Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A versenytilalom az angol jogban

S4Ö Kereskedelmi Jog 12. sz. A budapbsti Jcir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Nem vitás a felek között, hogy alperes részvénytársaság 1906. évi szeptember hó 2-án tartott közgyűlése elhatározta, mikép a társaság eddigi 1,000.000 korona alaptőkéjét 5000 drb 200 korona névértékű uj részvény kibocsátásával 2.000,000 koronára emeli fel és hogy ennek az alaptőke-felemelésnek az elhatározása, valamint a keresztülvitele folytán szükségessé vált alapszabálymódositás a czégjegyzékbe bejegyeztetett. Az állandó birói gyakorlat által követett jogszabály az, hogy az alaptőke felemeléséhez hozzájáruló részvényjegyző visszakövetelheti az általa teljesített befizetéseket, illetve megtagadhatja a még hátralékos befizetések szolgáltatását abban az esetben, ha az alaptőke-felemelés sikerre nem vezetett. Az alaptőke felemelés nem sikerültnek azonban csak akkor tekinthető, ha az összes uj kibocsátású részvények el nem helyeztettek, tehát az uj tőke nem biztosíttatott. Ha ez megtörtént, nem lehet az alaptőke felemelést nem sikerültnek tekinteni és ebből folyóan az uj részvényjegyzők kötelezettségét érvénytelennek nyilvánítani csupán abból az okból, hogy az uj részvények értéke még teljesen be nem fizettetett. Jelen esetben az uj részvények elhelyezése megtörtént, mivel a K. T. 151. §-a csakis az alaptőkének az alapításkor való biztosítását szabályozván és ez okból az alaptőke-felemeléskor történő uj tőke biztosításra nem lévén kiterjeszthető, az uj részvények elhelyezéséhez nem szükséges a K. T. 151. §-a szabályai szerint való részvényjegyzés, hanem az uj részvények elhelyezése megtörténtnek és így az uj tőke biztosítottnak tekintendő abban az esetben is, ha az uj részvények leendő tulajdonosai, magukat az uj részvények átvételével járó befizetési kötelezettség teljesítésére bármily formában jogórvényesen kötelezték. Az a körülmény, amit felperes bizonyítani, hogy t. i. az uj részvények értéke a valóságban be nem fizettetett és hogy az alaptőke-felemelés bejegyzése alkalmával, valamint a társaság mérlegeiben állított az a tény, hogy az egész uj alaptőke teljes összegében be van fizetve, a valóságnak meg nem felel, még ha felperes azt bizonyítani is tudná, a fent kifejtettek értelmében nem tenné az alaptőke-felemelést sikertelenné, mert a felemelt alaptőke teljes befizetése az alaptőke-felemelés érvényességéhez nem szükséges, hanem csak az kívántatik meg, hogy a felemelt alaptőke aláírás által teljesen biztosítva legyen. De különben is felperes helytelen alapon vitatja az uj tőke teljes befizetésének meg nem történtét. Az uj alaptőke teljes befizetett volta ugyanis abban az esetben is megállapítható, ha, amint azt felperes beismerte, az uj részvények értékének megtelelő összeget a hitelügyletekkel üzletszerűen foglalkozó alperes részvénytársaság kölcsönképen adta az uj részvónyaláirók egy részének és utóbbiakat az általa nyújtott kölcsön erejéig könyveiben megterhelte. Arra nézve, hogy az alaptőke-felemelés nem sikerült, alperesnek ezt az eljárását sikerrel hozhatná fel felperes, ha a kölcsönujitás csak látszólagos volt, illetve, ha a kölcsönnel megterhelt uj részvényesek fizetésképtelen egyének lettek volna, mert ilyenkor az alaptőke elhelyezve tulajdonkópen nincs. Felperes azonban nem tudott elfogadható bizonyítékot felhozni arra nézve, hogy alperes a részvény jegyzőkkel csakis látszólagos irreális kölcsönügyleteket kötött. A most kifejtettek ós az elsőbirói Ítéletnek felperes igazgatói minőségére e minőségben követett eljárására ós arra vonatkozó, helyeseknek elfogadott érvelése alapján, hogy felperes nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy őt az igazgatóság többi tagjai megtévesztették, továbbá a fentebb kifejtettekkel nem ellenkező egyéb indokai alapján, helyben kellett hagyni az elsőbiróság ítéletének felperest kereseti követelésével elutasító ós őt 250 drb részvény értékének megfelelő 52.000 kor. viszonkereseti tőkében és kamataiban marasztaló rendelkezését, megemlítve még azt, hogy felperesnek a felebbezésben felhozott azt az uj állítását, hogy alperes immár összes hitelezőit kielégítette és igy nincs célja a részvénybefizetés követelésének, a kir. ítélőtábla az 1881 : LIX. t.-c. 29. §-a értelmében nem vehette figyelembe. Ami alperesnek a nagybáródi erdő kihasználására alakult alkalmi egyesület javára nyújtott 51.000 koronát tevő kölcsön alapján érvényesített viszonkereseti követelését illeti, e tekintetben az alsóbiróság ítéletét a kir. Ítélőtábla az abban felhozott indokok alapján és még azért hagyta helyben, mert amidőn alperes, aki szintén tagja volt az alkalmi egyesületnek, hitelt nyújtott, tulajdonképen és lényegileg nem tett egyebet, mint hogy hozzájárult annak kiadásaihoz. Ennélfogva ő a saját társaságának hitelezett összeget nem mint hitelező követelheti az alkalmi egyesülés többi tagjától, hanem a tagok között megejtendő számolás eredményétől függ az általa e részben támasztható követelés, ez az elszámolás pedig a per adatai szerint még nem történt meg és alperes követelésének szóbanforgó része nincs az elszámolás eredményére alapítva. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét az alperes viszonkeresetével az ellenirat második tétele alatt megjelölt 51,000 kor. tőkére s kamatára vonatkozóan elutasító, nem felebbezett részében nem érinti, többi részében azonban az elsőbiróság Ítéletére is kiterjedő hatálylyal feloldja s a kir. törvényszéket utasítja, hogy a peres feleknek jegyzőkönyvi tárgyaláson leendő meghallgatásával a B) D) F) G) R) S) 9., 10.,