Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]

2- sz Keresked járulásával, sőt megbízásából engedményezte a követelést a felperesre. Minthogy pedig a perből nem voltak olyan tények megállapíthatók, amelyekből a felperes rosszhiszeműségére egyáltalán következtetni lehetne, nem fogadható el alperesnek az az érvelése, hogy miután a felperesi jogelőd csak színlegesen volt alperesnek hitelezője s igy felperes jogelőde a kereseti összeget alperestől nem követelhette volna, nem teheti ezt a felperes sem, aki mint engedmé" nyes az engedményezőnél több jogot vele szemben nem érvényesithet, mert az előadott tényállásból folyóan a felperes követelési joga nem az egyszerű engedményesre, hanem a színleges szerződésre nézve fenntálló jogszabályok értelmében bírálandó el, a fenti dijak idevágó jogszabály szerint pedig alperes mint tudva színlelt szerződóst kötő fél a felperesnek mint jóhiszemű engedményesnek az engedményből származó követelését, melylyel a felperesnek a szinlelt ügylet folytán különben egyenértékű kár okoztatnék, megtéríteni köteles. Ugyanazért a felperesnek erre vonatkozó követelési jogát a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával megállapítani s minthogy a másodbiróság álláspontjából kifolyóan a követelés mennyisége felett nem határozott, ebben a részben, valamint a perköltségnek a véghatározatra tartozó kérdésében uj határozathozatalára utasítani kellett. Vétel. 20. A kiválasztott mintának megfelelő zsákok minőségi hiány miatt nem kifogásolhatók. (M kir. Curia 115/1913. V. sz. — 1913. okt. 22.) A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes kereseti és a perbeli előadása alapján megállapított tényállás szerint a felek 1908. évi október hó 8-án oly értelmű szerződést kötöttek, amely szerint alperes köteles volt babszállitás czóljaira szolgáló jóminőségü, egyszer használt zsákokat felperes rendelkezése szerinti helyre és mennyiségben szállítani. Felperes előadása szerint a szerződés feltételét képezte az is, hogy a zsákok tengeren való szállításra is alkalmasak legyenek. Midőn azonban a zsákok Fiúméba érkeztek babbal megtöltve, kitűnt, hogy azok silányak, némelyek már ki is lyukadtak, ugy hogy azok tengeri szállításra alkalmatlanok lévén, a szállító czég azok fölé más zsákot volt kénytelen húzni, amiből valamint a zsákoknak szakértőkkel történt megvizsgálásából felperesnek a keresetben és a 8218/909. számú kórvényben felszámított kára származott. Felperes állítása szerint alperes azért felelős e 1 m i J o g 85 ezen költségek megtérítéséért, mert a szerződós feltétele volt, hogy a zsákoknak tengeren való szállításra is alkalmasaknak kell lenni, s mert a zsákok nem voltak a felperes által kiválasztott zsákoknak megfelelők. Nem vitás az, hogy felperes a szerződés megkötésekor kiválasztott mintát, amelynek megfelelő zsákokat volt köteles alperes szállítani. Lényegtelen tehát, hogy volt-e a felek között oly értelmü megállapodás, hogy a zsákoknak tengeri szállításra is megfelelőknek kellett lenni, vagy sem. Mert felperes, ki kereskedő, ki babszállitással iparszerüleg foglalkozik, maga választotta ki a zsákmintát, neki szakértelemmel kell bírnia a tekintetben, hogy a kiválasztott zsák minősége megfelel-e ezen czólnak, melyre azt használni akarja, annál is inkább, mert a zsák kérdéses minőségének meg vagy nem létele, tekintettel annak szövésére, anyagára, vastagságára, szakértelemmel egyszeri megtekintés utján is megállapítható. Ha tehát felperes czég meg nem felelő zsákot választott ki, ezen tévedésének, vagy szakismeret hiányának következményei egyedül az ő terhére írhatók. Nem lényeges tehát, hogy mondta-e alperes, vagy megbízottja ezt az ügyletet megtörténtnek, hogy a kiválasztott zsák-minta tengeri szállításra is alkalmas, mert ha mondta is ezen állítást, joga volt felperesnek elhinni, vagy kótségbevonni, de mindenesetre kötelessége volt annak valóságáról szakértelmével meggyőződni. A kereskedővel szemben tett ilyen állítás másnak, mint az árutuldicsirésének — melynek valósága jelen esetben ellenőrizhető volt — nem lévén tekinthető, nem tekinthető a kereskedelmi, vagy magánjogi csalásnak, vagy megtévesztésnek sem, melynek következményeit alperes az általános magánjogi elvek szerint elviselni tartoznék. De nem volt figyelembe vehető felperes amaz állítása sem, hogy a szállított zsákok nem voltak a kiválasztott mintának megfelelők. A K. T. 346. §-a szerint ugyanis a vevő más helyről küldött árut, amennyiben az a rendes üzleti kezelés mellett lehetséges, az átvétel után haladéktalanul megvizsgálni és ha az a kikötött, vagy törvényi kelléknek meg nem felel, arról az eladót azonnal értesíteni tartozik. Felperes azonban ezen kötelezettségének meg nem felelt. A felek előadásaiból megállapított tényállás szerint ugyanis alperes a zsákokat felperes rendelkezéséhez képest Nagykőrösre, Félegyházára, Szókeslehérvárra ós Csongrádra szállította a keresetben megjelölt egyének részére. A teljesítés és igy az átvétel helyéül tehát egyes zsákmennyiségekre való tekintettel Nagykőrös, Félegyháza, Székesfehérvár ós Csongrád városok tekintendők, nem pedig Fiume, vagy azon hely, ahova felperes a babot végeredményben szállította.