Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 19-20. szám - Az olasz életbiztosítás állami monopóliuma

19-20. si. Kereskedelmi Jog 391 hogy az ily fasoroknál azok a fák, melyek a rendes gazdálkodás szabályai szerint le nem tárolandók, az állaghoz tartoznak, s ennélfogva ha a haszonélvező által kivágatnak, a tulajdonos által visszakövetelhetők, gyümölcs tekintete alá pedig csak azokat a fákat lehet venni, melyeket a rendes gazdálkodás szabályai szerint akár tulérettségüknél fogva, akár okszerű ritkítás czéljábol, akár egyéb czélszerüségi okból kivágatni kell. Ennélfogva, amennyiben a csődleltár 18. és nem az elsőbiróság Ítéletében a perbeli adatoktól elteröleg kitett 58/ és 238., 239. tételei alatt összeirt fák eladásából az alperes tömegbe befolyt 2803 korona vételárösszeg azoknak az akáczfáknak az eladásából folyt be, melyeket F. Gy. és F. B., akik az abádszalóki 1232. sz. tkvi betétben felperesek tulajdonául felvett birtokot az annak haszonélvezetére jogosult H. Eu. özv. D. K. J.-től haszonbérben bírták, a birtokot szegélyező akáczfasorokból a rendes gazdálkodás szabályainak ellenére a birtokállagnak sérelmével vágták ki, az elsőbiróság felpereseknek mint az ingatlantulajdonosainak visszakövetelési jogát a Cs. T. 42. és 43. §-ai értelmében helyesen állapította meg, vonatkozó indokainál fogva és azért, mert a tulajdonos saját dolgát attól, akinek azt kezén találja, visszakövetelheti ama személyek perbevonása nélkül is, akiknek kezein a dolog keresztülment és mert F. Gy. és F. B. az emiitett birtokot nem a tulajdonosoktól, hanem a haszonélvezőtől vévén haszonbérbe, nekik tudniok kellett, hogy a haszonélvező csak ama hasznok élvezésére jogosult, melyek a birtokból állagának sérelme nélkül szerezhetők, ellenben nem jogosult a birtokot szegélyező akáczfasorok ama fáinak kivágására és megszerzésére, melyek a rendes gazdálkodás szabályai szerint le nem tárolhatók, melyek kivágása az állag sérelmével jár. F. Gy. és F. B. az az eljárása tehát, hogy ezt tudva, a rendes gazdálkodás mellett le nem tarolható akáczfákat mégis kivágták és megszerezték, mindenképen még a haszonélvező hozzájárulása mellett is rosszhiszemű lévén, alperes tömeg a felperesek visszakövetelési igényével szemben sikeresen nem védekezhetik azzal, hogy a haszonélvező H. E. özv. D. K. J.-né hozzájárult ahhoz, hogy F. Gy. és F. B. a rende3 gazdálkodás szerint le nem tarolható akáczfákat kivágják és megszerezzék. M. ~kir. Curia : A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. 261. A kezesnek fedezetül adott összegből teljesített fizetés csödjogilag meg nem támadható. |M. kir. Curia 164 V. 1913. sz. — 1913. június 24.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, miyit kereskedelmi bíróság: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy az 1907. aug. 5. csődbe került vb. L. M. és Társa czég fizetéseit a csődnyitás fenti időpontja előtt már 1907. január havában megszüntette és ennek daczára alperessel szemben fenállott tartozására 1907. július havában 3 részletben 5000 K-t fizetett. Alperes tudott a fizetések megszüntetéséről, az 5000 K-t mégis elfogadta. Ezt a fizetést mint a közadósnak a hitelezőket megkárosító jogcselekményét támadja meg a tömeggondnok a Cs. T. 27. §-a 2. pontja alapján és kéri alperest az 5000 K visszafizetésére kötelezni. Nem vitás a felek között az, hogy vb. L. M. és Társa czég fizetéseit 1907. január havában már megszüntette és hogy alperes erről tudott. Felperes azt, hogy a vb. czég, annak egyedüli tulajdonosa L. M.-né közadós, az alperesnek 1907. évben fizetései megszüntetésének fenti időpontja után 5000 kor.-t, vagy bármily összeget fizetett volna, alperes tagadásával szemben nem bizonyította. A kihallgatott tanuk vallomásainak egybevetéséből az azokban foglalt nem ellentétes adatok alapján, továbbá az alperes által csatolt és felperes által valódiság tekintetében meg nem támadott okiratok tartalmából megállapítható az alábbi tényállás. P. F. és neje kudowai lakosok ingatlanaira 34.000 márka erejéig jelzálogbiztositást engedtek Sz. A. részére, aki 40.000 K-t adott kölcsön L. M.-nek. E kölcsönösszegből L. M. 20.000 K-t elhelyezett P. F.-nél. P. F. a vb. czégnek alperessel szemben fenállott tartozásából körülbelül 10.000 K-t vett át fedezetül, elfogadói aláírásával váltókat adott át alperesnek, az alperessel szemben elvállalt tartozást a saját és nejének egybehangzó vallomása szerint, részben L. M -tői kapott 20.000 K-böl, részben a saját pénzéből fizette ki. A jelen keresettel megtámadott 5000 kor. összegű fizetést is P. F. eszközölte 4 drb váltóra, mely váltók P. F. elfogadványai voltak. Ho?y a 4 váltóra teljesített 5000 K fizetést P. F. L. M.-töl kapott 20.000 K-ból, vagy pedig saját pénzéből teljesítette-e, arra P. F. vallomásában felvilágosítást adni nem tud. Ilyen tényállás mellett az alperes részére történt 5000 K fizetést, mint a vb. L. M. és Társa czég hitelezőjével szemben hatálytalant, a felperes sikerrel meg nem támadhatja és az 5000 K-t a csődtömeg részére alperestől nem követelheti, mert a Cs. T. 26., 27. és 33. §-ai értelmében csupán a közadósnak a hitelezőket megkárosító jogcselekményei támadhatók meg, már pedig a szóbanforgó fizetésnek a fentebb megállapított tényállás mellett nem voltak a közadós czégnek jogcselekményei, azok által a közadós czég hitelezői meg nem károsittattak, a közadós czég hitelezőitől nem vonatott el semmi sem. A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és azokat a fizetési jogcselekményeket, amelyek alapján az alperes