Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban [1. r.]

8 Keresked nál és időveszteségnél nem egyéb. A czégvezetőről ismételten kimondta, hogy a közte és főnöke között a szolgálati viszonyból felmerülő peres kérdések nem tartoznak az iparhatóság körébe. (C. 1476/P. 1913. sz. Ker. Jog 10. sz. Hasonlóan 613/913. V. sz. Ker. Jog 23. sz.) Ugyanígy döntött az üzlet vezetésével megbízott „ügyvivő" igazgatóról. (C. 4/1913. sz. Ker. Jog 9. sz.) Azon első jogkérdések között, melyeket a Curia jogegységi tanácsai az 1912. LIV. t.-cz. 70. § a alapján (mely a jogegységi tanácsokat megalkotta), illetve az 59.200/912. I. Ü. M. rendelet alapján, mely a Curia döntvényeiről szóló fejezetet már 1913. január 1-én életbeléptette, — eldöntötték, tartozik az alkalmazottak nyugdíj járulék visszafizetésének kérdése. Tudjuk ugyanis, hogy a Curia felülvizsgálati tanácsa (C. 259/911. Hit. Dttár VI. 45.) e kérdést a kilépő alkalmazott javára döntötte el, visszaítélvén — a nyugdijszabályzat kifeje zett intézkedéseivel szemben — a kilépett alkalmazott nyugdijbefizetéseit. Ezzel szemben a budapesti tábla ragaszkodott a szerződés érvényességhez, kimondván, hogy azok a hivatalnokok, akik aláírták a nyugdijszabályzatnak azt az intézkedését, amely szerint a szolgálatból való kilépésük folytán nyugdíjjogosultságukat és befizetéseiket elvesztik, nem támadhatják meg ezt a szerződést kényszer czimén. (G. 1027/912. Hit. Dttár. VI. 77.) Szóval szemben állott egymással a szerződési szabadság dogmájához ragaszkodó táblai Ítélet s a kényszerhelyzetet respektáló és a szerződésben erkölcstelenséget és munkauzsorát látó curiai ítélet. (Lásd Baumgarten czikkét a Jogállam 1913. január 1-i számában, továbbá Besnyő: A nyugdijbefizetések visszatérítése, megjelent a Ker. Jog 1913. évi5. számában). A kérdés tehát élére volt állítva, ugy hogy a Curia jogegységi tanácsának a kérdést el kellett volna dönteni. Azonban a 2. számú polgári döntvény csalódást hozott. Nemcsak az alkalmazottak légiója csalódott e döntésben, mivel a kérdés nem javukra dőlt el, de csalódtunk mi is, a kik e kérdés végleges és határozott megoldását vártuk a jogegységi tanácstól. A jogegységi tanács ugyanis határozatában nagyon határozatlan, ugy mondhatni, hogy kikerülte a kérdés valódi eldöntését. A 2. sz. polgári döntvény szerint a munkaadó érvényesen kikötheti azt, hogy alkalmáéi m i J o g 1. sz. zottja abban az esetben, ha a szolgálatból önként kilép, a nyugdijalapba a nyugdíjjárulék czimén befizetett összegeket vissza nem követelheti és nyugdíjhoz való igényét is elveszti. (Ker. Jog 14. szám.) A Curia tehát elfogadja a szerződési szabadság elvét és az alkalmazottnak gazdaságilag mindig gyöngébb helyzetét nem tekinti elégnek arra, hogy a szerződés kényszer czimén érvénytelennek és a jó erkölcsökbe ütközőnek tekintessék. A sovány vigasz, ami e kérdésben az alkalmazottaknak nyújtatott, annyi, hogy a Curia minden esetben a birónak tartja fenn annak eldöntését, hogy forogtak-e fenn a kikötés létrejötténél oly körülmények, melyek az alkalmazott megkárosításának lehetőségét tartalmazván, ezt a kikötést a jó erkölcsökbe ütközőnek minősitik. A kereskedelmi ügynök jogviszonya még mindig nyitott kérdés. Ez a közgazdasági szempontból fontos hivatás méltán tart igényt arra, hogy jogi helyzete ugy megbízó házakkal, valamint a harmadik szerződő féllel szemben tisztáztassék, és nem adjuk fel a reményt, hogy amit annyi czikkben sürgettünk (Lásd szerzőnek : Az ügynöki jutalékról; Törvénytervezet a kereskedelmi ügynökökről stb. e folyóiratban irt czikkeit), végre is meg fog valósulni s a most rendezetlen, chaotikus helyzet törvénynyel fog rendeztetni. Helyesen mondta ki a Curia, hogy külön meghatalmazás nélkül az ügynök nincs jogosítva megbízója nevében az ügyletet meg is kötni (C. 305/912. sz. Ker. Jog 1. sz.) Teljesen a bizonytalanságban tapogatódzik a Curiának 1014/912. sz. határozata (Ker. Jog 12. sz.), mely az ügynök jogkörét oly ködösen irja körül, hogy nincs kizárva, hogy az ügynök meghatalmazása oly terjedelmű, mely őt kifogásolások és rendelkezésre bocsátások átvételére is feljogosítja. „Nincs kizárva" nem mond semmit akkor, midőn a kereskedelmi szokás szerint a kifogásolás és rendelkezésre bocsátás rendszerint az ügynöknél szokott történni. Sőt a német K. T. 86. §-a szerint ez egyenesen elő is van irva. („Die Anzeige von Mangeln einer Waare, die Erklarung, dass eine Waare zur Verfügung gestellt wird, sowie andere Erklárungen solcher Art können dem Handlungsagenten gegénüber abgegeben werden.") — A közvetítési díj követelhetőségének jogalapja az, hogy a közvetített ügylet létrejötte a közvetítő tevékenysége eredményének legyen tekinthető,