Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 18. szám - Az ügynöki jutalékról
Kereskedelmi Jog Í8V 316 inkább oly irányban fejlődött ki, hogy a provízió követeléséhez tényleges eredményt is kivántak. Eleinte ugyan ingadozó volt az egyes kereskedelmi körök felfogása. Mig ugyanis a leipzigi kereskedelmi kamara az ujabbi szokás létezését tagadta, addig a Berliner Áltesten der Kaufmannschaft saját kerületére nézve már 1890 ben ezt vallja szokásul. Az angol joggyakorlat szintén oly szokást konstatált, mely szerint a provízió a vételár befolyta előtt nem követelhető, de általában az a tétel divik, hogy már a rendelés elfogadása által jogczim szereztetik a jutalékra.4) A legújabb német kereskedelmi felfogás mindinkább a Tervezet álláspontja felé közeledik. Eleinte egyes üzletágak pl Textilbranche 1887-ben és 1891-ben, a dohányszakma 1889-ben, a faszakma 1891-ben és 1895 ben majd később mind általánosabban e tételt fogadják el. így a Berliner Áltesten der Kaufmannschaft 1890. deczember 15-én már ugy nyilatkozik, hogy: azon megállapodás mellett, hogy a jutalék a forgalom után (aus den Umsátzen) számíttatik, országszerte Umsatz alatt azt kell érteni, hogy a provízióra jogosult, (t. i. az ügynök) a jutalékhoz való jogot nem már az áru eladása által, hanem csak az áru kifizetése, vagy a vételár egyébkénti kiegyenlítése által szerzi meg.5) Ezen szabálynak nem mond ellen azon gyakori megállapodás, hogy az ügynök a jutalék felét az üzlet megkötésekor, a másik felét pedig a vételár befolytakor kapja. Ez ugyanis csupán időmeghatározás, mely nem zárja ki, hogy a vételár be nem folyta esetén a már kapott provízió vissza ne követeltethessék.6) E szokás teljesen meg is felel az ügynöki szerződés rendeltetésének és czéljának. A megbízó ház azért rendel ki ügynököt, hogy általa több eredményt érjen el. Ezen eredmény után kiván neki jutalékot fizetni. Az eladással megbízott ügynök ez eredményt akkor éri el, ha a vételár befolyt, ugy hogy az áruügynök províziót a vételár befolyta után és arányában követelhet.7) A német kereskedelmi törvény 88. §-a ezt kifejezetten ki is mondja. Ami a magyar joggyakorlatot illeti, nálunk 4) Bowstead: Law. of Agency 187. *) Dove u. Apt. L 51. Nr. 28. 6) Berliner Áltesten v. 15. 4. 1891. Dove und Apt. I. 46. Nr. 20. 7) Immerwahr id. m. § 26. 144. sk. oldal. a gyakorlat és irodalom inkább az alkuszt ismeri és az egyes esetekben a K. T -nek az alkuszi ügyletre vonatkozó szakaszait alkalmazzák. A provízió követeléshez elégnek találják majd a felek egyszerű megnevezését, pl. ingatlan ügynöknél, majd megkívánják, hogy a jelzálogkölcsön már folyósítva is legyen. Legújabban azonban a Curia teljesen azt az álláspontot foglalja el, mint a Tervezet, nevezetesen megkívánja a jutalék követeléshez, hogy az ügylet az ügynök közbenjárásának eredménye és hogy az ügylet teljesedésbe ment legyen. (Lásd C. 342/1911., 125/1911. számú eseteket.) Azon szabály alól, hogy a provízió csupán az ügylet teljesedésbe menése esetén követelhető, kivételek lehetnek egyes üzletágakban. Ily szokás létezése esetén a szokás irányadó, így pl. erdővételeknél kitermelés czéljára, műtárgyak vételénél, vagy egész üzletek vételénél és eladásánál, elég szokott lenni már a szerződő harmadik: vevő, vagy eladó megnevezése, mig az üzletnek tényleges megkötése más tényezők (szakértő) közbenjöttével szokott történni. Ugyancsak kivétel van azon szabály alól, hogy az ügynöknek csak a teljesedésbe ment ügylet után jár provízió, ha a már megkötött ügylet teljesítése a megbízó hibájából maradt abba, anélkül, hogy arra a harmadik szerződő fél fontos okot szolgáltatott volna. Hogy a provízió követelhető legyen, itt is szükséges, hogy az ügylet megköttetett legyen. Az ügyletet megkötni, vagy visszautasítani jogában áll a megbízónak minden korlátozás nélkül.8) Hogy a megbízó az ügyletet tetszés szerint visszautasíthatja, a Curia legújabban is kimondotta. (Lásd 730/1912. v. sz. esetet a Kereskedelmi Jog 1913. szeptember 1-i számában.) — A kiadások megtérítése képezhet itt külön kérdést. Ha azonban az ügylet megköttetett, a megbízó csupán akkor mentesül a provízió fizetése alól, ha az ügylet teljesítése: 1. hibáján kivül maradt abban (pl. sztrájk, tüz, vagy elemi zavarok folytán); 2. ha az abbanmaradás a harmadik félben fekvő fontos oknál fogva történt, pl. az fizetésképtelenségbe jutott (feltéve, ha az áru nem készpénzfizetés ellenében adatott el),9) 8) Staub : Kommentár zum Handelsgesetzbuch VIH Auflage I. kötet 372. I. Anm. 9. a. 9) Jacusiel id. m. 37. oldal.