Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A kereskedelmi üzlet fogalma

hogy az alperes az árut rendeletre („an ordre") adta el a R. S. és tsa czégnek, ami R. S. tanúnak K. N. tanú által is támogatott vallomása szerint éppen azért történt, hogy az ügyletből folyó jogok átruházása az árut tovább eladása végett vett czégnek megkönnyittessék, éppen az következik, hogy vevőnek az átruházást alperes egyenesen megengedte. Minthogy pedig egyfelől R. S. és tsa czégnek abból a nem vitás tényébÖl, hogy a négy vasúti kocsi liszt áruból a szóban forgó vasúti kocsi árut a B) alatti vételi jegyzékkel alperes nyomtatványán és a rendeletre („an Ordre") kikötést (an Ordre nicht kifejezéssel kizárva) egyébként lényegileg közte és alperes között megállapítottaknak megfelelő kikötésekkel felperesnek eladta, továbbá, hogy a 14. a. levél tartalma szerint mindjárt értesítette alperest, hogy felperesnek és azoknak a kisebb kereskedőknek külön értesítés mellett, kik felperessel maguk között meghatározott részesedés szerint együtt vették meg az egy vasúti kocsi lisztet — az árut a Máramarosszigeti leszámítoló bank részvénytársaság pénztárához vinculálva — felperes egyik vevő társának, K. Á.-nak számlázva küldje el, másfelöl alperesnek abból a tényéből, hogy ezt a rendelkezést tudomásul véve, annak értelmében járt el, — kétségtelen, hogy R. S. és tsa czég a vételből folyó jogait felperesre átruházta, sőt hogy azt alperes maga részéről tudomásul is vette: mindezekből következik, hogy felperest — kire az átruházás folytán a közvetlen vevő összes jogai átszállottak s akivel szemben tehát alperes épugy szavatol az áru hiányos minőségéért, mint átruházás hiányában szavatolt volna a közvetlen vevő R. S. és tsa czégnek — a vételi ügyletből származtatott kereseti igényeket alperes ellen érvényesítheti annyival is inkább, mert a kihallgatott tanuk vallomásából kitűnik, hogy miután K. Á. — kinek a vasúti kocsi lisztben kevés részesedése volt, — a vételárt kifizetni, az árut átvenni és vevő társai között felosztani vonakodott, a vételárt is, melynek visszakövetelése egyik tétele a keresetnek, felperes fizette le a Máramarosszigeti leszámítoló részvénytársaságnál, mely intézetnél az áru vinculálva volt s ennek következtében a fuvarlevél is neki kézbesittetvén, az árut ő rette át. Ugyanezért a másodbiróság ítéletét megváltoztatni s felperes kereshetőségi jogának megállapítása mellett a másodbiróságot érdemleges határozat hozatalára utasítani kellett. Vasúti fuvarozás. 27. Az úgynevezett látványossági kocsi terjedelménél fogva csak nyitott vasúti kocsin lévén fuvarozható, a vasút annak elégéséből származott kárért nem felelős annak daczára, hogy a feladott ez a kocsi voltaképen fedett volt. (M. kir. Curia 348/1912.— 1912. HOT. 14.) A fehértemplomi kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasitja. Indokok: Felperes 14.320ttK-t követel alperestől, mert ilyen értékű utazó lakó kocsija és abban elhelyezett ingóságai, melyeket averseczi állomáson Resiczára leendő szállítás végett feladott, Vattina állomás körül elégett. Alperes a kereseti tényállításokat elismerte és a kereset elutasítását kérte, mert az elégett ingók nyitott kccsin szállíttattak s a kigyulladás a nyitott kocsiban való szállítás veszélyei közé tartozik, melyekért ő nem felel. Előadta, hogy a szállítmányban 150 kilo calcium carbid és Manlicher-töltények voltak, melyeket mint feltételesen szállithatókat alperes köteles lett volna bevallani, s miután ezt elmulasztotta, az üzletszabályzat 96. §-a értelmében kártérítést nem igényelhet. Felperes ezzel szemben azt vitatta, hogy jelen esetben nem lehet szó nyitott kocsin való szállításról, mert az ő lakó kocsija, melybe az egyéb ingók elhelyezve voltak, minden oldalról zárt és olyan védett volt, mint a fedett vasúti kocsi, de ha nyitott kocsin való szállítás is forog fenn, alperes felelős, mert mulasztás terheli, mivel a tüzet Vattina előtt észrevette a vonatkísérő személyzet, de nem állott meg, hogy azt eloltsa, hanem bement az állomásra s ezen idő alatt a tüz az egész rakományra kiterjedt. Tagadta, hogy a calcium carbid és a töltények be nem vallása alperest a felelősségtől mentesítené. A kir. törvényszék ugy találja, hogy az alperest jelen esetben felelősség nem terheli. Nem vitás ugyanis, mert még felperes is elismeri, hogy a fuvarozás tárgyát képező kocsi terjedelménél fogva fedett vasúti kocsiba nem volt betehető s igy c?ak nyitott kocsiban volt szállítható s igy a vasúti árudijszabás szerinti nyitott kocsin való szállítás esete forog fenn, ezen esetben az 5592—909. M. E. rendelettel 1910. évi január hó 1-töl kezdve hatályba lépett vasúti üzl. szab. 86. §. szerint a vasút nem felelős azon kárért, mely a fuvarozás ezen módjával járó veszélyből ered; a meggyuladás kétségtelenül a nyitott kocsin való szállítás veszélye olyan tárgyakra, melyek egyáltalán meggyúlhatnak ; a jelen fuvarozás tárgya pedig ilyen volt, ami megállapítható azon nem vitás körülményből, hogy a kocsi alkatrészeinek legnagyobb része fa volt; a 86. §. 2 ik bekezdése szerint tehát vélelmezendő, hogy a nyitott kocsin szállított meggyuladható áru a mozdonyból kirepülő szikráktól fogott tüzet, ezért pedig alperes nem felelős, mert a mozdony szikrahányása a technika mai állása szerint még ki nem küszöbölhető, az pedig, hogy alperes rosszabb minőségű szenet használt s ennek nagyobb mértékű szikra hányása okozta volna a gyújtást, igazolva nem lett, sőt G. J. mozdonyvezető és M. J. fütő vallomásából az