Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban [1. r.]

1 sz. Keresked lik érvényre, ugy a jog egyúttal igazságot is jelent és ez esetben bátran beszélhetünk igazságszolgáltatásról. A czéghasználat tekintetében a Curia a czégvalódiságot megkívánja, miért is a „művek" szó bejegyzését csak az esetben tartja bejegyezhetőnek, amennyiben nagyobb ipartelepről van szó (C. 88/1913. sz. Ker. Jog 9. szám); ellenben a czégbitorlás kérdésének elbírálásánál, midőn egy részvénytársaság toldatként Edison nevét felvette, azt a kérdést tartotta elsősorban tisztázandónak, hogy a czég használja-e a hasonnevű feltalálónak még szabadalmi oltalom alatt álló találmányát, vagy nem? (C. 734/1912. sz. Ker. Jog. 11. sz.) E két határozat mintha nem egy műhelyből keTült volna ki, annyira nem egységes szellem tűnik ki belőlük. Az Edison esetben nem elégséges azt vizsgálnunk, hogy használja-e az alperes czég Edison találmányát, mert ez szabadalombitorlás kérdése, hanem hogy a publikum összeköttetésben állónak fogja-e gondolni alperes czéget Edisonnal, vagy nem. Az iizletátruházás kérdésében a Curia ma is enyhébben magyarázza az 1908: LVII. t.-cz.-et, mint az alsóbiróságok. Miként az előző, 1912. évi gyakorlatban a' Curia kimondta, hogy a czég átruházása még nem üzletátruházás (C. 391/1911. sz. Hit. Dtár VI. sz.), ugy a Curia az elmúlt évben is kimondta, hogy a czég átruházása még az összes künnlevőségek átruházásával együtt sem esik az üzletátruházási törvény hatálya alá. (C. 495/1912. Ker. Jog 4. sz.) A gyógyszertárra nézve újból kimondta a Curia, hogy az is kereskedelmi üzlet s annak átruházása is üzletátruházás. (C. 4756/P. 1912. Ker. Jog 14. sz. Hasonlóan C. 34/1912. Hit. Dtár V. 101.) Ugyancsak nem tekintette a Curia üzletátruházásnak azt az esetet, midőn a feleség az árverésen eladott ingókat az árverési vevőtől megvette és ugyanazon napon, midőn férje iparigazolványát visszaadta, ő váltott ki czipészüzletre iparigazolványt és ugyanazon helyiségben folytatta az üzletet férje üzletvezetősége mellett. — Ugy látszik, a Curia előtt az árverés egy noli me tangere, pedig a gyakorlat emberei tudják, hogy mennyire nem az. Miként fentebb emiitettük, szigorúbbak az alsóbiróságok ; igy a budapesti kir. ítélőtábla kimondta, hogy az átruházott üzlet tartozásaiért az átvevő felelős, tekintet nélkül arra, hogy a tartozás átvett áruk vételárából vagy az átvétel megél m i J o g 7 tagadásából eredő kártérítési követelésből származik és hogy a tartozással szemben az átruházott üzlet vagyoni állapotában az áru benfoglaltatik-e? (1912. G. 467. sz. Ker. Jog 5. sz.) A főnök és alkalmazott jogviszonyában felsőbíróságainkat meglehetősen szocziális szellem lengi át és csak üdvözölhetjük őket, hogy az alkalmazottaknak társadalmilag gyöngébb helyzetét megvédik az erősebb féllel, a főnökkel szemben. így kimondta a Curia, hogy a szerződés, melyben az alkalmazott fel nem mondhat, a főnök azonban igen, nem érvényes (C. 123. 1913. sz. Ker. Jog 16. sz.); ugyancsak egyenlőtlenséget látott a Curia oly esetben, midőn az alkalmazott kötbér terhével volt köteles szolgálatba lépni, mig a főnököt a kötbér csak akkor terhelte volna, ha az alkalmazottat idő előtt elbocsátaná, és elutasította felperest kötbér iránti igényével. (C. 687/1912. Ker. Jog 8. szám.) Ugyanily felfogás eredménye, hogy az alkalmazott a szerződésileg vállalt és reáruházott teendőktől eltérő munkakörre nem szorítható, különösen ha az önérzetét méltán sértené, ugy hogy joga van a szolgálatot azonnal elhagyni anélkül, hogy a szerződésileg az elbocsátás esetére kikötött összeghez való igényét elvesztené. (C. 1059/1912. Ker. Jog 6. sz.) Hogy a főnök meg ne nehezíthesse tőle kilépett alkalmazottjának az újbóli alkalmaztatást másutt, a főnök kártérítési felelősségét mondta ki a budapesti kir. ítélőtábla oly esetben, midőn a bizonyítványban arra történt utalás, hogy az alkalmazott által felelősség mellett átvett áruban hiány mutatkozott s mivel az üzletben többszöri betöréses lopás követtetett el, a hiány honnan származását illetőleg birói nyomozás van folyamatban. (1912. G. 554/3. Ker. Jog 5. sz) Ugyancsak az alkalmazott nyomottabb anyagi helyzetét vette a Curia figyelembe, midőn szerződésszegőnek mondta ki a főnököt, mivel az a fizetést utazójának nem fizette pontosan havonkint, s mivel a havifizetés negyedrészét két hétig visszatartotta. (C. 647/912. sz. Ker. Jog. 5. sz.) Elég változatos az a kérdés, hogy mely esetben szükséges az előzetes iparhatósági, békéltetési eljárás ? A Curia e kérdést és pedig nagyon helyesen, igen megszoritóan kezeli s ezzel a feleknek nagy szolgálatot tesz, miután köztudomású, hogy az iparhatósági eljárás — különösen a fővárosban — komoly jellegét teljesen elvesztette és legtöbb esetben formalitás-