Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A tökekamat- és járadékadó tekintettel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra

vitás az sem, hogy a debreczeni kir. Ítélőtábla a csődmegnyitó végzést W. B. felfolyamodása következtében feloldotta s az ezen feloldó vég­zés folytán tartott tárgyalás közben a csődel­járás W. B. ellen megszüntettetett s épen e nem vitás körülmények folytán a vonatkozó csődiratok nélkül is elbirálhatónak találta a kir. törvényszék a jelen pert; nem vitás továbbá a peres felek közt az sem, hogy az alperes mint tömeggondr ok a'csődvagyont 1909. évi deczember 31-én zár alá vette s annak leltározását ugyan­azon napon megkezdvén, 1910. évi január hó 9-én támadt tűzvész következtében 342 drb fiatal ellős juh 30 drb juhléczka ós egy juhakol elégett. Felperes éppen ez utóbbi ténykörülményre alapította keresetét, azt adván elő, hogy alpe res tömeggondnok ebbeli minőségéből folyó azt a kötelezettségét, hogy a csődvagyont tűzkár ellen biztosítsa, teljesíteni elmulasztván, eme mulasztása által neki kárt okozott s a 342 drb juh értéke czimén á 18 k. 6156 koronát, 30 juhléczka értéke czimén á 40 k. 1200 koronát és egy juhakol értéke fejében 1000 koronát, összesen tehát 8356 korona tőkét, mint kárösz­szeget, ennek 1910. évi január hó 8 tói járó 5 százalékos kamatát és a perköltségeket tette alperes ellen keresetbe. Alperes kártérítési kötelezettségét azonban a kir. törvényszék nem állapította meg, mert igaz ugyan, hogy a csődtörvény 100. §-ának 2. bekezdése értelmében a tömeggondnok a csőd­vagyont illetőleg a rendes családapa gondossá­gával tartozik eljárni s igaz az is, hogy a rendes családapa gondosságához tartozik a vagyonnak tűzkár elleni biztosítása is, úgyde alperes az 1. a. becsatolt levéllel és R. A. eskü alatt tett vallo­másával igazolta azt, hogy a csődvagyon bizto­sítása iránt szükséges lépéseket már 1909. évi deczember hó 31-én, tehát már a csődvagyon zár alá vételének napján megtette, igy tömeg­gondnoki kötelességéből folyó mulasztást ebben a tekintetben nem követett el. Igaz ugyan, hogy a tömegvagyon biztosítása ez alkalommal nem sikerült, ez azonban alperesen kivül álló okok­nak az eredménye. A kir. törvényszék ugyanis éppen a felperes által válasziratához E. F. Cs. alatt becsatolt különböző biztosító intézetektől származó levelek tartalmával tényként állapította meg, hogy a biztosító intézet a csődvagyonok biztosítását illetőleg a legnagyobb tartózkodás­sal járnak el s hogy rendszerint csak olyan esetekben biztosítanak csődtömegeket, amidőn a csőd tárgyát képező dolog előzőleg a csődbe került tulajdonos nevén is az illető intézetnél voltak biztosítva s ekkor is rendszerint csak a leltározás befejezése után s kivételesen egyik­másik intézet a leltározás befeiezése előtt is és pedig vagy ugy, hogy időről-időre a már leltá­rozott vagyonrészeket veszi alapul, vagy ugy, hogy a tömegvagyon értéke maximumának be­mondása alapján fogadja el a biztosítást. Minthogy azonban a több ezer koronát érő csődvagyon biztosítására vonatkozó ügylet meg kötéséhez egy-két nap elegendő, mert a bizto­sítási módozatok és feltételek kipuhatolásához egyfelől a tömeggondnoknak azok megállapításá­hoz, másfelelől a biztosító intézetnek hosszabb időre van szüksége, minthogy a tűzvész, amely a felperes keresetében megjelölt vagyontárgyakat elpusztította, a csődnyitást követő 11-ik napon ütött ki, tehát e között és alperes tömeggond­noki megbizása között oly rövid volt az idő, hogy az egy nagyobb csődtömeg biztosítására vonatkozó jogügylet perfektuálására semmi esetre sem elegendő, minthogy alperes a már előzőleg előadottak szerint a csődvagyon tűzkár elleni biztosítására szükséges intézkedéseket már 1909. évi deczember hó 3i-én a „Fonciére" biztosító intézetnél megtette, úgyde ez az intézet, amint az dr. K. M. és R. A. vallomásaiból megállapítható, a biztosítást csak a csődvagyon leltározása után fogadja el, minthogy alperes­nek a tűzvész bekövetkezte előtt nem állott kellő időben rendelkezésére, hogy a biztosítását illetőleg alperes a csődtörvény által reá, mint tömeggondnokra hárított rendes családapai gon­dosságból mit sem mulasztott el s igy a be­következett kárért felelősség nem terheli, mind­ezeknél fogva a kereseti kérelmet mint teljesen alaptalant elutasítani kellett. A debreczeni kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítélete az E. F. G. alatti levelekre és az ezek tartalmából vont következtetésekre alapitett indok mellőzésével, egyéb megfelelő indokainál fogva és azért ha­gyatott helyben, mert a kir. Ítélőtábla nem tekintette az alperesnek, mint csődtömeggond­nokn&k azt az eljárását, amely szerint az 1910. évi január hó 3 ik napján leltározott és ugyan­ezen hó 9 én támadt tüzeset alkalmával elégett ingóságokat a Fonciére biztosító társaságon kivül más biztosító társaságoknál nem biztosította és ezek biztosítását meg nem kísérletté, olyan mulasztásnak, melynek alapján a csődtörvény 100. §. 2-ik bekezdésére való figyelemmel kár­térítési kötelezettsége meg volna állapítható, annyival kevésbé, mivel arra nincs adat, hogy a tűzbiztosítás ilyen rövid idő alatt megköthető volt volna, továbbá mert az Adria biztosító társaságnak K. alatti levele szerint a csődtömeg­gondnok a közadós által kötött tűzbiztosításra vonatkozó kár bejelentést nem az ingóknak csődvagyonként leltározása, hanem a díjfizeté­sének az elmulasztása miatt utasította el, a díjfizetést pedi felperes jogelőde mulasztván el, az ebből származó kárát csak önmagának tulaj­donithatja. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A csődtömeggondnoknak nem áll rendszerint kötelességében az, hogy a csőd­tömeghez tartozó vagyont tűz ellen bizlositsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom