Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Az ingó jelzálog intézményét ...

12 Keresked M. M.-nek a megvételre ajánlott fa megtekintésére megbízást adtak, hanem igaz, hogy az erdőtulajdonosokkal, illetve azok meghatalmazottja H. K.-val, néhai M. M.-nek 1909. évi július hó 14-ón alperes czéghez intézett 3. alatti távirata alapján léptek érintkezésbe; ez esetben felperest keresetével elutasitja. Indokok: Felperes 1909. évi május hó 4-én kelt G. alatti levelével Gyergyószentmiklós határában termelt 140 —150 ezer köbméter fát ajánlott megvételre az alperes czégnek s ez ügylet közvetitéséért a maga részére a vételár lo/o-át kötötte ki. Ez ajánlatra alperes czég 1909. évi május hó 11-én a J. alattival válaszolt s felperest az erdőbirtokos nevének közlésére hivta fel, 1909. évi május hó 17-én pedig az adatoknak a K. alatti levélben vele történt közlése után az L. alattival arról értesitette felperest, hngy majd ha az eladótól értesülést szerez, bővebben fog kiterjeszkedni az ajánlatra. Midőn pedig felperes 1909. évi június hó 10-én a 10. alattival tudakolta tőle, hogy az értesitÓ3 beérkezett-e már s mi lesz a dologgal ? 1909. évi június hó 12-én a 2. alatti szerint azt irta felperesnek, hogy az erdélyi faüzlettel ezidőszerint nem törődik, mivel az üzlet sok oldalról ós több vevőnek van ajánlva. Nem vitás, hogy alperes czég B. A. és társaitól 1909. évi július hóban 1,740.000 koronáért fát vásárolt és H. K. közvetítése mellett, akit az eladók az ügylet közvetítésével valamennyien megbíztak. A fa, a tanuként kihallgatott erdőtulajdonosok vallomása szerint 120—140 ezer köbméter volt. Azt pedig, hogy ez a fa azonos a felperes által megvételre ajánlottal, tanuk bizonyították. E tényállás alapján felperes kikötött és kiérdemelt közvetítői dija iránt perli az alpereseket. Alperesek a kereset elutasítását kérték s elsősorban azzal védekeztek, hogy felperesnek nem volt meghatalmazása az eladóktól az ügylet közvetítésére s igy azt abban az esetben sem közvetíthette volna, ha az alperes czógtől erre megbízást kapott volna is. Alpereseknek ezt a védekezését nem lehetett figyelembe venni; mert megállapítható, hogy B. A. B. I.-t a kérdéses erdők fájának eladásával megbízta és hogy B. 1. viszont a felperesnek adott ily értelmű megbizást; az a körülmény pedig, hogy B. A. a C. alatti levél szerint csakis az olyan vevőt fogadja el, akit B. személyesen hoz az eladókhoz, nem zárja ki azt, hogy az ügyletet a felperes is közvetíthette, amennyiben a felperes az alperes czéget mint vevőt B. I. utján is bemutathatta az eladóknak. Habár felperes alperes czégnek 2. alatti levele folytán az ügylet megkötését nem közvetíthette s tevékenysége mindössze bárom levél megirására terjedt ki, az általa kikötött és az alperes czég elmi Jog 1. sz. által mennyiség tekintetében nem kifogásolt s e szerint az elérendő vételár 1%-ában megállapítottnak tekintendő közvetitői dijat mégis jogosan igényelheti abban az esetben, ha az alperes czég a felperes által részére szolgáltatott adatok felhasználásával lépett érintkezésbe az eladókkal, illetve azok meghatalmazottja H. K -val. mert a közvetítő a kikötött dijat már abban az esetben is jogosan igényelheti a vevőtől, ha az eladás tárgyát és az eladó nevét a vevővel közli, ez utóbbi pedig —• habár a közvetítő tevékenységének igénybevétele nélkül — a vele közölt adatok felhasználásával köti meg az ügyletet. Felperes tényleg arra alapította keresetét, hogy alperes czég a vele közölt adatok felhasználásával néhai M. M.-et a megvételre ajánlott fa megtekintésével és az eladókkal való érintkezéssel megbízta és pedig azért, hogy a kikötött közvetitői dijat nekelljen felperesnek megfizetnie. A kihallgatott tanuk vallomásával nem tekinthető bizonyítottnak felperesnek az a tényállítása, hogy alperes czég a vele közölt adatokat felhasználta az ügylet megkötésénél, amennyiben a tanuk mitsem tudnak arról, hogy alperes czég M. M.-el felperes adatait közölte s őt az erdők megtekintésével ós az eladókkal való érintkezéssel megbízta volna. Minthogy azonban a 2. alatti levélből megállapithatólag néhai M. M. már 1909. évi június hó 12-én tudott a kérdéses erdők fájának eladó voltáról s igy nincs kizárva az, hogy alperes czég a felperes adatainak birtokában néhai M. M. utján lépett érintkezésbe az eladókkal, illetve elsősorban azok meghatalmazottjával : felperes keresetével azon az alapon, hogy alperesek által tagadott tényállításait a kihallgatott tanuk megczáfojták, el nem utasítható; miért is egyéb bizonyíték hiányában a prts 221. §-a értelmében a felperes által az alperes czégnek kínált s ez utóbbi által perbe vont beltagjai személyében elfogadott főeskü általi bizonyítást felperesnek meg kellett engedni s a per kimenetelét az alperes czég részére, beltagjai által leteendő főaskünek le vagy le nem tételétől kellett függővé tenni. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Közkereseti társaság. 5. A K. T. 120. § a nem zárja ki, hogy az egyik czégtag peres uton ne érvényesítse a könyvek megtekintése iránti igényét. Az 1868. LIV. t. cz. 188. §-a csak arra az esetre szabályozza a közös okirat előterjesztése iránti igényét, ha a felek között már per van folyamatban, de nem az esetre, ha per még nincs folyamatban. (M. Kir. Curia 110/1913. V. sz. — 1913. nov. 5.)