatást nyújtva, egyúttal felhívja az érdeklődők figyelmét az uj javaslattal czélzott legfontosabb reformok jelentőségére, — nem kívánunk kiterjeszkedni az Egységes Szabályzatból szószerint átvett, különben igen nagyjelentőségű összes rendelkezésekre is, mert hiszen a Szabályzatot már régóta ismeri jogászközönségünk és annak rendelkezéseire elég hatékonyan hivták fel figyelmét a Jogász Egyletben tartott felolvasásokkal a magyar kormány kiváló kiküldöttjei: Nagy Ferencz, Fodor Ármin és Sichermann Bernát. III. A javaslatba a Szabályzatból átvett rendelkezéseket illetően azonban még sem lesz talán felesleges azoknak a legfeltűnőbb és leglényegesebb különbségeknek rövid kidomboritása, amelyekben a hazai jogunkká válni fogó Szabályzat eltér eddigi váltójogunk rendelkezéseitől. E lényeges különbségek a következők: 1. Amig V. T.-ünk nem tekinti váltónak az olyan okiratot, amelyen a 3. §-ában felsorolt lényeges kellékek valamelyike hiányzik és e merev tételét egyedül a fizetés helyének kellékét illetően enyhíti a 3. §. 7. pontjában foglalt értelmező szabállyal, — addig a Szabályzat — habár lényegesnek tekinti is az l.§-ban felsorolt összes „alkotórészeket,* azok egynémelyikének hiányát értelmező szabályok felállításával pótolja. így a 2. §. szerint a lejárat megjelölésének hiánya nem teszi a váltót alkotórész-hiányossá, hanem de lege megtekintésre („látra") szóló váltóvá minősiti. Hasonlóképpen elmaradhat, minden jogkövet-