Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 17. szám - A tisztességtelen verseny jogi korlátjai a franczia jogban. [5. r.]

298 sein alapul, hanem a felek között létrejött szerződésen, vagyis az nem egy obligatio ex delicto, hanem ex contractu. A felelősség ezen eltérő alapjaira való tekintettel Barbier nem is tárgyalja — a franczia jogi irók túlnyomó többségével ellentétben — ez utóbbi kategóriába tartozó cselekvőségeket a concurrence déloyale körében, még pedig azon indokolással, hogy a cselekvőségek e kétféle kategóriája csak azonos gyakorlati érdekeknek felel meg, de jogi kapocs közöttük nincsen.52) Habár a cselekvőségek e kétféle kategóriájánál az azokkal kapcsolatos jogfelelősség alapjaiban mutatkozó eltérés tagadhatatlan, mindazonáltal mindkét kategóriában megvan a concurrence déloyalenak, mint causa obligationis specifica differentiá-ja t. i. a versenyzés czélzata. Ez teszi egyúttal indokolttá a tisztességtelen versenynek ex contractu származó eseteinek az tx delikto származókkal egy egységes szempont alá foglalását.' Miután a cselekvőség eme körénél a jogsérelem a szerződésszegés tényével áll be, a kár, vagy annak lehetősége a felelősség jogalapjához nem tartozik, és a jogi felelősség ettől függetlenül is fennáll. Végül az ezen kategóriába tartozó cselekvőségek az ex delicto származó concurrence déloyale eseteitől különböznek abban is, hogy azokat kizárólag a sértettel szerződéses jogviszonyban álló versenytárs maga követheti el, de nem annak alkalmazottja, mig az utóbbiakért a főnök az esetben is felelős, ha azokat nem ő, hanem alkalmazottja követi el rendes hatáskörében és felelős akkor is, ha nincs róla tudomása, e felelőssége alól nem mentesül pedig az esetben sem, ha be is tudja igazolni, hogy nem állott módjában a cselekményt megakadályozni.53) 2. Az ex contractu származó concurrence déloyale esetei a versenytilalom alatt ismert kikötések megszegéséből jönnek létre. E versenytilalmak korlátjaikat a munka és igy az ipar szabadságát deklaráló 1891. évi márczius 2—17-iki törvényben birják, melynek folytán a franczia birói gyakorlat az iparűzés szabadságáról való lemondást tartalmazó kötelezettségvállalást csak bizonyos helyi és időbeli korlátok fenforgása mellett ismeri el érvényesnek. 62) Barbier 31. old. 63) L. Pouillet 610. old. közölt ítéletet. (Bordeeux 1881. j nuár 11.) E versenytilalmi kikötéseknek általában két főfaja különböztetendő meg, t. i. a kereskedelmi üzlet eladójára, átruházójára és az üzleti alkalmazottra vonatkozók. A kereskedelmi üzlet értékének javarészét gyakran annak üzleti chance-jai, vevőközönsége képezi. Az üzlet vevőjének érdekei tehát cak az esetben vannak biztosítva, ha az üzlet eladója volt vevőközönségét tőle el nem vonhatja. A szerződő felek által a vevő javára kikötött versenytilalom tehát érvényesnek tekintendő ily esetekben, ha az helyileg, vagy időbelileg korlátolt. Ha a kikötött tilalom feltétlen, a biróság köteles azt érvénytelennek kimondani, de nem áll jogában azt korlátolni, a felek megállapodásait tehát ez. irányban nem módosíthatja, hanem hatásköre csupán arra szorítkozik, hogy a felek akaratát, esetleg homályos intézkedések esetén, interpretálja.54) Kontroversia merült fel a tekintetben is, vájjon valamely vállalat, üzlet átruházásának ténye, ezirányu kifejezett kikötés hijjánis maga után vonja-e az átruházóra nézve a versenytilalmat olyképp, hogy ez hasoló üzlet nyitására jogosítva nincs. Az egyik nézet megkívánja a versenytilalom fenforgásához ez esetben is a kifejezett kikötést. Az ezzel diametriális ellentétben álló nézet (Bert) szerint az üzletátrubázóra nézve az esetben, ha az átruházás tárgyát az üzleti chance-ok (1' achalandage) és a klientéla is képezte, vagyis ha az nem volt az árukra és berendezésre szorítva, — a versenytilalom ezirányu kikötés hijján is feltétlenül megállapítandó.55) A versenytilalom ez absolut voltának indokolásául a Code civil 1625. §-ban az eladó terhére megállapított, az adásvétel tárgyának a vevő általi békés birtokára vonakozó szavatossági kötelezettségre történik hivatkozás. A harmadik és legelterjedtebb nézet56) szerint az üzletátruházónak megengedendő az ujabb üzlet nyitása, de az eladott üzlettel való összetévesztés lehetőségének a bíróságok által előírandó óvintézkedések megtétele által eleje veendő. Érdekes, hogy a franczia birói gyakorlat nemcsak az üzlet átruházójának, hanem a vagyonbukottnak is, kinek üzlete tehát saját akaratán £4) Allart 266. old. Pcuillet 685. old. 55) Bert 115. old. BG) Allart 270. old. Pouillet 687. old.