Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A versenytilalom az angol jogban

243 Csöd. 176. Ha a csödbiztos a pótleltározá^t a Cs. T. 88. § a ellenére rendelte el. az ezen intézkedése ellen beadott előterjesztés felett az elsóbiróság jogérvenyesen határoz. (M. kár. Curia 861 912. V. sz. és 862/1912. V. sz. — 1913. ápr. 17.) A temesvári Jcir. ítélőtábla : Az elsóbiróság végzését megváltoztatja, a benyújtott előter­jesztésnek helyt ad, ennek következtében a csödbiztosnak a pótleltarozást elrendelő végzé­sét őszes következményeivel együtt megsem­misíti. Indokok: A csődtörvény 88. §. szerint a Csődbíróság a csődnyitasi határozatban a köz­adós javainak zár alá vételét a csödbiztos. illetve kir. közjegyző vagy más birói kiküldött által azonnal foganatosítja. A törvény most felhozott rendelkezéseiből tehát nyilván kitűnik, hogy a csődleitározás el­rendelése a csődbíróság és csak annak fogana­tosítása tartozik a csödbiztos hatáskörébe. Minthogy ezek szerint a csődbiztos az ál­tal, hogy a hatáskörébe nem tartozó csődleltá­rozás kérdésében határozott, jóllehet a vonat­kozó kérelem nem is ő hozzá, hanem a kir. törvényszék, mint csődbirósaghoz intéztetett, nyilván semmiségi okul szolgáló lényeges eljá­rási szabályt sértett meg ; ugyanazért az első­bíróság végzésének megváltoztatásával az elő­terjesztésnek helyt adni. ennek következményéül a csődbiztosnak a pótleltározást elrecdelö vég­zését következményeivel együtt megsemmisíteni és a kir. törvényszéket, mint csődbíróságot a kérelem megfelelő elintézésére utasítani kellett. M. kir. Curia: A felfolyamodást hivatalból visszautasítja, •mert az előterjesztés a csődbiztosnak azon rendelkezése ellen irányult, hogy a pótleltáro­zást saját hatáskörében elrendelte, már pedig a Csődtörvény 81. §. szerint a csődbiztos rendel­kezései ellen beadott előterjesztés tárgyában hozott másodbirósagi határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Védjegy. 177. Senkinek sincs megtiltva az, hogy későbbi védjegyében fel ne használjon olyan motívumot is. mit más valaki korábbi védjegyeben felhasznált. Döntő ezen esetekben csak az lehet, hogy a közös motivum a későbbi védjegyben minő alkalma­zást nyer és minő hatást idez elő. (Keresk. mm. 53 913.) Keresk. min. : A felperest keresetével el­utasítja. Indokok: Felperes az alperesi ábrás véd­jegy törlését azért kéri. mert nézete szerint ez a védjegy az ö védjegyéhez, amely munkás ruháknak, tehát teljesen azonos árunemek jel­zésére lajstromoztatott, a megtévesztésig ha­sonló. Felperes előadja, hogy munkásruhagyárt­mányainak jelzésére évtizedek óta használja ezt a védjegyet nemcsak áruin, hanem hirdet­ményein, árjegyzékeiben és üzleti levelezőpa­pirjain is, minek következtében ez a védjegy az ő vállalatával és az abból kikerülő árukkal tel­jesen összeforrt. E védjegyábra több embert ugy tüntet fel, amint egy nadrágot teljes erővel kétfelé húznak és elszakítani nem képesek. Ugyanezt az esz­mét, t. i. a nadrágnak az elszakithatatlanságát juttatja kifejezésre az alperesi védjegy is. Ál­lítja, hogy az alperes védjegyében látható kü­lönbségek védjegyjogi jelentőséggel nem biró i olyan eltérések, amelyek nem alkalmasak a i megtéveszthetőséget eloszlatni. Alperes a fel­peres előadásával szemben tagadja azt, mintha megtámadott védjegye a felperes védjegyéhez hasonló lenne, mert mig a felperes védjegyében a nadrágot hat férfi próbálja széjjel szakítani, addig ezt a feladatot az alperesi védjegy szerint — két férfi és két elefánt próbálja megoldani. Tekintettel arra, hogy a jelen esetben sem | a védjegy elsőbbségi kérdése, sem az árunemek azonossága a felek között vita tárgyát nem ké­pezte, az 1895: XLl. t.-cz. 3. §-ának rendel­: kezése értelmében csupán az a kérdés volt el­döntendő, vájjon az alperes későbben lajstro­mozott védjegye a felperes korábbi elsőbbségű védjegyéhez annyira hasonló-e, hogy a különb­séget a kettő között a közönséges vevő csakis kü­lönös figyelem reáforditása mellett veheti észre ? Közönséges vevő alatt a jelen esetben azt a munkást kell érteni, aki kék munkásruhákat ; szokott vásárolni. Hogy fe'peres ilyen vevőre számit, azt legjobban igazolja a védjegyén fel­tüntetett az a jelenet, amely szerint egyszerű munkások kísérlik meg a nadrágot elszakítani és hogy e képes ábra felett a „Lassalle" fel­írás is olvasható. Ezt a fogyasztóközönséget véve most már kiindulási alapul, meg kellett állapitanom, hogy a felperes védjegyével ellátott munkásruhát a közönséges vevő minden különös figyelem reá­forditása nélkül megkülönböztetheti az alperes védjegyével ellátott hasonnemü áruktól; mert a két árujelzés összbenyomása egymástól nagyon eltérő. A nadrágot elszakítani akaró két elefánt annyira elütő képet kölcsönöz az alperes véd­jegyének, hogy azt a felperes védjegyével, amely­ben a nadrágot csakis férfiak akarják szétszakí­tani és amelyen feltűnő betűkkel még szavak­ból álló alkotóré=zek is vannak feltüntetve, összetéveszteni nem lehet. Felperesnek azt az állítását, hogy véd­jegyében a nadrág elszakithatlansága a nadrágot huzó alakok által van szimbolizálva és hogy alperes ugyanezen eszmét juttatja védjegyében kifejezésre, minélfogva a két védjegy könnyen összetéveszthető, alaptalannak találtam. Az áb­rás védjegyek megtévesztő hasonlóságának el­bírálásánál ugyanis mindig a két ábrának össz­benyomása és nem az az eszme az irányadó, amit azoknak egyes alkatrésze nyújt. Senkinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom