Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]

28 Keres k ed újításokról nem fogok beszámolhatni, az olvasó azt a benyomást nyerje, mintha a német fel­sőbb bíróságok az elvi kérdések elbírálása körül az utóbbi időben túlságosan konzervatív, vagy éppen maradi álláspontra helyezkednének. Az általános jelentőségű határozatok között első sorban is említést érdemelnek azok, a melyek a kereskedelmi forgalomban minden­kor nélkülözhetetlen tisztesség és kölcsönös bizalom (Treu und Glauben) megóvására irá­nyulnak. E tekintetben is a német judikatura már túlhaladta azt a fejlődési fokot, amelynél a jó erkölcsöknek, avagy a kereskedelmi tisztesség­nek sérelmét felső bírósági döntvények által kell jogügyletet érvénytelenítő okká emelni. Ez ma már axióma és az elvi határozatok csu­pán a határoknak megállapítására, distinctiók felállítására szorítkoznak. Kimondást nyert neve­zetesen, hogy a szerződés megfelelő teljesíté­sének becsületszóval megerősített Ígérete ér­vénytelen a szerződés semmis. A feleknek itt számolni kellett azzal a körülménynyel, hogy ők becsületszavuk megszegésével lesznek vádolhatók, ha a kikötött teljesítési módtól bár­mily csekély mértékben eltérnének. Az ily veszedelmes következmény t. i., hogy teljesen csekély jelentőségű és éppenséggel nem becsü­letbe vágó cselekvés a becsületszó megszegé­sével egy tekintet alá essék és az illető felet polgári tisztességében, esetleg előmenetelében is súlyosan károsítsa, a becsületszóval való megerősítést erkölcstelenné teszi. Annak megállapítását, vájjon valamely jog­ügylet körül a tisztesség és a jó erkölcsök következményei figyelemben részesültek-e, a bíróság a szerződés értelmezésével kapcso­latban és mindig a megállapodások ügytartal­mának méltatás .val dönti el.2) Gondosan ügyel a legfelsőbb bíróság arra is, hogy az erkölcstelenség vádját eredmény­nyel fel ne hozhassák a felek oly esetekben, amikor ezzel csupán szerződési kötelezettségeik alól kívánnának szabadulni. A közfelfogás szol­gál mértékül arra, hogy mi egyeztethető össze az üzleti forgalomban a jó erkölcsök követel­ményeivel.3) Egy általános, mondhatni át­1) 1913 április 29. III. 481/12. (A hivatkozott hatá­rozatokat a Reichsgericht hivatalos döntvénytárának számo­zása szerint idézem.) 2) 1913. márczius 7. II. 642/12. és márczius 18. III. 367/12. 3) 1913. január 22. I. 300/12. e 1 rh i J og 2. sz. lagos mértéket kell tehát irányadóul venni. Ép észszel mindenki meg fogja alaposan fon­tolni a szerződés megkötése előtt, hogy abból reá mily következmények hárulhatnak. Nem tekinthető ily módon erkölcstelennek a szerző­dés már azért, mert utóbbiból kifolyólag a nyereségre való remény aránytalanul a gazda­ságilag erősebb szerződő fél oldalán mutatko zik. Ha a gazdaságilag kevésbé tehetős eleme­ket elzárnánk oly szerződésektől, amelyek rájuk nézve aránytalanul nagy koczkázattal (egész vagyonuk veszélyeztetésével) járnak, ugy ez cselekvési és szerződési szabadságuknakaggályt­keltő korlátozását vonná maga után.4) Ugyan­csak megtagadta a jogvédelmet a Reichsge­richt attól a szerződő féltől is, aki formahibá­ban szenvedő ügylet alapján, de a kereske­delmi tisztességre hivatkozva, kivánta jogait érvényesíteni. A jó erkölcsök követelményeire itt a fél csak akkor hivatkozhatnék, ha az ellen­fele rosszhiszemű volna, vagyis, ha a szerző­dés megkötésekor valamely formai kelléket tudatosan mellőzött volna azzal a titkolt szán­dékkal, hogy a formai hibára hivatkozva, majd később az ügylet érvénytelenítését idézhesse elő. A megengedhető versenytilalom határainak megállapításánál ugyancsak a ,Treu und Glau­ben"5) és a jó erkölcsök követelményeinek tisztázása szükséges. Ellentétben az imént ismertetett határozattal, a Reichsgericht a ver­senytilalom megítélésénél már lényeges jelen­tőséget tulajdonit annak a körülménynek, hogy a munkabérszerződések kötésénél nem egyenlő felek állnak egymással szemben és a tilalom megengedhetőségének megítélésénél első sor­ban abból indul ki, vájjon a gazdaságilag gyen­gébb fél rovására nem történt-e visszaélés? Megmarad itten a Reichsgericht által már többször6) alkalmazott elv, hogy még a leg­szűkebbre korlátozott versenytilalom is tekin­tettel a fennforgó különös körülményekre, el­viselhetetlen teherré válhatik a gazdaságilag gyengébb félre nézve. Az ipari szabadságban történt nagyfokú korlátozás pedig a szerződés semmisségét vonja mindenkor maga után.7) il Arról volna szó jelen esetben, vájjon megenged­hető-e, hogy valaki egy szabadalom hasznosításának át­engedéséért anyagi előnyöket kössön ki magának, tekin­tet nélkül arra, hogy a másik félnek a szabadalom jöve­delmezősége tekintetében biztosítékot nyújtson. 5) 1913. június 3. III. 85/13. °) Legutóbb 1912. november 15. III. 155/12 7) 19!3. május 18. III. 448/12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom