Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A magyar polgári törvénykönyv javaslata

21. sz. Kereskedelmi Jog 409 zéséből kétségtelenül megállapítható, alperesnek már tudomása volt arról, hogy felperes a szállításokat folytatja, mert ugy a szerződés átruházásáról, mint az áruk elküldés ről szóló értesítéseket akkor már ugy G. F.-től, mint a mádefalvai raktárkezelőségtől, a H. L.-nek Lúgosra szállította fát számlájával együtt megkapta, s az ugyancsak november 13 án kelt B) és P) alatti levelek szerint a fák átvételét megtagadta, a számlát felperesnek egyidejűleg már vissza is küldötte. Amikor tehát az értesítés elküldése előtt alperes felperesnek nemcsak teljesítési készségéről, de magáról a teljesítés tényéről is tudomást szerzett, felperestől a teljesítés elfogadását jogosan meg nem tagadhatta. S amidőn felperesnek 1907. november 15-én kelt az áruk átvételére vonatkozó felhívására az erre november 16-án válaszul küldött D) alatti levélben alperes határozottan kijelentette, hogy a B) alatti levélben elfoglalt álláspontját fentartja, s igy az árukat át nem veszi: felperes a K. T. 351. § a alapján alperes, mint az áru átvételében késedelmes vevő rovására, a feladott és a szállításra váró árukat a 347. § ban irt módon eladni jogosítva volt, Minthogy pedig alperes, mint a vevő, a felperes által szállított áruk átvételét nem minőségi hiány okából, hanem azért tagadta meg, mert felperesnek a szállításra való jogosultságát vonta kétségbe, azok ellen most már minőségi hiány czimén kifogást sikeresen csak ugy emelhetne, ha ezt a kifogását egyúttal bizonyítja is. Az azonban nem nyert bizonyilást, hogy a feladott és a mádéfalvai raktárban elszállításra váró áruk minősége tekintetében a szerződéses kikötésnek nem feleltek meg. III. A K. T. 351. § án alapuló kártérítésre nézve a kár összegének meghatározásánál a vételügyletből kifolyóan a felperes, illetve jogelőde : G. F. és alperesek között fennálló kölcsönös elszámolási viszonyt vette a bíróság kiindulási alapul. A marosvísárhelyi ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. M. Jcir. Curia : A másodbiróság ítéletét helyaenhagyja. Fuvarozás. 271. A Fiume Abbáziába szóló menettérti jegy tulajdonosa kártéritest igényelhet azon az alapon, hogy a hajó túlzsúfoltsága okából már fel nem vettek. (M. kir. Curia 466,1913. V. sz. — 1913. június 18) A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A 2. a. másolatban csatolt valódiságára nem tagadott bizonyítványból kitűnik, hogy 1910. július 17-én az abbáziai kikötői hatóság az utazni akaró közönség nagy száma es tolongása miatt ugy találta, hogy a V2II órakor este induló hajóba a hordképességet meghaladó számú utas szállhatna fel és emiatt elrendelte, hogy a hajó a menetrend szerinti időnél 10 perczczel korábban induljon el. Ez a hatósági rendelkezés mentesiti alperest azért az eljárásáért, hogy a hajót a menetrend szerinti idő előtt elindította. De ez nem mentesítette alperest a rendes kereskedői gondosság alól a tekintetben, hogy a hatósági rendelkezés következményeit a rendes gondosság szerint a lehetőség határain belül elhárítani igyekezzék. Abból, hogy a korábbi rendelkezés oka a vonatkozó hatósági rendelkezés szerint a felszállani akaró közönség tul nagy száma volt, alperes alkalmazottjainak tudnia lehetett, hogy a felszállani akarók között olyanok is lehettek, akiknek mint felperesnek, egy napi érvényességű menettérti jegye volt, akiknek tehát a tértijegy alakján joguk volt kívánni, hogy "a menetrend szerinti utolsó hajójárattal visszautazhassanak. Ennélfogva rendes kereskedő gondosságából folyó kötelezettsége volt alperesnek, hogy midőn a hatóság rendelkezése folytán elindította a hajót, amely az nap a menetrend szerint utolsó volt, egyúttal amennyiben lehetséges, még egy hajót indítson el, amely az előbbi hajóról lemaradt utasokat elszállítsa és erről a parton maradt közönséget értesítse. Az alperes e'őadása szerint az gátolta egy uj hajó indítását, hogy az indítás nagy kőszénfogyasztás és a személyzet díjazása miatt túlságosan drága lett volna. Ez a körülmény azonban nem mentesiti alperest. Nem lehet ugyan általánosságban kizártnak tartani, hogy a költség nagysága erőhatalomnak tekintessék oly esetben, ha az eredmény elérésére szükséges költség annyira túlságos, hogy az elérendő eredmény a költséggel egyáltalán nem áll arányban, ennek fennforgását azonban a jelen esetben már azért sem lehet megállapítani, mert alperes összegszerűen elő sem adta, hogy a költség mennyit tett volna ki. A felebbezésbsn alperes ide vonatkozóan azt adta elő, hogy a hatóság engedélye nélkül nem szabad a hajójáratokat szaporítani és e miatt sem indíthatott más hajót. De ezen előadás csak akkor lehetne döntő, ha alperes azt is bizonyítaná, hogy akkor, amikor a kikötői hatóság a korábbi indulást elrendelte, alperes alkalmazottjai a rendelkezésre hivatott hatóságtól nyomban kérték az engedélyt arra, hogy a menetrenden kivül még egy hajót indíthassanak, mert alperes csak ily módon teljesítette volna a rendes kereskedő gondosságából eredő azt a kötelezettségét, hogy a hatósági rendelkezés következményét a lehetőséghez képest elhárítani igyekezzék. Ezt azonban alperes még a felebbezésben sem állította. Nem döntő alperesnek az az előadása, hogy felperes a menettérti jegyen lévő figyelmeztetés ellenére nem volt a hajónál 10 perczczel a menetrend szerinti indulás előtt, mert a 2. a.