Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 19-20. szám - Az olasz életbiztosítás állami monopóliuma

388 Kereskedelmi Jog 19—20. sz. Alperes a felperesi állításokkal szemben a vasúti üzletszabályzat megfelelő szakaszaira hivatkozott és ezen az alapon kérte felperes keresetének elutasítását. Felperes által válasziratához B) alatt becsatolt fuvarlevélből megállapítható volt, hogy a per tárgyát képező ingóságok fuvarozása a felek között létrejött megállapodás szerint történt nyitott vasúti kocsiban, valamint az is, hogy az áru berakásáról a feladó tartozik gondoskodni. Ilyen tényállás mellett azonban a vasúti árudijszabás 86. §-ának 1. és 3. pontja értelmében a vasút nem felelős azon kárért, mely a fuvarozásnak ezen módjával járó veszélyből keletkezett, ha csak az nem bizonyittatik, hogy a beállott kár a vasút, vagy embereinek vétkessége folytán keletkezett. Ezt azonban felperes nem is állítja. Az a körülmény, hogy felperesnek a fuvarlevélben kifejtett kívánságára takaróponyvák alkalmaztattak, a vasútra a vasúti árudijszabás 86. §. 1. pontja szerint messzebb menő felelősséget nem ró, mint amennyivel a nyitott kocsin takaróponyva nélkül történő szállításoknál tartozik. Feleslegesnek tartotta a kir. törvényszék felek által felajánlott bizonyítás felvételét, annál is inkább, mert az esetben sem volna megállapítható alperes kártérítési kötelezettsége, ha felperes összes kereseti állításait igazolná. Nevezetesen az a körülmény, hogy a vasút által szolgáltatott ponyvákkal rosszul ponyvázták be a kocsit, ugy, hogy a ponyvázás a középen nyitva volt, a vasútnak vitatott felelősségét nem állapítja meg, nem pedig azért, mert a díszletek megállapodásszerüen a nyitott kocsiban lévén szállitandók és miután azoknak berakásáról felperes tartozott gondoskodni, ilyen esetekben pedig a vasúti árudijszabás első rész B. szakasz, A. V. fejezet 3. e) pontja szerint a vasút által a berakáshoz rendelkezésre bocsátott munkások nem a vasút, hanem a feladó megbízottjaiként lévén tekintendők, ezeknek esetleges vétkessége nem a vasút, hanem a feladó terhére esik. Az a körülmény, hogy az egyébként a vasúti árudijszabás első rész B. szakasz, A. VI. pont szerint is nyitott kocsiban fuvarozandó ingóságok betakarásához felperes ponyvákat kért és kapott alperestől, a vasút kártérítési kötelezettségét meg nem állapítja, mert alperes a ponyva kölcsönadását nem fuvarozási ügylet teljesítése körében eszközölte és mert a felperes által végzett berakás fogalma alatt nem csupán az ingóságoknak a vasúti kocsiban való elhelyezése értendő, hanem ehhez, mint befejező tény, a ponyvákkal vagy más uton való betakarás is számítandó. Már pedig az árudijszabás első rész A. szakasz 86. §-ának 1. pontja szerint, ha a vasút a feladónak a fuvarlevélben kifejezendő kívánságára takaróponyvát szolgáltat, ezáltal nem vesz magára messzebbmenő felelősséget, mint amennyivel a nyitott kocsiban takaróponyva nélkül való szállításoknál tartozik. Amennyiben pedig a vasútnak berakodás végett felperes rendelkezésére bocsátott és e részben a vasúti árudijszabás első rész B. szakasz A. V. 10. pontja szerint felperes megbízottjaként tekintendő embereit a ponyvák alkalmazása körül vétkesség is terhelné, ez a körülmény sem állapítaná meg a vasút kártérítési kötelezettségét. A szegedi Jcir. ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, az abban kifejtett indokolás alapján s a felebbezésre való tekintettel még azért, mert a vasút hivatalnokainak a vasúti árudijszabás rendelkezéseivel ellenkező esetleges kötelezettség vállalása a vasúttal szemben kötelező joghatálylyal nem bír. M. Jcir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja, az abban az elsőbiróság Ítéletéből felhívott indokok alapján és azért, mert felperes válasziratában kifejezetten beismerte, hogy a keresetben megjelölt színházi díszleteket a vasúti kocsiba ő rakta be. Oly esetben pedig, ha az áru berakását maga a feladó teljesítette, a hiányos berakásból származó kárt a vasút akkor sem köteles megtéríteni, ha a betakarást az ö közegei végezték, vétkes gondatlansággal. Életbiztosítás. 258. A közlési kötelezettség megsértése csak abban az esetben forog fenn, ha a biztosított az ujabb ajánlat a idején korábbi biztosítási ajánlat visszautasításáról, valamint annak okáról tudott, mert csak abban az esetben lehet szó arról, hogy a biztosított előtte tudvalevő fontos körülményt hallgatott el. A korábbi ajánlat visszautasításnak elhallgatása nem feltétlenül, hanem csak abban az esetben szolgálhat alapul a biztosítási szerződés megtámadására, ha a biztositónak az ajánlat visszautasításának elhallgatása következtében a biztosítás elvállalására befolyással bíró objektív értelemben fontos körülmény nem jutott tudomására. (M. kir. Curia 97/913. V. sz. — 1913. szeptember 10.)*) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi biróság: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A kir. törvényszék bizonyítottnak vette a következő tényállást: A felperes néhai férje Sch. D. a 2. a. ajánlatban általa előadott adatok szerint Makón 1866. deczember 21-én született; az orvosi vizsgálat alkalmával a 22. kérdésre azt jelentette ki, hogy más életbiztosító társaság orvosa által meg nem vizsgáltatott, illetőleg más életbiztosítási társasághoz ajánlatot nem nyújtott be; a 4. a. ajánlat szerint ugyancsak Makón született Sch. D. nevü egyén 1903. június 2-án, amikor magát 36 éves-r) Lásd mai számunkban a Különféle rovatot.