Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 19-20. szám - Az olasz életbiztosítás állami monopóliuma

Kereskedelmi Jog 19 20. SÍ. 392 5000 K-t felvett, a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanoknak mondja ki. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét megváltoztatja és az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben. Indokok: A másodbiróság ítéletének meg­változtatásával az elsőbiróság Ítélete volt hely­benhagyandó az abban felhozott indokok alap­ján és főleg azért, mert a keresettel megtáma­dott fizetést nem közadós czég, hanem a köz­adós czég tulajdonosának atyja, P. F. fizette alperesnek. II. KÜLFÖLDI JOGGYAKORLAT. A részvénytársaság semmissége. 262. A Curia ismert 269/912. V. sz. határozata (K. J. 1913. 4. sz.) jogunkban is élére állította azt a kérdést, hogy kimondható-e a részvény­társaság semmissége, ha az alapításkor nem tar­tattak be a törvény kógens rendelkezései. A részvénytársaság semmisségének kérdésénél gya­korlatilag legfontosabb a semmisségi okok meg­állapítása. Az itt irányadó szempontokra világí­tanak reá az alább ismertetendő legújabb fran­czia bírói határozatok, amelyek az 1867. évi törvény 41. §-ára támaszkodva döntenek e kér­désben. A roueni Gour egy botrányos alapítás­nál (a Rochette esetben) 1912. jul. 26-iki ha­tározatában a következő semmisségi okokat részletezi : Nemcsak akkor szabálytalan az alapítás, ha a részvény aláírás fiktív, hanem akkor is, ha a komoly aláírók neve helyett az alapítók másoknak neveit tüntetik fel az aláírási ivek­ben ; szabálytalanná teszi az alapítást, ha az alapítók azt az egyént tüntetik fel az apport­ként behozni szándékolt bánya tulajdonosául, aki tulajdonát egy syndikátusra már átruházta, mert az alapítók ezzel lehetővé tették, hogy a syndikatus tagjai az apport megállapításánál az alakuló közgyűlésen szavazhattak ; a 25% befizetését (versement) ugyan nem teszi szabálytalanná az a körülmény, hogy az aláírók kölcsönbe kapták az ehhez szükséges készpénzt; de meg lehet állapítani a társaság semmisségét, ha ez az összeg a társaság meg­alakulása után visszaadatik a kölcsönadónak, még akkor is, ha később a társasághoz be is folyt, mert a törvény szerint ez az első rész­let már az alakulás idejében a társaság ren­delkezésére bocsátandó; az első befizetésnek olyan részvényekkel való teljesítése is szabálytalan, amelyek nincse­nek a tőzsdére bevezetve és amelyeknek ennél­fogva az alapítók állapították meg árfolyamát. Megjegyzendő, hogy a törvényszék a most felsorolt szabálytalanságokért az alapitókat fog­ház büntetéssel is sújtotta az 1867. évi törvény 13. § a alapján. (E szerint a fogház-büntetés 15 naptól 6 hóig terjedhet.) A semmisség kérdésénél igen nagy nehéz­ségeket okoz annak eldöntése, hogy a szabály­talanul alapított és hosszabb időn át működő részvénytársaság által már létesített jogviszo­nyok minő elbírálásban részesitendők. Erre vo­natkozóan az auxerre i polgári törvényszék 1912. november 15-iki határozata kimondja, hogy az olyan hosszabb ideig működött részvénytársa­ság, amely utólag semmisnek nyilvánittatik, de melynek alapítása eqy szabályszerű alapítás lát­szatával birt, jogérvényesen szerezhet meg egy kereskedelmi üzletet és ennélfogva az eladótól a megsemmisítés után nem lehet a kapott vétel­árat visszakövetelni. Ezek a szemelvények is igazolják, hogy a részvénytársaság megsemmisítésének kérdése minő nehézségeket rejt magában és mennyire reá szorul a birói gyakorlat a törvény határo­zott útmutatására. Fuvarozási ügylet. 263. A vasúton feladott személy-podgyász elve­szése esetén igen sok nehézséget okoz annak a körülménynek tisztázása, hogy minő ingósá­gok voltak becsomagolva a podgyászba. Ezzel a kérdéssel számtalan esetben foglalkoztak a franczia bíróságok s legújabban a Chambre des requétes (1912. márcz. 25-iki határozat) érde­kesen rögzíti meg azokat az elveket, melyek­nek szem előtt tartásával köteles a bíróság ebben a tény-kérdésben dönteni. Mindenekelőtt kijelenti, hogy nincsen olyan szabály, mely az utasokat arra kötelezné, hogy az őket kisérő személypodgyász tartalmát bevallják. A perben a bíróság feladata annak megállapítása, hogy a felperes által vitatott ingóságok tényleg benn lehettek e az elveszett podgyászban. A bíróság döntésénél mérlegelni tartozik az utas vagyoni helyzetét, hivatását és utazásának czélját és kö­rülményeit. Ilyen elvek szerint eljárva, meg le­het állapítani azt, hogy egy csipke-üzlet utazó­jának podgyászában, aki vevőinek látogatására utazott, nagyobb mennyiségű csipke volt, tehát a vasút felelős a csipkék elveszéséért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom