Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]

"2. sz. Kereskedelmi Jog 27 liogy a forgalom felfogása s ennek alapján a íorgalmi életben kifejlődött szokás szerint a váltó rendes tartalmához tartozik, hogy a telep a váltón világosan ki legyen téve; a váltóbirtokos tehát ellenkező megállapodás hijján jogosult a kitöltetlen váltót, az űrlapon e czélra szolgáló helyen teleppel is ellátni. Ezzel ezen, a legutóbbi Jogászgyülésen inaugurált elv az életbe átment. Mi történik azonban akkor, ha a váltóbirtokos az igy utólag rávezetett telepet kitörli ? A Curia szerint a váltóbirtokos az utólag a váltóra vezetett telepítést az összes váltókötelezettek beleegyezése nélkül nem törölheti többé (C. 322/913. Ker. Jog 12. sz.), mert e változtatás a váltókötelezettek sérelmével járna. A Curia e határozata irodalmi vitát provokált. Dr. Schuster Rudolf: A váltóra vezetett utólagos telepítésnek törlése czimen a Jogtud. Közlönyben (301. old.) az ellenkező álláspontot foglalta el, míg Sichermann Bernát ugyanazon czim -alatt ugyanott (313. old.) a Curia álláspontját védte, azt hangsúlyozván, hogy ha a váltóbirtokos jogával élve a váltót telepitette, ezzel a váltó tartalma lezárult s azt többé megváltoztatni nem lehet. Mi is azt hisszük Sichermannal, hogy a Curia ki fog tartani hozott határozata mellett. A kiskorusági kifogással két helyen találkozunk. Az egyik esetben kimondta a Curia, hogyha a váltót aláiró személy kiskorú volt ugyan, de a lejáratkor nagykorúságát elérte, ugy az illető váltóaláirót terheli a bizonyítás a tekintetben, hogy névaláírását még kiskoruságában vezette a váltóra (C. 127/912. Ker. Jog 2. sz.); továbbá, hogy a habár a kiskorúság ideje alatt a váltóra irt, de a nagykorúság idejében felhasznált váltónyilatkozat hatályos. (C. 917/912. sz. Ker. Jog 12. sz.) Az elmúlt évi nagy gazdasági válság nyomokat hagyott a csődjogi judikaturában annyiban, hogy a Curia el volt árasztva csődjogi perekkel. Ujjat azonban keveset mondhatunk. A fizetésmegszüntetés kritériumai a régiek maradtak. így ha a kereskedő az ellene foganatosított végrehajtások előtt ismeretlen helyre távozott, fizetéseit kétségtelenül megszüntette (C. 301/912. sz. Ker. Jog 1. sz.); a biztosítási végrehajtás szoros zár alkalmazásával történt foganatosítása egyenlő a fizetés megszüntetéssel (C. 820/912. sz. Ker. Jog 3. sz.), ellenben a tömeges végrehajtások elrendelése még nem bizonyítja a fizetés megszüntetést. (C. 894/912. sz. Ker. Jog 9. sz.) A megtámadási per tekintetében megmaradt a Curia azon elfoglalt álláspontja mellett, hogy a csőd megszűnte után a már folyamatban levő megtámadási pert a közadós nem folytathatja (C. 182/912. sz. Ker. Jog 1. sz.). A megtámadási perben ugyanis a közadós cselekménye mondatott ki hatálytalannak a hitelezőkkel szemben, amely megállapítás azonban nem érinti a közadós és a megtámadott közti viszonyt. Ebből folyik, hogy a megtámadási per csak a csődeljárás keretén belül gyakorolható s a csőd megszűntével egyidejűleg megszűnik. A német felsőbb bíróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben. Irta: Dr. Auer György, budapesti kir. törvényszéki jegyző. A felsőbb bíróságok gyakorlatát Németországban az utóbbi években legélesebben jellemzi a következetesség, amelylyel az egyszer kimondott jogi elveket minden adott esetben érvényre juttatják. Midőn az igazságszolgáltatás az államban egy magasabb, a kor követelményeit kielégítő fokra már felemelkedett, az üjitások ritkábbak lesznek, főszemponttá a jogbiztonság tökéletesítése válik. Az elvi jelentőségű határozatokat ilyenkor mindmegannyi oszlopnak tekintik a jogszolgáltatás hatalmas építményében, amelyeken szükség esetén inkább javítanak, tataroznak, hogy azokat még erősebbé tegyék, de kicserélésüktől — a míg csak lehet — tartózkodnak. A mondottak különösen a német birodalom felsőbb bírósági joggyakorlatára vonatkoznak. A döntvénytáraknak az elmúlt évben közzétett köteteit tanulmányozva, igen kevés oly határozatot fogunk találni, amely az eddigi gyakorlattal ellentétbe helyezkedve, teljesen újszerű jogelveket állit fel. Ha pedig itt-ott mégis találkozunk idáig még kifejezésre nem juttatott princzipiumokkal, ezekről legtöbbször megállapíthatjuk, hogy keletkezésüket oly életviszonyoknak köszönhetik, melyek jogi elbírálás alá ezelőtt még nem kerültek. Szükségesnek tartottam mindezeket megjegyezni, midőn a következőkben az elmúlt esztendei német felsőbb bírósági, kereskedelmi joggyakorlatot fogom ismertetni. Szükségesnek tartottam ezt már azért is, nehogy ebből az ismertetésből, amelyben messze kiható