Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A magyar polgári törvénykönyv javaslata

408 Kereskedelmi Jog 21. sz. nyitva van az is, hogy a fent megjelölt vételügyletet G. F. is, összes jogaival és kötelességeivel, az 1907. november hó 11-én kelt X. aUtt másolatban csatolt okirat értelmében, felperesre ruházta, aki azt tudomásul vette és elfogadta. Feleknek ebben és a hivatkozott 9717/1912. P. sz. perben foglalt egyező előadása szerint erről az átruházásról alperest ugy G. F., mint a felperes czeg mádéfalvai raktárkezelősége nyomban értesítette, s ezeket az értesítéseket alperes 1907. november 13-án vette kézhez. Ezek után elsősorban az a kérdés dön tendö el, vájjon a szerződésben foglalt jogoknak és kötelezettségeknek G. F. mint egyik szerződő fél által felperesre történt átruházása alperesre nézve hatályos-e, kötelezve lesz-e utóbbi a félperessel, mint uj hitelezővel szemben, s másfelől el kell-e fogadnia tőle a teljesítést, mint uj adósától? Kétségtelen, hogy a szerződésnek fenti értelemben történt átruházása a jogokra vonatkozóan engedmény, a kötelezettségekre nézve pedig utalványozás. Előbbihez nem szükséges az adós hozzájárulása, s ez mihelyt az engedményes tudtára adatott, köteles azt, mint hitelezőjét kielégíteni. (Optk. 1396. §.) Ellenben az utalványozáshoz, hogy az teljes legyen (optk. 1401. §.) szükséges mindhárom személy beleegyezése. (Optk. 1402. §.) De minthogy a jelen esetben az X. alatti átruházási szerződés egész tartalmából kivehetően főleg, és elsősorban az abból eredő összes jogok ruháztattak át s a kötelezettségek átruházása itt nem önálló jogügyletként, hanem visszterhes szerződésről lévén szó, mint a jogok gyakorolhatásának szükségképeni feltétele jelentkezik, ahol tehát a kötelezettség átruházás az egész ügylet s igy első sorban az abból folyó jogok átruházásába beleolvad : a kir. törvényszék ezek alapján azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy ez az átruházás egészben az engedményre vonatkozó jogszabályok szerint bírálandó el. Amikor tehát felperes az átruházásról szóló értesítéssel egyidejűleg a számlák beküldése mellett azt is közölte felperessel, hogy az általa megadott czimekre az árukat megküldötte, s alperes erre a B. és C. alatti 1907. november 13. és 14-én kelt levelekben kijelentette, hogy az átruházást tádomásul nem veszi, s az árukat felperes rendelkezésére bocsátja, s ezt a D. alatti, november 16-án kelt levélben is fentartotta, ami felek között különben nem vitás : alperes erre csupán az átruházás ténye miatt jogosítva nem volt, annál kevésbé sem, mert bizonyítva van, hogy ő azt is kifejezetten kijelentette alperesnek, miszerint a kötlevélből, s általában ezen ügyletből kifolyóan alperessel szemben továbbra is felelős marad, s mert az átruházási szerződésből kivehetően G. F. az alperes részére leendő szállítása czéljából megszerzett fákat is felperes rendelkezése alá bocsátotta, s e mellett az eddigi adós mellé egyetemleges kötelezettként egy másik is járult. Alperes ezáltal kedvezőtlenebb helyzetbe nem jutott. Ehhez járul még az, hogy a szolgáltatás nem oly természetű, hogy az a kötelezett fél lényeges személyi tulajdonságaitól függene. Alaptalan alperesnek a 9717/1912. p. sz. per végiratához p) alatt csatolt levélre hivatkozással felhozott az a kifogása, hogy felperes terhesebb kötelezettséget rótt reájuk, mint a minő őket az átruházó G. F-el szemben terhelte. Mert a szerződés változatlanul, az összes jogokkal és kötelezettségekkel lett átruházva, a mint ez ugy a p) mint a 9717/1912. p. sz. per válasziratához b) alatt csatolt G. F. által irt levélből is kitűnik. S ha ennek ellenére felperes mégis több jogot érvényesítene, s igy helyzetét súlyosabbá tenné, ez ellen kifogásait bármikor sikerrel érvényesíthette volna. Ezek szerint felperes G. F. helyett, mint ennek jogu'óda, alperes rés2ére teljesíteni jogosítva, s utóbbi azt elfogadni köteles volt. II. A K. T. 351. § ában foglalt és felperest, mint eladót a vevő alperessel szemben megillető jog gyakorolhatásának feltételére, az áru átvételében való késedelemre vonatkozóan a kir. törvényszék tény megállapítása a következő : Alperes G. F-et, mint felperes jogelődét, a 9717/1912. sz. per elleniratához 3. alatt csatolt levélben a teljesíti sre azzal hívta lel, hogy elleneseiben a szerződés teljesítése és kártérítés iránt pert tesz ellene folyamatba. E levél alaki és tartalmi valódisága nincs kétségbe vonva. Hogy a levél kelte előtt G. F. késedelemben volt e, vagy nem, az a jelen perben nem döntő. G. F., illetve jogutóda : felperes, e levél után nemcsak jogosítva, de kötelezve is volt a további teljesítésre, a már megkezdett szállítás folytatására mindaddig, mig őt alperes arról nem értesítette, hogy a teljesítés helyett a nem teljesítés miatt kártérítést követel. Mert a K. T. 354. §-ában irt értesitési kötelezettség elmulasztásának jogi következménye épen az, hogy a másik fél mindadd g utólagosan teljesíthet, és az ellenfél azt elfogadni köteles, amig az értesítés meg nem tö'tént. Nem vitás felek között a 9717/1912. sz. per válasziratához az 1. alatt csatolt, 1907. november 1 én kelt levél ama tartalma, amely szerint alperes képviselője utján G. F.-et arról értesiti, hogy a teljesítés helyett, a nem teljesítés miatt kártérítést követel. Hogy alperes az 1907. október 23. és november 13-ika közötti időben is küldött volna még G. F.-nek ily tartalmú értesítést, azt mivel sem bizonyította. Ámde november 13-án még a fenti levél elküldése előtt, amint az ugy ezen levél, mint a B. és P. alatti levelek tartalmából, s kelte-