Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 19-20. szám - Az olasz életbiztosítás állami monopóliuma

19—20. sz. Kereskedelmi Jog 387 a bizonyítás e tekintetben annálfogva, hogy a 3 csomagban keményítő találtatott, őt terhelte. Ezek szerint a magánjogi csalás fennforgása megállapítandó volna abban az esetben, ha a tiszta pótlékmentes anya élesztőnek keményítővel való keverése tiltott dolog volna, vagy pedig az élesztőnek átlag 4'62% keményítővel való keverése annyira befolyásolná az élesztő minőségét, hogy a vevőnek ilyen esetben okvetlenül károsodnia kell. Dr. Sz. Gy. szakértő véleménye szerint hazánkban nincs törvény, vagy rendelet, mely az élesztőnek keményítővel való keverését tiltaná és ugyancsak a nevezett szakértő több éven át szerzett tapasztalatai alapján annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a kereskedelmi forgalomban szokásos az elsőrendű minőségű élesztőhöz keményítőnek 10% erejéig való keverése. A kir. Ítélőtábla dr. Sz. Gy. szakértőnek véleményét Ítéletének meghozatalánál irányadóul fogadta el, mivel a meghallgatott másik két szakértő egyetért dr Sz. Gy.-vel abban, hogy az olyan államban, ahol az élesztő keverési tilalom törvényhozás utján szabályozva nincs, az élesztő kereskedők és élesztő keverők az élesztő gyárosok által előállított tiszta sajtolt élesztőt ugy értékesitik, hogy azt kevesebb értékű sör élesztővel, vagy keményítővel, vagy mindkettővel keverik és nagyobb haszon elérése végett ekként hozzák forgalomba. Ami azt tanúsítja, hogy felperesnek abból, hogy a részére szállított élesztőben átlag 4*62°/o keményítő volt, tényleges kára nem is lehetett. Ezekre való tekintettel a kir. Ítélőtábla a keresetnek a kártérítési kötelezettséget a felperes által igényelt valóságos kár tekintetében a K. T. 350. § a alapján sem találta megállapíthatónak. Az alperes által felperes részére szállított élesztő 3 csomagjában átlag 4*62% élesztő volt és igy az a szerződésileg kikötött minőségnek meg nem felelt, amennyiben az alperes pótlékmentes tiszta szesz anya élesztőt tartozott szállítani. A keményítővel 2—8% erejéig kevert élesztő a szakértők egyhangú véleménye szerint pótlékmentes tiszta élesztőnek nem tekinthető és forgalomba hozható nem lévén, jogosan járt el a felperes, midőn az ügylettől elállva, a további szállítás beszüntetésére hivta fel alperest és kijelentette, hogy tőle kártérítést követel, következőleg jogos az elmaradt haszon iránt érvényesített igénye is. Mivel az, aki kártérítést igényelhet, a K. T. 272. §-a értelmében elmaradt haszonhoz is igényt tarthat. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének azt a részét, amelylyel alperesnek kártérítési kötelezettségét az elmaradt haszon tekintetében megállapította, helybenhagyja. Egyéb a kereset főtárgyára vonatkozó részben azonban a másodbiróság ítéletét az elsőbiróság Ítéletére is kiterjedő hatálylyal megváltoztatja és alperes kártérítési kötelezettségét a felperesnek okozott tényleges kár tekintetében is megállapítja és a kár mennyisége kérdésében is uj határozat hozatalra utasítja az elsőbiróságot. Indokok: A másodbiróság Ítéletének indokolásában helyesen állapítván meg azt, hogy az alperes által felperesnek szállított szesz élesztő 4'62% keményítővel volt keverve. Hogy ez csakis tudatos és szándékos keverés eredménye lehetvén, az alperes rosszhiszeműen járt el, a mikor a felperes részére átlag 4'62°/o keményítővel kevert élesztőt szállított, a másodbiróság ítéletének ebből a megállapításából okszerűen következik, hogy az alperessel szemben a K. T. 350. §-ban meghatározott csalás esete forog fenn, mert az alperes tiszta és minden pótlékmentes szesz élesztőt adván el a felperesnek, az a körülmény, hogy a szakértő szerint 10°/o keményítővel kevert élesztő még elsőrendűnek tekintendő, nem zárhatja ki a jelen esetben a K. T. 350. §-a szerint a csalás megállapítását. Minthogy pedig ebben az esetben az a körülmény, hogy a felperes az árut nem bocsátotta alperes rendelkezésére, sőt azt el is használta, nem akadályozza a meg nem felelő minőségű áru szállításából származott tényleges kár megítélését, az alperesnek kártérítési kötelezettségét a követelésbe vett tényleges kár tekintetében is megállapítani és e részben mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni kellett. Vasúti fuvarozás. 257. A nyitott vasúti kocsin fuvarozott szinházdiszletek megázása folytán keletkezett kárért a fuvarozó vasút nem felelős. (Magy. kir. Curia. 407/913. P. sz. — 1913. szept. 2.) A zombori kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a magy. kir. államvasutak alperes ellen azon az alapon indított keresetet, hogy az általa Nagybecskerekből Zomborba való fuvarozás végett alperesnek átadott egy waggon színházi díszlet Zomborba fuvaroztatván, miután alperes az árut megállapodás ellenére kellően nem ponyvázta és nem gondoskodott arról, hogy az áru az uton be ne ázzék, ennek következtében megsérült és az áru felperesnek rossz állapotban adatott át. Felperes az alperes által okozott kárt a zombori kir. járásbíróság 1910. Pv. 239. sz. alatt foganatosított előzetes szakértői szemléjével nyomban megállapittatta. Állítja továbbá felperes, hogy a színházi díszletek megsérülését alperes gondatlansága okozta, amennyiben alperes a nyitott vasúti kocsiban fuvarozott díszletek betakarását, bár azt magára vállalta, rosszult eszközölte és hogy a rossz betakarás előidézője annak, hogy a drága díszletek eláztak. Ezen az alapon kérte, hogy alperes tényleg szenvedett kárának megfizetésére köteleztessék.