Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 23-24. szám - A háboru nemzetközi magánjogi kihatásai

364 K e r e s k e d a melyet az angol példa nélkül is minden nemzetnek be kell vezetnie. Hogy Angliában vannak a kérdéses jogtételek legjobban kifejlődve, az természetes. Angliának évszázadok óta vannak tengeri háborúi és a tengeri háborúk főleg gazdasági háborúk, nem csak azért, mert gazdasági érdekekért folynak, hanem azért is, mert mindegyik fél a másikat főképen gazdaságilag igyekszik meggyöngíteni. Szükségképen tehát az angoloknál kellett kifejlődnie a vonatkozó jogelveknek. Ezen elvek értelmében a háború kitörésével egyidejűleg az ellenséges állam polgáraival való jogi forgalom tilos. Ez az angol közönséges magánjognak alapelve. Ez a jogelv Sieveking4) szerint azonnal automatice életbe lép, mihelyt a háború kitör. Mégis azt látjuk, hogy Angolország szükségesnek tartotta, hogy a háború kitörése után külön törvényt hozzanak, amelylyel súlyos büntetések alá helyezik az ellenséges külfölddel fennálló szerződések teljesítését. Valószínűleg biztosítani akarták a különben is fennálló jogelvek érvényesülését. Ez a jogelv, mint fentebb érintettük, magában véve határozottan indokolt. A közérdek előtt a magánérdeknek meg kell hátrálnia. Reánk nézve pedig egyenesen kedvező, mert — mint szintén fentebb érintettük — mi feltétlenül igen nagy összeggel vagyunk adósai az ellenséges külföldnek, mégis nem mondhatjuk azt, hogy ez a jogelv nálunk eddig is már jogrendszerünknek alapelve lett volna,5) abból az egyszerű okból, mert a háborúnak gazdasági oldala eddig nem volt kidomborítva és judicaturánkban hasonló esetek szűkös külforgalmunk mellett eddig nem igen fordultak elő. Mostantól fogva azonban meg kell állapitanunk, hogy a mi jogrendszerünkbe is bevonult az angoloknak ez az alapjában véve egészen egészséges és indokolt elve. Bevonult azokkal a rendeletekkel, amelyekkel a kormány a neki adott kivételes hatalomnál fogva az ellenséges külfölddel szemben fennálló tartozások tekintetében intézkedett. Ez a jogelv tehát első sorban nálunk kifejezésre jutott az összminiszterium 7808/1914. sz. rendeleté4) Intern. Law. Association 28 th. Report. B) Mindenesetre az ellenség segítése pénzzel, vagy beszerzéseinek megkönnyítésével eddig is büntetendő cselekménynek minősült nálunk. Btk. 144. § 4. Ettől az angol törvényig még nagy az ut. elmi Jog 2!rl4^ZU ben. Ezen rendelet 2. §-a értelmében a kereskedelemügyi és pénzügyminiszter együttesen megtorlásképen megtilthatják az ellenséges államok polgárai és lakosai javára fennálló tartozások kiegyenlítését. Az a körülmény, hogy a minisztériumnak ez az intézkedése megtorlásképen helyeztetik kilátásba, nagyon okos kihasználása annak az előnyös helyzetnek, amelyet az angolok teremtettek az által, hogy ebben a kérdésben régi praxisukhoz hiven elcljártak. Azonban nem röstellem kimondani, hogy ha az angolok nem tették volna, akkor nekünk kellett volna az iniciativát megragadni. Vizsgálva a minisztérium idézett rendeletében lefektetett jogelv határait, meg kell állapitanunk, hogy a minisztérium rendelete csak pénztartozásokról beszél, ennélfogva ezen rendelettel nincsen megtiltva az ellenséges külfölddel szemben való egyéb kötelezettségek teljesítése. Ez irányban elegendő biztosítékul jelentkeznek a kiviteli tilalmak, valamint az alább tárgyalandó és az alaki eljárásra vonatkozó körülmények. Tehát nálunk az ellenséges külföldre szóló minden teljesítés nincs megtiltva, a kiviteli tilalmak épségben maradása mellett. Bár a rendelet ezen tilalom kibocsátására a kereskedelmi és pénzügyminisztert hatalmazza fel, mégis a kérdéses rendeletben le fektetett jogelv gyakorlati megvalósításául a 8286/1914. sz. rendeletet az összminiszterium bocsátotta ki. Ebben a rendeletben ki van mondva, hogy tilos a Brit-birodalomnak és Francziaországnak, úgyszintén ezen államok külbirtokainak és gyarmatainak polgárai, továbbá az emiitett területek lakóinak részére készpénzzel, váltóval, csekkel vagy utalványnyal vagy más módon, akár közvetlenül, akár közvetve fizetést teljesíteni, valamint készpénzt, vagy értékpapírt az említett területekre akár közvetlenül, akár közvetve kiszolgáltatni. Tilos tehát a két ellenséges hatalom polgárainak részére — tartózkodjanak azok bárhol — fizetést teljesíteni. Továbbá tilos az emiitett területeken lakó bármely nemzetiségű személyek részére fizetést teljesíteni, végül tilos készpénzt vagy értékpapírt az említett területekre kivinni. Ez utóbbi rendelkezés akkor jön tekintetbe, ha az értékpapírt, vagy készpénzt azért unnék ki az emiitett területekre hogy azok onnan továbbittassanak.