Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A versenytilalom az angol jogban

12. sz. Kereskedelmi Jog 237 rendelésének gyűjtését földműveseknél a tör­vényben nyert felhatalmazás erejénél fogva a m. kir. kereskedelmi miniszter csak az alatt a feltétel alatt engedélyezi, ha a megrendelés a községi elöljáróság által a megrendelési vagy szerződési okiraton hitelesíttetik, ez pedig a jelen esetben meg nem történt. Minthogy továbbá az idézett törvény és rendeletben szabályozott megrendelés gyüj ése fogalmát már maga az a tény állapítja meg. hogy az ügylet létrejötte s illetve az arra vonatkozó megrendelés felvétele nem a meg­rendelést felvett kereskedő telepén történt, ennélfogva az A) alatti kötlevél szerint létrejött ügylet az 1900. évi XXV. t. cz. 4. §-a értelmé­ben hatálytalan mindamellett is, hogy az alperes a megrendelést alkalmilag vette fel, mert a tör­vény kijátszására vezethetne, ha a törvényben különben sem említett ilyen kivételnek tér en­gedtetnék. Ugyanazért a m. kir. Curia mindkét első bíróság ítéletének megváltoztatásával helyt adott a felperes keresetének és a felek szerződését hatálytalannak nyilvánítva, ennek következmé­nyekép az alperest kötelezte, hogy a hatályát vesztett vétlevelet, melynek birtokában litét alperes nem tagadta, a felperesnek adja vissza és a teljes perveszteség folyományaként az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-a alapján alperest a per és az evvel egytekintet alá eső sikeres felebbezési költségben marasztalta. Főnök és alkalmazott. 170. A részvénytársaság vezérigazgatója nincs jogosítva az al­kalmazottak felmondási idejét saját hatáskörében megálla­pítani. (M. kir. Curia 686 912. sz. — 1913. ápr. 22.) A budapesti iir. kereskedelmi és váltótör­vényszéle : A kereseti követelésnek 600 kor. tő­kéből álló részét valódinak kimondja. Indokok: Felperes a közadós által pénztár­kezelő tisztviselőül, másszóval pénztárnokul fo­gadtatván fel, felperest, mint fontosabb teen­dőkkel megbízott kereskedősegédet az 1884. évi XVII. t.-cz. 92. §. értelmében 3 havi felmon­dási idő illeti meg. Ezen nem változtat az. hogy felperes a K.-ék elleni bűnügyben megtartott fő­tárgyaláson, mint arra alperes hivatkozik, ugy val­lott, hogy nem pénztárnoki teendőket, hanem a K. G. által reá bízott egyéb teendőket végzett, mert ha a főnök az alkalmazottnak nem képes a fel­fogadáskor megállapított munkakört adni. ez az alkalmazott jogi helyzetének hátrányára nem szolgálhat Ellenben nem találta a törvényszék bizonyítottnak azt, hogy felperes javára a szol­gálati szerződésben a törvényesnél hosszabb : hat havi felmondási idő állapíttatott volna meg. noha ilyen megállapodás esetében a felperes a Cs. T. 60. §. 1. pontja értelmében a csődhite­lezői követelések I-ső osztályába való sorozást, csakis a törvényes felmondási időre eső — tehát 3 navi — járandóságára nézve követelhetné ; a többi felmondási időre eső járandóságnak pedig csak a II. osztályába való sorozását kérhetné. Az a körülmény, hogy tanuk szerint a köz­adós fizetési zavarainak beállta idejében K. G. azzal tagadta meg a 10.000 kor. kifizetését, hogy az felperesnek óvadéka és ugy mikép az állása 6 havi felmondáshoz van kötve, nem fo­gadható el bizonyítékul arra nézve, hogy a szol­gálati szerződésben 6 havi felmondás állapítta­tott meg, mert az, hogy K. G. szorongatott hely­zetében ilyen kijelentést tett, nem alkalmas arra, hogy abból következtetést lehessen vonni a meg­állapodás való tartalmára, annál kevésbé, mert a kinevezési okiratban arról, hogy a törvényes­nél hosszabb felmondási idő állapíttatott volna meg. szó sincs, felperes azt, hogy 6 havi fel­mondási idő mellett lépett volna közadós szol­gálatába, a K. G. ellen tett feljelentésében maga czáfolja. mert felperes azt ezen perben nem állítja, hogy 6 havi felmondási időre nézve utólag jött létre a megállapodás és mert, ha K. G. utólag, mikor felperes pénzét követelte, 6 havi felmondási időt igért volna is felperes­nek, ez az ígéret a közadós részvénytársaság­gal szemben csak ugy emelkedett volna érvényre, ha ahhoz az igazgatóság hozzájárult volna, erre azonban semmi adat nincs. M. Tcir. Curia : A másodbiróság Ítéletének a felperes követelését az elsöbiróság által meg­ítélt 600 koronán felül további 600 koronában megállapító részében megváltoztatja és az első­bíróság ítéletét hagyja helyben, egyéb részében azonban a másodbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok : A másodbiróság Ítéletének rész­beni megváltoztatásával egészben az elsöbiró­ság ítéletét az abban foglalt indokokból és azért hagyta helyben, mert valamely részvény­társaság vezérigazgatója már állásánál fogva nem lévén feljogosítottnak tekintendő arra, hogy az alkalmazottakal felmondási idejük meghatá­rozására nézve megállapodjék, minthogy a fel­peres azt nem bizonyította, hogy K. G. az al­peres társaság igazgatósága által a vitatott 6 havi felmondási idő megállapítására felhatalma­zást nyert volna, az elsöbiróság helyesen uta­sította el a felperest három havi törvényes fel­mondási időn tuli időre járó illetményei iránti keresetével, miért is e részben a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Íté­letét kellett helybenhagyni. Egyebekben azonban a kir. Curia másod­biróság ítéletét a benne foglalt és az alsóbiró­ság Ítéletéből átvett indokok alapján helyben hagyta,

Next

/
Oldalképek
Tartalom