Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A versenytilalom az angol jogban

242 Kereskedelmi Jog 12. sz. tók alapján a felperest az elfogadó alperes ellen a kereseti jog a kereseti jog a V. T. 43. §-a értelmében csakis a telepesnél felvett szabály­szerű óvás alapján illeti meg — a nem az illető telephelyen a telepesnél, hanem az intézvénye­zettnéla nnak lakhelyén felvett óvások pedig az al­pereselfogadó ellenikereseti jog fentartására nem alkalmasak — ezen váltókra, illetve az azokban kötelezett 60.205 K tőke és kamataira nézve tehát mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoz­tatásával és a sommás végzésnek e részben hatályon kivül helyezésével, felperest keresetével elutasítani kellett. 175. Az örökösök, ha nem is kértek csődöt a hagyaték ellen, túlterheltség esetében csakis aránylagosan kötelezhetők a hitelezők kielégítésére. (M. kir. Curia 791/912. V. sz. — 1913. május 8.) A lugosi Jcir. törvényszék, mint váltóbiró­ság: Alperesek, mint a keresethez csatolt Wien­ben 1910. július 10-én és 1910. július 20. nap­ján 1056 kor. 60 fii. és 804 kor.-ról kiállított 2 rendbeli váltó elfogadójának örökösei tartoz­nak tűrni, hogy felperes 1860 kor. 60 fii. tőke, ennek és pedig 1056 kor. 60 fii. után 1911. évi január 10-től, 804 kor. tőke után 1911. június 20-tól járó 6°/o kamatai és 155 korona 70 fii. ezennel meghatározott perköltségekből álló követelésére nézve a néhai K. J. nevén állott és öröklés utján K. Z. sz. K. A. javára tulaj­donjogilag átirt a kiskostélyi 137. sz. telek­jegyzőkönyvben felvett ingatlanból magát 3 nap alatt végrehajtásilag kielégíthesse. Indoholc: Alperesek tagadták a kereseti váltókon levő Dr. K. K. és K. J. névaláírásá­nak valódiságát, I. r. alperes azon az alapon is kérte a kereset elutasítását, mert ő a hagyaték­ból mit sem kapott. II. és III. r. alperesek pedig azzal védekeztek, hogy ők a hagyaték értéké­nél, a hagyatéki terhekért többet fizettek ki s igy a váltók kifizetésére nem kötelezhetők. Állításaik igazolására tanukra hivatkoztak, de kérték az alapon is a kereset elutasítását, mert az ismeretlen örökösök perbe vonva nem lettek és mert felperes a kereset megindításá­nál gondatlanul járt el, mert a hagyatéki lel­tárból meggyőződhetett volna, hogy a hagyatéki terhek a cselekvő állapotot felülmúlják. Felperes az aláírások valódiságának bizo­nyítására csatolta az F) alatti alperesek által nem kifogásolt kötvényt és G) H) I) K) L) alatt a váltóüzlet alapját képező szerződésre vonat­kozó levelezéseket, melyek szerint alperesek jogelődjei a kereseti váltókat a felperesi czég­től megvett benzinmotor vételárának fedezetére adták. A kir. törvényszék ezen levelek tartalmá­ból tényként megállapította, hogy alperesek jog­elődei és felperes között a fent vázolt szerző­dés tényleg létrejött, az F) alatti szerződés tar­talmából pedig kitűnik az is, hogy alperesek jogelődei a vételár fedezetére elfogadványokkal ellátott váltót adtak a felperesnek. Ezen szer­ződésben levő nem kifogásolt aláírásoknak a váltón levő aláírások összehasonlítása után a fentiek figyelembevételével bebizonyitottnak vette a kir. törvényszék az aláírások valódiságát. Alpereseknek azon védekezése, hogy isme­retlen örökösök perbe vonva nem lettek, komo­lyan nem vehető, mert a csatolt hagyatéki iratokban örökösökként megnevezettek vala­mennyien perbe lettek vonva. Az a körülmény, hogy I. r. alperes a hagyatékból mit sem örökölt, s hogy a hagya­téki terhek a cselekvő állapotot felülmúlják, a kereset elutasításának indokául nem szolgálhat, mert az örökösök a hagyaték erejéig felelősek s felperes megjelölte keresetében azt a hagya­téki vagyont, melyből követelését kielégíteni kívánja. A témesvári Jcir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság­nak az I. és II. r. alperesek által is felebbe­zettnek tekintett Ítéletét helybenhagyja indokai­nál fogva és azért is, mert a keresetekhez csatolt haláleset fel­vételekkel ki van mutatva, hogy örökhagyóknak perbe vont alperesek az örökösei, minthogy ezzel alperesek kizárólagos örökösi minősége igazoltatott, az ismeretlen örökösöknek ügy­gondnok utján való perbe vonására annál ke­vésbé volt szükség, mivel örökhagyók utáni hagyatékok a beszerzett hagyatéki iratoknál levő átadó végzések igazolása szerint, az örökö­söknek már át is adattak s mert attól a jog­szabálytól, hogy az örökösök az örökhagyó tar­tozásaiért csak az örökhagyóról rájuk szállott örökség értéke erejéig tartoznak felelősséggel, nem következik az, hogy az örökösök ezen felelősség alól mentesülnek akkor, ha a hagya­téki vagyon cselekvő értékét a hagyatéki ter­hek összege felül haladja, mivel a hagyatéki vagyonra nem kért csőd esetében az a vélelem áll fenn, hogy a hagyatéki vagyon megtarthatása végett az összes terhek kielégítésének kötele­zettségét magukra vállalták, amiből folyik, hogy az örökhagyó hitelezőivel szemben a hagyatéki vagyon értéke erejéig felelősek maradnak. M. kir. Curia: A per alapos elbirálhatása czéljából mindkét alsóbiróság ítéletét feloldja és utasítja az elsőfokban eljárt kir. törvény­széket, hogy a felekkel tartandó jegyzőkönyvi tárgyaláson és szükség esetére a bizonyítási el­járásnak e részben való elrendelésével és foga­natosításával állapítsa meg az elhalt K. J. és K. K. hagyatéka értékét és az azt terhelt adós­ságok összegét, állapítsa meg továbbá azt az összeget, amely a felperes követelésére a ha­gyatéki hitelezők aránylagos kielégítése ese­tében jutott volna és hozzon a hitelezőkhöz képest a költségekre is kiterjedő uj határozatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom