Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Az ingó jelzálog intézményét ...

1. sz, szóval, hogy az ügylet az ügynök közvetítésével létrejött legyen, a Curia szerint mégis az esetben, ha a megbízó a közvetített ügylet megkötését a jóhiszemű forgalomban nem szokásos mó­don, bár szerződésszerűen tagadja meg, az ügynöknek az üzletszerzés körüli költségeit megtéríteni tartozik. (C 730/912. Ker. Jog 17. szám.) A kartelljog terén a Curia felfogása ma is az, hogy a kartellszerződés magában véve nem érvénytelen, hanem csak akkor, ha oly czélra köttetik, vagy oly eszközöket vesz igénybe, melyek a jó erkölcsbe ütközik. Oly kartell tehát, melynek czélja cserecsarnok fel­állítása s idegen üvegek kicserélése, továbbá, hogy egyik kartelltag vevőit a másik meg ne szerezhesse, nem jogellenes. (C. 419/912. Ker. Jog 10. sz.) (Folyt, köv.) KÜLÖNFÉLÉK. Az ingó jelzálog intézményét a franczia tör­vényhozás ismét ujabb irányban fejlesztette ki. Az 1898. és 1906. évi törvények a mezőgazdasági in­gókra hozták be, az 1913. évi augusztus 8-iki tör­vény („Loi relatíve au warrant-hotelier". Közölve a Journal officiel 1913. augusztus 10. számában) pedig a vendéglők felszerelésére és berendezésére terjeszti ki. Ez a legújabb franczia törvényalkotás, amely a vendéglői vállalat hitelképességét hatha­tósan előmozdítja, nálunk azért érdemel különösebb figyelmet, mert az a mozgalom is, amely az ingó jelzálog meghonosítása érdekében keletkezett és konkrét alakot az 1911. évi jogászgyülésen nyert, főleg a franczia törvényhozói kísérletekre terjesz­tette ki figyelmét. A jogászgyülésen elég határozottan kifejezésre jutott az az egyedül helyes álláspont, hogy az ingó jelzálog intézményének meghonosításánál gyakorla­tilag legfontosabb azoknak az ingóságoknak elha­tárolása, amelyek egyrészt ilyen zálogalapitásra al­kalmasak, másrészről, amelyeknek tulajdonosai reá szorulnak a hitelbiztosíték emez uj formájára. A véleményezők, előadó és felszólalók különösen a következő tárgyakat jelölték meg alkalmasoknak. Mezőgazdasági téren : az üzemhez tartozó állatok, learatott és függő termés, a fundus instructus, er­dőállomány letárolása. Ipari és kereskedelmi téren: gépi és üzemi berendezés, nyersanyag, félgyárt­mány, készgyártmány-készlet, az u. n. eszmei javak (czég, védjegy, engedély, haszonbérleti jog, good­will) stb., stb. Sebes Déne3 véleményében rámu­tatott, hogy alkalmas tárgy a vendéglő, kávéház és nyomda berendezése is. A Ptk. javaslata nem i szabályozza az ingó jelzálogot; 592. §-a azonban, I amidőn a kézi zálog alapításához a traditiót köve­teli meg, utal arra, hogy külön törvények ettől eltérően is intézkedhetnek, tehát quasi kilátásba helyezi a kérdés külön szabályozását. Nézetünk szerint törvényhozásunk mindenek előtt az ipari és kereskedelmi élet terén honosíthatná meg az ingó jelzálogjogot, nemcsak azért, mert a mezőgazda­sági ingókra nézve ezt a Ptk. javaslatának jelzá­logi szabályozása szerfelett megnehezíti, hanem, mert főleg a kereskedelmi és ipari élet terén ta­i lálhatók olyan értékek, amelyeknek ilyen módon való lekötése amellett, hogy az adós továbbmükö­dését egyáltalában nem gátolja, igen nagy mérték­ben fokozná hitelképességét is. Es azt hisszük he­lyes uton járunk, amidőn ez uj intézmény fokoza­tos behozatalát tartva czélszerünek, az első lépés ! megtételére a kávéházi és vendéglői berendezést tartjuk a legalkalmasabbnak és egyúttal a leg­sürgősebben szabályozandónak. Ezek az okok vezetnek arra, hogy az uj fran­czia warrant-hotelier törvénnyel egy kissé részle­I tesebben is foglalkozzunk. E törvény megalkotá­sára specziális franczia viszonyok vezettek. Fran­cziaországban igen elterjedtek a külföldi alapítású vendéglői vállalkozások, amelyeknek életképességét erősen fokozza a rendelkezésükre álló külföldi tőke. Ezzel szemben a franczia vendéglősök csak igen nehezen tudnak a franczia pénzpiaczon hitelt kapni egyrészről, mert a franczia tőke inkább keresi a | kevesebb hasznot hajtó, de biztos kötvényeket, ál­I lampapirokat stb., mint a koczkázatos üzleti vállal­j kozásokban való részvételt, másrészről, mertaven­j déglősök kellő garanczia nyújtására — legnagyobb vagyonuk a berendezésben állván, amelyet terhel a háztulajdonos törvényes zálogjoga is — ingó jel­zálog nélkül alig képesek. A törvény tehát a kül­földi vállalatokkal szemben versenyképessé akarja tenni a franczia vendéglősöket, amidőn egyrészről a rendszerint nagy értéket képviselő berendezésre ingó jelzálog alapítását teszi lehetővé, másrészről a bérbeadót a bérelt vendéglő berendezése felett a Code civil 2102. §-a alapján megillető privilégiumot jelentékenyen korlátozza és ezzel kellő biztosítékot nyújt a vendéglősöknek hitelt nyújtó tőkének. A berendezésre létesíthető ingó jelzálog laj­strom vezetésre van alapítva. A kereskedelmi tör­vényszékek segédhivatalában vezetendő lajstrom alapján állítják ki a záloglevelet (warrant), amelyet az adós aláir és a hitelezőre forgat (3.4. §.) Ezeket a zálogleveleket a közhitelintézetek leszámítolhat­ják (10. §.); a záloglevelek forgathatók és a for­gatók egyetemleges felelősséget vállalnak a köl­csön kifizetéseért (5. §.) A kölcsön kifizetése vagy letétbehelyezése esetén a lajstrom-vezető köteles a warrant-t törölni. Hivatalból törli, ha 5 éven belül nem újítják meg a kölcsönt (7. §.) Az adós eladhatja az

Next

/
Oldalképek
Tartalom