Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A tökekamat- és járadékadó tekintettel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra

16 Kereskedelmi Jog 1. BZ. kedő csupán ügynökként közvetítette a peres felek közt a szóban forgó ügyletet s nem lévén külön meghatározása, hogy alperes nevében alperest kötelezően ügyleteket köthessen, ügyletszerző ügyoöki megbízása ki nem terjedt ügyleteknek alperes nevében való megkötésére. Ebből következik, hogy alperest a felperes által K. H utján hozzájutott vételi ajánlat csak a vele közölt megrendelöjegy tartama szerint köti, ha a megrendelést elfogadja és az eredetileg felvett megrendelésnek az ügynök által utóbb történt módosítása alperesre nem kötelező. K. L. és K. H vallomásából és a 12. a. csatolt megrendelő jegyből kétségtelen, hogy K. H. ügynök a megrendelést könyvecskéjébe a 12. a. ccatolt lapon irta be, azután a könyvecskéből kitépte a B) alatt csatolt másolatot s e másolatot K. L. tanú vallomása szerint utólag akként igazította ki, hogy azon a megrendelés érvényére vonatkozó feltételt ironnal kihúzta. Nem javította ki azonban K. H. sem az eredeti 12. a. megrendelőivet, sem annak alpereshez beküldött 13. a. másolatát. Eszerint alperest — kire a felperesnél hagyott megrendelő-jegy másolaton K. H. által eszközölt módosítás nem volt kötelező a neki beküldött 13. a. megrendelő-jegy tartalma értelmében járhatott el és felperesre is irányadó maradt az alperesnek beküldött megrendelőjegy tartalma és pedig annál is inkább, mert mint kereskedőnek tudnia kellett, hogy a közvetítő ügynök külön meghatalmazás nélkül, az eladó czéget kötelező engedményeket a megrendelő részére nem tehet s hogy a B) alatti megrendelő jegyen utólag eszközölt törlésből, ha az eladó ettől különböző tartalmú megrendelő-jegyet vesz kézhez, az eladóval szemben jogokat nem származtathat. Az eladó alperes czéghez beérkezett megrendelő-jegyen pedig kifejezetten, ugy amint ez a felperes által előzően a 9. és 10. a. okiratok sze int tett rendeléseknél is ki volt kötve, ki van téve, hogy a megrendelés csak abban az esetben válik az eladóra kötelezővé, ha az eladó gyártól az elfogadó nyilatkozat beérkezik a vevőhöz. Amennyiben tehát alperes a beérkezett vételi ajánlatra K. T. 315. §-a értelmében a válaszadásra szükséges idő alatt nem nyilatkozott, ebből csak az következik, hogy ezen idő elteltével a felperes által tett megrendelési ajánlat hatályát vesztette s az a megrendelő felperest többé nem kötötte. A K. T. 320. § nak rendezése a szóban forgó ügyletnél nem jöhet alkalmazásba, mert az a tény, hogy felperas a 9. a. okirat szerint előzően egy mintarendelést, rövid időre rá pedig a 10. a. okirat szerint újból egy kisebb rendelést tett alperesnél, amely rendeléseket alperes el is fogadta, egymagában még a hivatkozott törvényszakaszban megkívánt üzleti összeköttetést nem igazol és mert e szakesz rendezései az ügyletet közvetítő ügynöktől származó vételi ajánlatokra különben sem alkalmazhatók. Ennélfogva alperes a 13 alatti okirat szerint tett megrendelési ajánlatra nyilatkozni nem is tartozott, a megrendelés el nem fogadásától a 7., illetőleg a 8. alatt csatolt levelekben felperessel közölt nyilatkozattal el nem késett és az áruszállítást, minden kártérítési felelősség nélkül, jogosan megtagadhatta. De különben, ha alperest terhelte volna is a haladéktalan nyilatkozás kötelezettsége arra nézve, hogy felperesnek hozzá juttatott megrendelési ajánlatát elfogadja-e vagy nem, ennek a kötelezettségének is megfelelt. Bizonyítva van az is, hogy alperes a 13. al. rendelés vétele után kellő időben jelentette ki felperesnek, hogy a rendelést el nem fogadja, ennélfogva a tett rendelés hatályát vesztvén, felperes kártérítési igényének nincs alapja. Ezekre tekintettel tehát felperes kártérítési követelése alaptalan lévén, az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. M. kir. Curia : A másodbiróság Ítéletét — előre bocsátva azt, hogy a felperes felebbezésében a K. H. tanúnak szavahihetősége ellen felhozott ujabb bizonyító adatok az 1881 : LIX. t.-cz. 29. §-a értelmében figyelembe nem vehetők, — helybenhagyja, az abban kifejtett indokok alapján és azért, mert az ügynökként eljárt K. H. jogkörének terjedelmére vonatkozóan a másodbiróság Ítéletében megjelölt perbeli adatokkal szemben a felperes által ebben az irányban kinált főesküvel való bizonyításnak helye nincs. Biztosítás. 10. A biztosított igényeinek érvényesítését nem gátolván az a körülmény, hogy a biztosító a kötvényt a biztosított birtokából elvonta, ez a körülmény, az igény elévülését ki nem tolja. (M. kir. Curia 837/1911. — 1912. márcz. 20.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: A felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kir. törvényszék a C) alattiból megállapítja, hogy az alperes biztosító társaság a levélben a felperesi igény tárgyalása czéljából felperest a biztosítási kötvény s más okiratok bemutatására hivta fel; felperes e felhívásnak a D) alatti szerint akként felelt meg, hogy a kivánt okiratokat a Magyar-franczia biztosító társaság szegedi vezérügynökségének, mint az alperes főképviselőjének adta át; mire ugyan csak a Magyar-franczia biztosító társaság temesvári vezérügynöksége szintén mint az alperes főképviselője az E) alatti levéllel értesítette felperest, hogy igényével el van utasítva. Alperes a keresk. törvény 487. §-ára hivatkozva, az elévülést vitatta.