Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A versenytilalom az angol jogban

21. sz. Kereskedelmi Jog 239 Alperes volt igazgatósága a 25.178/1907. sz. kérvény meilett bemutatott könyvkivonattal igazolta, hogy a felemelt töke teljesen be van fizetve. Alperes kérelme folytán azután ugysnazon szám alatt 1907. márczius 6 án a felemelt alaptőke be is jegyeztetett. Felperest tehát, eltekintve minden egyéb indoktól, el kellett utasítani már azért is. mert nem is állította, hegy alperes összes hitelezői kielégítést nyertek volna. E mellett azonban felperes az 19^6. szeptember 2-án tartott közgyűlésen igazgatósági tagnak választatott meg. s mint ilven. a czégjegyzékbe 1906. október 17-én 52.860 906. sz. a. be is jegyeztetett. Felperes maga sem fizette be az általa : jegyzett egész összeget s a könyvekből meg kellett állapítania, hogy azt az igazgatóság többi tagja sem tette. Ennek daczára s a K. T. 191. §-nak rendelkezése ellenére nem tiltakozott az ellen, hogy az igazgatóság az egész felemelt alaptökét, mint befizetettett igazolja a czégbiríság előtt, s az alapszabály-módosítás beiegvzesét kérelmezze, sőt felperes az 1907. és 1908. évi mérleget, amelyben az alaptöke szintén teljesen benzetettnek van feltüntetve, maga is aláirta. Felperes ezt azzal indokolja, hogy őt az igazgatóság többi tagja, különösen pedig a vezérigazgató megtévesztette, és hogy a könyveléshez nem ért. Mindez azonban felperes eljárását harmadik, jóhiszemüvel szemben nem menti. Az igazgatóság tagjának tudomást kell szereznie az intézetében elöforduó minden lényegesebb eseményről, s amennyiben olyan felelősségteljes áilást vállal el, amelyhez nem ért, ebből harmadik jóhiszemüre kár nem háromolhatik. Egyébiránt felperes, aki a kereset küJzetén kereskedőnek van feltüntetve-, annyit könyvek nélkül is mindenesetre tudott, hogy ő maga sem fizette be az alaptőkéből ő reá eső egész részt, s ennek daczára tűrte, hogy az alaptőke, mint befizetett tüntettessék fel, sőt a mérlegek aláírásával közvetlenül is hozzájárult a bíróság és ez által mások megtévesztéséhez. Ily körű mények között nem hivatkozhatik arra, hogy ö a maga részéről csak azon feltétel alatt járult az alaptőke felemeléséhez, ha az sikerül. Felperes erről maga mondott le az által, hogy befizetését a mérlegben, mint az alaptőke kiegészítő részét állította be. Ez okból felperest keresetével el kellett utasítani. Alperes két czimen támasztott viszonkeresetet felperes ellenében. Követelésbe vett 52.000 kor.-t mint folyó számla követelést. A nem vitás tényállás szerint felperes 500 drb részvénvt jegyzett, ebből eddig csak 250 drb-nak árát fizette ki, a hátralékos 250 drb nak 50 000 kor. értekét és 2000 kor. kiállítási illetéket nem fizetett be. Felperes tagadta ugyan, hogy a részvények kiállíttattak és neki átadattak volna, ezt azonban a saját maga által becsatolt I. és M. alatti igazolja, amely azt bizonyítja, hogy a kiállított részvényeket R. A.-nak zálogba adta, s bizonyítja ezt a valódiság tekintetében nem kifogásolt 6. és 7. közgyűlési jegyzőkönyv. Ami már most alperes viszonkeresetének ezt a tételét illeti, azzal hogy felperes — mint alperes volt igazgatósági tagja — hozzájárult ahhoz, hogy az alaptőke mint teFesen befizetett tüntettessék fel, minden külön kifejezett beleegyezés nélkül is hozzájárultnak kell tekinteni felperest ahhoz is, hogy a hátralék a részvényszámláról a folyószámlára vitessék át, vagyis, hogy felperes nem mint alperes részvényese, hanem mint adósa szerepeljen. Felperes ekként helyesnek elismert tartozása ezáltal önálló jellegei (folyószámla tartozás) nyert, s a materiális alap többé kérdés tárgyát nem képezheti. Az a kifogása felperesnek alaptalan, hogy alperes ezen követelés jogalapját megváltoztatta, amennyiben ezt az összeget elleniratában mint a jegyzett részvények ellenértékét, utóbb pedig, mint folyószámla tartozást vette keresetbe. Ugyanis alperes már elleniratában ezt az összeget kifejezetten, mint felperesnek hitelezett összeget vette keresetbe. Egyébiránt tekintessék bár ez az összeg részvénytartozásnak, felperes ezzel a fent kifejtettek szerint a jóhiszemű harmadiknak szintén felel s igy alperes ennek behajtására nemcsak jogosítva, de kötelezve is van. Annak elbírálása pedig, hogy alperesnek ezen összegre szüksége lesz-e azokkal szemben, akikkel szemben felperes ezen összeggel felel, a jelen perben helyet nem foglalhat, mert ez csak a felszámolás befejeztével dönthető el. Alperes viszonkeresetének második tétele a nagyváradi erdő kihasználására alakult alkalmi egyesületnek, amelynek egyik tagja felperes volt. nyújtott 51.000 kor. kölcsönből áll. Alperes ennek az alkalmi egyesületnek maga is tagja volt. Az alkalmi egyesülés tagjainak egymásközti viszonyára azonban nem alkalmazható a K. T. 62. §-ának az a rendelkezése, hogy a tagok egyetemlegesen felelősek. Ez a rendelkezés kifejezetten csak harmadik irányában kötelezi a tagokat. Egymásközt a tagok még ha az egyik hitelt nyújtott is az egyesülésnek, kifejezett megállapodás hiányában csak leszámolás utján érvényesíthetik jogaikat. Minthogy pedig az alperes beismerése szerint eddig még meg nem történt, alperest viszonkeresetének ezen részével el kellett utasítani.