Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban [1. r.]

Kereskedelmi Jog 1. sz. biztosítása nem csak részvényjegyzéstől, hanem fizetőképes egyének részvényjegyzésétől függ. Ezért szükség van oly törvényes intézkedésre, mely szerint az alapítók felelősek a részvényjegyzők fizetőképességéért, de csakis abban az esetben, ha az alapítók az illetőknek fizetőképtelenségét a részvényjegyzéskor ismerték ; az, hogy ismerhették volna, nem elegendő e felelősség megállapítása végett (Kennen müssen steht dem Kennen nicht gleich": Behrend 110. §.). Ugyanezek az elvek alkalmazandók akkor is, midőn valaki készpénz helyett vagyonbetéttel kiván hozzájárulni. Kérdésünk helyes megoldásánál nagyon fontos továbbá az is, vájjon nem kellene-e az alapitókkal egyenlő felelősségre vonni azokat is, kik az alapítókkal egyetértve az alapítási folyamat alatt a társaság hátrányára közreműködtek. („Gründergenossen") ? A német kereskedelmi törvény (202. §. negyedik bekezdése) erre igenlő választ ad, amit helyesnek tartunk. Ez a szabályozás különösen czélszerű és üdvös épen az apport kérdésénél lehet. Az alapitókon és ezeknek most emiitett társain kivül felelősséggel kell terhelni még egy csoportot, t. i. azokat, kik a részvények átvételére, illetve jegyzésére nyilvánosan felhívást intéznek, a mint azt a német kereskedelmi törvény 203. §. rendeli. („Emmissionshauser.") Az ilyen rendelkezés annak a megfontolásán alapul, hogy ily nyilvános felhívásnak, különösen midőn az bankháztól indul ki, a közönség részvételére nagy befolyása szokott lenni. A tervezetben foglalt adatok netáni valótlanságát az ily bankházak a tervezeti adatok elfogadása által magukévá teszik, minélfogva csak természetes, hogy a felelősség őket is terheli. Szükséges azonban, hogy az illető bankház az adatok valótlanságát, vagy hiányosságát ismerte, vagy csak azért nem ismerte, mivel a szükséges kereskedői gondosságot elmulasztotta. Ha tehát se szándék, se kereskedői gondosság elmulasztása fenn nem forog, akkor az itt érintett felelősség nem lesz megállapítható. Mindezeknek az alapitói felelősséget megállapító szabályoknak kellő hatályosságuk csak akkor lehet, ha maga a törvény arról is intézkedik, hogy kijátszhatók ne legyenek. Ezért ki kellene mondani a törvényben, hogy oly egyezségek vagy lemondások, melyek a társasággal szemben fennálló ily alapitói felelősséget kizárnak, érvénytelenek, illetve érvényességük bizonyos korlátoknak van alávetve pl., hogy a közgyűlés által kifejezetten elfogadtattak légyen, mely esetben azonban a kisebbség védelme érdekéken megfelelő intézkedés teendő. Végül fel kell említeni mint feltétlenül szükséges kiegészítő rendelkezést azt, hogy a társaság az alapitókat (és társait) terhelő felelősség alapján bizonyos elévülési időn belül (3—5 év) köteles igényeit érvényesíteni, mely elévülési idő leghelyesebben a társaságnak a kereskedelmi czégjegyzékbe való bevezetésétől lenne számítandó. A fentiekben felsoroltuk csakis a legszükségesebb szabályokat, melyekre feltétlenül szükség van a végett, hogy az alapítási folyamat az alapítók felelőssége szempontjából némi ellenőrzésnek alávetve és az alapítók felelőssége a társasággal szemben megállapítható legyen. Még sok más rendelkezést is fel lehetne hozni, de nem folytatjuk ezúttal, mert az is elegendő a mostani részvényjogunk tarthatatlanságának begyőzése végett. Igazán csak csodálkozni lehet azon, hogy e hiányokon még nem segítettek, holott, e hézagok pótlása már régóta elodázhatlan szükségnek mutatkozik. Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban. Irta : Dr. Szenté Lajos. Ha, mint e rovat vezetője, a felsőbíróságoknak mult évi mérlegét megakarnók állapítani, azt mondhatnók, hogy a jogkereső közönségnek az igazságszolgáltatásból merített nyeresége semmivel sem több, mint az előző évben. Igaz, hogy néha a vájt csapáson való maradás is nyereség, néha azonban veszteség is, amennyiben egy ki nem elégítő jogi megoldás állandósulása rosszabbodást jelent. Az általános szempontok, amelyek judikaturánkon végigvonulnak, nem mondhatók, hogy a kor szellemével összhangzásban nem állanának: a kis ember védelme (a főnök és alkalmazottak jogviszonyában, biztosítás), a forgalom jóhiszeműsége (vétel), a nagy tőke hatalmának korlátozása (részvényjog), oly elvek, amelyek a mai társadalmi rend uralkodó alapeszméinek felelnek meg, ugy hogy ha felsőbíróságaink ezen elveket következetesen eme-