Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 17. szám - A mozgófénykép-színházak. [Rövid ismertetés]

17. p?.. Kereskedelmi Joz 311 T. 353. §-a esetében a másik felhez intézett egyoldalú nyilatkozattal történvén, annak hatályossága nem függ attól, hogy ezt a másik fél elfogadja, amiből következik, hogy az elállási nyilatkozat azon időpont u'án, mikor azt a másik fél megkapta, már többé v ssza nem vonható s az a fél, ki a K. T. 353. §-ában biztosított jogok közül választva az üzlettől eláll, utóbb nem követelheti, hogy a másik fél teljesítés halyett a neü teljesítés miatt kártérítést nyújtson. Ha tehát felperes a szerződéstől egyszerűen elállott volna, elmaradt hasznot nem követelhetne. Felperes azonban a 3. alatt csatolt levelében a szerződéstől nem állott el egyszerűen. Ebben a levélben ugyanis felperes annak előrebocsátása mellett, hogy alperes oly hosszú időn keresztül megfelelni nem volt képes s igy különösen nem volt képes a szükségelt anyagot a kívánt mennyiségben, minőségben és időben szállítani, az 1908. évben kötött megállapodástól azzal a megjegyzéssel lép vissza, hogy mindama jogait és kártérítési igényeit, melyek a szerződésbeli kötelezettség be nem ttrtásafolytán javára keletkeztek s amelyeket előzőleg szóbelileg és több levélben hangsúlyozott és tentartott, ma is teljes egészében fentartja. Ennek a nyilatkozatnak, mellyel felperes a szerződéstől való visszalépésének kijelentése mellett egyidejűleg kártérítési jogát fentartja, csak az lehet a helyes értelme, hogy az áru szállításában való késedelem folytán felperes most már nem a szerződés teljesítését, hanem kártérítést kíván, vagyis felperes a 3. alatti levélben nem a szerződéstől, hanem a teljesítéstől állott el, miért is egyedül a 3. alatti okozat alapján felperes keresetével el nemutasitható. Miután pedig az elsőbiróság a pert egyedül a 3. a. okirat alapján bírálta el s elfoglalt jogi álláspontjánál fogva nem vizsgálta alperes ama kifogásának alaposságát, hogy felek az A. alatti szerződést szóbeli megegyezéssel felbontották, úgyszintén nem határozott a kártérítési jog s annak mennyisége kérdésében, ennélfogva az elsőbiróság ítéletét a rendelkező rész értelmében megváltoztatni kellett. M. hir. Curia: A másodDÍróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Váltó. 231. A kártyázás czéljaira adott pénzről szóló váltó érvényesíthető, ha azt a kártyázó felesége is adta. (M. kir. Curia 1032, V. 1912. — 1913. június 30.) A szabadkai kir. törvényszék : A sommás í végzés hatályában fentartása mellett alperes, j mint a szabadkai 1911. évi november hó 11. t napján 1500 koronáról kiállított kereseti váltó elfogadója köteles 1500 kor. tőhét stb. 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes a kifogást arra alapította, hogy a kereseti váltó kártyázás czéljából kártyaadósság fejében lett adva, miről felperesnek is tudomása van és továbbá arra alapította, hogy a kereseti váltót teljesen részeg, öntudatlan állapotban irta alá. A kir. törvényszék alperes kiíogásait figyelembe nem vette, mert 1. jóllehet a hivatkozott és kihallgatott tanuk vallomásából tényként megállapítható, hogy Í a kereseti váltó kártyázás közben kártyázás j czéljából adott összeg fejében lett kiállítva, felperes tagadásával szemben alperes felperes rosszhiszeműségét, t. i. hogy erről tudomása I volaa, sem a hivatkozott, sem a kihallgatott tanukkal, sem pedig egyébként bizonyítani nem tudta, a közeli rokoni viszony psdig egymagában a rosszhiszeműség megállapítására nem elegendő s igy ezen a turpis causara fektetett kifogás felperessel, mint jóhiszemű harmadikkal szemben sikerrel nem érvényesíthető. 2. Felperes tagadásával szemben alperes a teljesen öntudatlan állapotot nem tudta bizo: nyitani. Minthogy pedig alperes a váltó aláírását és ezzel a váltói kötelezettség elvállalását is I beismerte, minélfogva alperes a 123. §. alapján marasztalni kellett. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét ! megváltoztatja és az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: A tanuk vallomásai a kereseti váltó eredetére felvilágosítást nem nyújtanak, mert annak kiállításánál jelen nem voltak és igy egyedül V. G. az, aki mint a váltónak kiállításánál jelen volt tanú a váltó eredetére nézve felvilágosítást nyújt. Minthogy tanúnak vallomása szerint akkor, a mikor az alperes a kereseti váltót B. L. lakásán aláirta, a kártya B. L. asztalán volt, bár a felek akkor nem kártyáztak, valószínű, hogy a váltó ellenértéke az alperesnek a további kártyázás czéljából kellett, minthogy azonban a váltó ellenértékét ezen tanú szerint B. L.-né olvasta le és ad'a át az alperesnek, aki az alperes szerint a kártyajátékban részt nem vett és minthogy a nem kártyázó harmadik személy részéről habár kártyázás czéljára adott kölcsön