Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A tökekamat- és járadékadó tekintettel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra

1. 82. Kereskedelmi Jog 15 bíróságnak őt keresetével elutasító ítéletét fenn kellett tartani. M. Jcir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Vételnél az ügylet megkötésének a K. T. 336. §-ában foglalt az az előfeltétele, hogy a felek a vételárra vonatkozólag megegyeztek légyen, nem tekinthető beállottnak akkor, ha a vételár számszerű összege tekintetében nincs ugyan eltérés a felek között, de a fizetés mikéntjére nézve lényeges különbség van köztük. Magában véve az a körülmény tehát, hogy a felperes az alperesnek a kérdésben lorgó erdő kiterjedése és 95.000 K vételára tekintetében tett ajánlatát elfogadta, az ügyletet végleg megkötötté nem minősiti, mert miként a per adatai bizonyítják, a vételár fizetésének módjára nézve, mely többszöri megbeszélésnek képezte tárgyát, tehát mind a két fél előtt lényeges fontossággal bírt, egyetértés nem létesült, minélfogva a kereset alapját képező vételügylet a felek között létre nem jővén, a felperes annak teljesítését az alperestől nem követelheti. A másodbiróság ítéletét a kir. Curia ezért hagyta helyben. Ha a vétel tárgyát képező áru az eladónál bíróilag lefoglaltatott, ugy a ve.önek jogában áll az ügylettől elállani. (M. kir. Curia 132/912. — 1912. október 2). A budapesti kir. tábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. IndolcoTc: Alperesek nem vonták kétségbe, hogy W. E, felperesi jogelődtől papírárukat vettek írásbeli szerződés mellett oly megállapodással, hogy alperesi vevők minden egyes üzleti czikket külön vesznek meg, a számlaösszeg 20%-ának levonásával. Állították azonban alperesek, hogy ők már előbb is szóvá tették, hogy mi lesz a hitelezőkkel, de amikor leltározni kezdtek és jelentkeztek a W. E. hitelezői és figyelmeztették alpereseket, hogy vigyázzanak a vételnél, mert ha átveszik az összes árukat, perelni fogják őket, alperesek erre érdekeik megóvása végett szóbelileg abban állapodtak meg W. E.-vel, hogy a leltározást befejezik, hogy megtudják, mennyi lesz a vételár, azután W. könyveiből összeállítja, kinek mennyivel tartozik s az ennek megfelelő összeget alperesek a vételárból visszatartják s illetve leteszik dr. 0. ügyvéd kezéhez s amig W. a hitelezők jegyzékét össze nem állítja, addig az áruból nem vesznek át semmit. Ezt a szóbeli megállapodást a tanuk igazolták is. Alperesek tagadták, s felperes nem is állította, hogy W. E. felperesi jogelőd ezen szóbeli megállapodásnak eleget leendő, hitelezőit és azok követeléseit könyveiből összeállította s alpereseknek kimutatta volna. Eszerint tehát a felperesi jogelődnek a mulasztása folytán nem következtek be azok a tények, melyekre felperesi jogelői, az írásbeli szerződés mellett is joghatályos szóbeli megállapodás értelmében, az alperesek áruátvételi és vételárfizetési kötelezettségének előfeltétele gyanánt teljesíteni tartozott, s amelyek a szerződés lényege s alkatrészeiül voltak tekintendők, nemcsak azért, mert a vevőket az eladó hitelezői részéről való megtámadtatás ellen voltak hivatva megvédeni, de már azért is, mert alperesek a hitelezőknek s azok követelései összegének kimutatása nélkül azt sem tudh itták, mennyi lesz a vételárból dr. 0. kezéhez letétbe helyezendő s mennyi az eladónak, illetve felperesnek, mint az eladó engedményesének kezéhez fizetendő összeg. Ily körülmények közt, amint a szerződés egyik lényeges határozmányainak nem teljesítése miatt nem vált a viszontteljesítés, vagyis a vételár fizetése követelhetővé felperes engedményezője részéről, ugy nem követelheti azt az engedményes felperes sem, ki az engedményezőjénél több jogot nem érvényesíthet. Egyébiránt felperes részéről a teljesítéshez való egyoldalú ragaszkodásnak helye már azért sem lehet, mert az adásvétel tárgyául szolgált papíráruk a leltározás befejezését követő napon felperesi jogelőd egyik hitelezője által lefoglaltattak, szoros zár alá vétettek s később végrehajtási árverés utján el is adattak. Felperes tehát a vételből reá háruló kötelezettségét most már nem is tudná teljesíteni. De ha, feltéve, a felperesre illetve jogelődére nézve lehető volna is az, akkor is, miután a szerződést még egyik fél sem teljesítette, el kellene ismernie alperesnek azt a jogát, hogy ők már a vétel tárgyát képező áruk végrehajtási zár alá vétele folytán, az ügylettől visszaléphettek, mert alpereseknek a vétel folytán minden háborgatástól ment tulajdonszerzéshez volt igényük, az ilyen tulajdonszerzés lehetőségét pedig már az a körülmény kizárta, hogy a vétel tárgyául szolgált áruk, az eladó adóssága miatt szoros zár alkalmazásával bíróilag lefoglaltattak. (1180/911,) M. Jcir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. Az ügynök arra vonatkozó felhatalmazás nélkül az eladót kötelező engedményeket a megrendelő részére nem tehet, (M. kir. Curia 305/912. — 1912. okt. 9.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletében vonatkozóan felhozott indokolása alapján szintén azt állapítja meg, h;gy K. H. keres-