Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]
34 Kereskedelmi Jog 2. sz. ezakaszai szerint első sorban kihasítandó a tiszta nyereségből 14°/o a tartalékalapra, az igazgatóság és felügyelő-bizottság dijaira, a fennmaradó 86°/o felosztása tekintetében a hivatkozott alapszabály szakasz értelmében a közgyűlés határoz. Minthogy pedig az alapszabályoknak sem 58. § ban, sem más szakaszaiban nem foglaltatik bármely kötelező intézkedés a tekintetben, hogy ez a •86%-ból bizonyos rósz az igazgatóság, illetve a felügyelő-bizottság dijainak kiegészitésére fordittassék és pedig annál inkább, mert a régi alapszabályok <1.) 73. §. értelmében a tartaléktőke az igazgatóság ós felügyelő-bizottság és illetve nyugdijalap dotálása után fenmaradó 81°/o-a a részvényeseknek osztalék czime alatt kifizetendő, vagyis a régi alapszabályok szerint a tiszta nyereségnek bizonyos °/o-án tuli része kizárólag részvényeseknek volt juttatandó ós ettől a korlátozástól az ujabb választott alapszabályokban eltértek, erre mutat az alapszabályokat módositó közgyűlés, a részvényeseknek a tiszta nyereség felosztása tekintetében szabad kezet óhajtott engedni. A pozsonyi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja. A Cs. Sz. T. R. t. által az 1912. február 14-én tartott közgyűlésen hozott azt a határozatot, mely szerint a tiszta nyereségből 570 kor. 92 fillér az igazgatóság, 194 kor. 20 fillér pedig a felügyelő-bizottság jutalékának kiegészitésére fordítandó, megsemmisíti. Indokok: Tévesen értelmezi az elsőbiróság az alapszabályok 58. §-át akként, hogy a tiszta nyereségből az igazgatóság 10°/o nál, a felügyelő-bizottság pedig 2°.'o-nál is magasabb jutalókban részesíthető, mert a jutalók, amely az igazgatóságot és a felügyelő-bizottságot a tiszta nyereségből megilletheti, az 58. §-ban meg van állapítva és azt felemelni nem lehet. Habár a közgyűlés szabadon is rendelkezhetik a tiszta nyereség 80°/o-val. E szerint alapszabály ellenes lóvén a Cs. Sz. T. R. t. közgyűlésének az a határozata, melynek értelmében a tiszta nyereségből 570 kor. 92 fillért az igazgatóság jutalékának kiegészítésére rendelt fordíttatni, azt az •elsőbirósági Ítélet vonatkozó rendelkezésének megváltoztatásával meg kellett semmisíteni. M. kir. Curia: A másodbiróságítéletét anynyiban, amennyiben a tiszta nyereségből 570 kor. "92 fillér ós 194 kor. 20 fillérnek az igazgatóság, illetve a felügyelő-bizottság jutalékának hovaforditása tárgyában hozott közgyűlési határozat megsemmisíttetett és az alperes 165 kor. 30 fillér perköltségnek megfizetésére köteleztetett, helybenhagyja. Az ítéletet többi részében azonban az •elsőbiróság Ítéletére kiterjedő hatálylyal megváltoztatja és az 1912. évi február 4-én tartott közgyűlésnek az 5 igazgatósági tag megválasztására vonatkozó határozatát is megsemmisíti. Indokok: A keresetben megjelölt a közgyűlésnek az a határozata, amely szerint a tiszta nyereségből 570 kor. 92 fillér az igazgatóság ós 194 kor. 20 fillér a felügyelő-bizottság jutalékának kiegészítésére fordítandó, az alapszabályok 58. §-ának a másodbiróság által helyesen értelmezett rendelkezésébe ütközik, ezt a határozatot megsemmisítő részében pedig a másodbiróság Ítélete volt helybenhagyandó. Egyetemlegesség. 19. A színlelt szerződést kötő felek egyetemlegesen felelősek azért a kárért, melyet harmadik személy véletlenül amiatt szenvedett, hogy a szerződés érvényes voltában bízott. (M. kir. Curia 148/913. V. sz. — 1913. nov. 25.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperest követelési jog hiánya miatt keresetével elutasithatónak nem találja és a másodbíróságot a per- és felebbezósi költségekre vonatkozó intézkedéseinek hatályon kivül helyezése mellett utasítja, hogy a követelés mennyiségének kérdésében hozzon az összes költségek viselése iránt is intézkedő határozatot. Indokok: Felperes az A) a. okirat alapján, mint az abban megnevezett hitelezőnek L. H.-nek az engedményese követeli az alperestől a kereseti összeget. Alperes maga adta elő, hogy ő az A) alattiban említett 5000 kor.-t nem a felperes jogelődétől, L. H.-tól, hanem nh. L. S.-től vette fel és hogy mégis az okiratban nem L. S., hanem L. H.-t nevezte meg hitelezőjének, ezt L. S. kérése folytán azért tette, mert L. S. mint csőd alatt álló egyén az okiraton jogosított gyanánt szerepelni nem kívánt s mert az alperesre közömbös lóvén, hogy mint hitelezőnek, kinek neve szerepeljen az okiratban, nem volt oka L. S.-től ezt a szívességet megtagadni. Ebből az alperesi előadásból ós a másodbiróság által idézett tanuk vallomásokból kétségtelen, hogy az alperes L. S.-sel egyetértve, szinlelt szerződést kötött, midőn az 5000 K felvételéről nem valódi hitelezőjének L. S.-nek, hanem más egyénnek nevére állított ki okiratot. A szinlelt szerződést kötő felek egyetemleg felelősek azért a kárért, melyet harmadik személy véletlenül amiatt szenved, hogy a szerződés érvényes voltában megbizik. Alperes nem is állította a perben, hogy a felperes tudomással bírt volna a hitelezői viszony szinlegessógéről, amikor a per tárgyát képező követelést L. H.-tól engedmény utján megszerezte, mert csak azt állította az alperes, de azt sem bizonyította, hogy L. H. a L. S. tudomásával és hozzá-