Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 23-24. szám - A háboru nemzetközi magánjogi kihatásai

geri haderő megsemmisítése mellett az ellen­séges tengeri kereskedelem megsemmisítésére, az ellenséges tengeri kereskedelmi hajók és rakományok zsákmányolására irányul. Ez nem az angolok találmánya. Ők is ugy tanulták ezt az ő mestereiktől, a portugáloktól és hollan­doktól. A kalózkodást is. Meg kell hagyni, hogy a tanítványok felülhaladják mestereiket. A felháborodás, amelyet az első napok­ban eljárásuk keltett, azóta bizonyos fokig mér­séklődött, mert kitűnt, hogy az angolok ezen a téren részben nem mentek sokkal tovább, mint ameddig, adva lévén a háborús helyzet, minden nemzetnek saját érdekei védelmében el kell mennie. A háború nem lovagias torna, hanem valamely nemzet akaratának erőszak­kal rákényszeritése más nemzetre, és a moltkei axióma szerint minden módon ártani kell az ellenségnek. A czivilizált társadalom minden esetre ismerni fogja még ennek is a határát1;, az emberiesség és a magántulajdon sérthetetlenségnek szempontjait.2) Azonban el­vileg nem igen lehet megdönteni azt, hogy az ellenséges külfölddel való kereskedelem foly­tatásának, az ellenséges külfölddel szemben való kötelezettségek teljesitésének megtiltása olyan eszközök, amelyek a háborúban érthe­tők, megengedhetők és a czivilizácziónak ko­runkban érvényes alapelveit nem érintik. A háború nemzetközi magánjogi kihatá­sait két irányban fogjuk vizsgálni. Először anyagi, másodszor alaki irányban, a magyar jogviszonyok szempontjából. I. Az összes hadviselő nemzetek egyfor­mán állították fel a gyakorlatban azt a jog­tételt, hogy az ellenséges külfölddel szemben fennálló kötelezettségek teljesítése tilos. Ez annyit jelent, hogy az ellenséges külfölddel szemben fennálló szerződések hatálya fel van függesztve. Ez tehát ma érvényes nemzetközi magánjogi tétel. Ez nem angol insularitás. Ha Anglia nem járt volna elől ilyen törvénynyel, akkor nekünk kellett volna azt kitalálnunk. Mert nem szabad szem elől téveszteni, hogy nekünk és mindazoknak az államoknak, a melyeknek a nyugati államokkal szemben lé­nyeges fizetési kötelezettségeik vannak, első >) A hágai II. Békekonferenczián elfogadott száraz­földi háborús szabályzat 22. §-ában ugyan kimondja, hogy a felek nem korlátlanul állapítják meg az ellenség­nek ártó eszközöket. 2) H. E. szárazf. szab. 46. §. és 47. §. sorban érdekünk, hogy a háború alatt ezek a fizetések ne teljesíttessenek, hogy ne erősít­sük ezekkel ezeknek az államoknak segélyfor­rásait. A dolog ugy áll, hogy ez az intézke­dés inkább a mi érdekeinket szolgálja. Ezen nemzetközi jogtételnek uralkodóvá válta feltét­lenül a mi javunkra billenti a mérleget ebben a gazdasági harczban. Abból az egyszerű ok­ból, mert feltétlenül bizonyos, hogy Német­ország és mi, többel tartozunk Angol- és Fran­cziaországnak, mint ők nekünk. Én azt hiszem, hogy annak, hogy Angol­országban szükségesnek látták, azonnal szigo­rúbb büntető rendelkezésekkel biztosítani azt, hogy fizetések a külföldre ne történjenek,az oka az volt, hogy tekintettel a nagy angol tőke­bőségre és az angol pénzszervezetnek az egész világon elágazó voltára, továbbá arra, hogy a tőkék néha nem hajlandók a politikai helyzet összes konzequencziáit levonni, sürgősen intéz­kedni kellett, nehogy a nemzetközi tőkék haj­szálcsövessége mellett az ellenséges hatalmak angol tőkékkel alimentáltassanak. Továbbá az angol intézkedések az által is voltak indokolva, hogy mig az angol bankoknak Németország­ban és nálunk nincsenek fiókjai, addig a né­met és más országbeli intézeteknek Angliában igen is vannak, amelyek nekik az angol hitel­világban rendkívül előnyös pozicziót biztosíta­nak, végül angol biztositóknál lévén főkép a tengeri biztosítás konczentrálva, meg kellett akadályozni, hogy ami kárt az angol haderő okoz, megtérítse az angol biztosító, mint ezt egy nagy angol biró mondá. Azok ellen az angol intézkedések ellen tehát, amelyek az ellenséges külfölddel szemben fennálló kötele­zettségek teljesitésének megtiltására és a Lon­donban lévő idegen intézetek felügyelet alá helyezésére vonatkoznak, nem igen lehet ki­fogást tenni, amivel természetesen nem akar­juk megvédeni az angol atrocitásokat a sza­badalmi jog, valamint a külföldiekkel és kül földi vállalatokkal szemben való bánásmód terén3) Meg akarjuk állapítani, hogy az ellen­séges külfölddel szemben való kötelezettségek teljesitésének megtiltása s az ellenséges külföldi befolyás alatt lévő vállalatok feletti felügyelet természetes és szükséges védekezési eszköz, 3) Az angolok hír szerint, idegen tulajdont liqui­dálnak, az eredményt zár alá veszik és mint az angol koronaügyész mondá: „az ellenséges alattvalók jogai ez értékekre a háború után föléledhetnek "

Next

/
Oldalképek
Tartalom