Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - Az egységes nemzetközi váltójog

101 megjelölt váltókat elfogadta, kétségen kivül áll. hogy alperesnek az egyezségnek ily ir.ódon való megkötésekor s a fedezeti váltók elfoga­dásakor a vb. fizetési megszüntetésiről minden esetre tudomásul bírnia kellett. De a fizetésképtelenség fennállott az egyez­ség megkötése után is és egészen a csöd be­álltáig folyton tartott. E tényállás mellett pedig közömbös az. hogy alperes a fent leír: egyezségről tudott-e vagy sem. annál kevésbé, hogy ö előadása szerint nem a fenti feltételek mellett egyezett ki a vagyonbukottal. mert egyrészt megállapít­ható, hogy a részere történt fizetések is nyilván­való fizetésképtelenség tartama alatt eszközöl­tettek, másreszt má? a rendes kereskedő gon­dosságánál fogva tudnia kellett volna adósának olyan helyzetéről, arr.elyben az minden önren­delkezési jogtól meg volt fosztva, vagyonát nem maga kezelte, hanem az a h telezők kezelése alatt, mintegy zár alatt volt. mely állapot az ellene vezetett végrehajtásnál is súlyosabb ter­mészetű volt. Ha tehát va'ó is. hogy erről nem volt tudomása, akkor is csak az ö terhére tudandó ez be. mert elmulasztotta a rendes kereskedő gondosságát. Ezek alapján tehát megállapitji a b'róság. hogy a megtámadott fizetések teljesítésekor a vb. fizetés megszüntetési ténye a hitelezőkkel való kiegyezkedés daczára is még mindig fenn­állott és hogy alperesnek a vb. e fizeté ei meg­szüntetéséről a fizetések elfogadásakor tudott s ekként ezek a fizetések a Cs. T. 27. § a ériel­mében a tömeggondnok megtámadása folytán a csödhi'elezökkel szemben hatálylyal nem bírnak. Jóllehet ezek a fizetések az egyezségi hányadokra fedezetül adott oly váltókra telje­síttettek, amelyeken kibocsátókent M. L szere­pelt, ki az egyezségi hányadok erejéig a vagyon­bukottért kezességet vállalt, az alperes még sem védekezhetik a Cs. T. 30 §-áva1, mert ennek rendelkezése csak a harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak nyújt védelmet, de nem egyút­tal a váltó kiáHitásának alapul szolgáló ügy­letet a vagyonbukottal közvetlenül megkötő és vele szerződésben állott annak a félnek is. aki a váltón lévő kibocsátónak ebbeli szerepléséről és ebbeli nrnőségéb^n való szerepeltetésének czéljaról az alapul fekvő ügyletből tud. A mi kitűnik ugyanezen § második bekezdé­séből, amely szerint oly esetben is. amikor a harmadik váltóbirtokos a fizetés elfogadásira kötelezve van. ezért a fizetésért a kitocsá'ó­nak vagv annak a felelősséfét állapítja meg. akinek érdekében a váltó tovább adatott. A jelen esetben pedig a váltók tovább nem adattak, mert a B. L. tptár nem harma­dik vá'tóbirtr kos, h?nem telepes, aki által az elfogadó a váltó kifizetését foganatosittaija s aki az intézvényezett elfogadóval azonos tekintet alá esik. Sőt a Cs. T 80. § ának2. bekezdése értel­mében is, ha a váltó csakugyan harmadik sze­melvre forga'tatott volna is. az ennek kezéhez a Cs. T. 30 §-a 1. bekezdése értelmében tel­jesített fizetésért épen az a'peres lenne a tömegnek felelős, a jelen esetben fenforgó körülmények között. Alperes nem vonta ugyan kétségbe, hogy a váltókat kibocsátóként aláirt M I. vagyon­talan és fiz ;tésnélküli közig, gyakornok volt, de azt állitotta. hogy ő erről nem tudott és joggal lehetett abban a hiszemben. hogy M. L kellő vagyonnal bir. ugy hogy kezessége biztosítja a követelést. Édenben a Sr. P., de különösen P. J. tanuk vallomásából megállapítható, hogy alperes a váltók elfogadásakor nem is érdeklődött s árnak vagyoni viszonyairól csak akkor szerzett tudo­masr. amikor a vb. csedbejutása után az u'olsó egyezségi részlet fedezetét képező vál c't M. I. ellen peresítette s ellene végrehajtást vezetett. Már csupán a rendes kereskedői gondos­ságból folyóan is, de főleg akkor, midőn egy fizetéseit megszüntetett kereskedőért és már csak az egyezségi qioták tekintetében vállalt kezességről volt szó, alperesnek a váltókat ki­bocsátóként aláirt M. L ezen vagyoni érték­telenségéről tudnia kellett. Amikor tehát a közadós a vele kiegyez­kedö hitelezőknek az egyezségi hányadokra saját el'ogadványa mellett csupán ennek a M. L nek kibocsá'ói aiáirását ajánlotta fel, amikor a kiegyezkedö hitelező elfogadta a fede­zeti váltókat anélkül, hogy a kibecsátó vagyoni viszonyai felől a legc-ekélyebb mértékben is érdeklődő t volna, tehát anélkül fogadta el a vál'őkat. hog? törődött volna azzal, vájjon meg lesz e vehető valami a kibocsátón akkor, ha az elfogadó, a vb nem teljesít: akkor ugy a köz­adós, mint a kiegyezkedő hitelező szándéka csakis arra irányulhatott, hogy az egyességi hányadokat a vb. fogja a még meglé'ö vagyon­ból fizetni. A Cs T. "29. §-a érte'mében pedig már ez alapon magának a biztosítéki váltók adásának jogcselekménye hatálytalan lévén, hatálytalan az ezen váltókra teljesített fizetés is. mint a váltó?dás ha'álytalan jogcselekményeinek pu-zta folyománya. Mindezeknél fogva tehát alperes nem véde kezhetik a Cs. T. 30. § ával mert a törvény­nek ez a ki ételes rendelkezése oly esetben, amikor a vb. fizetési megszüntetése után az erről tudomással biró hitelezőjének, követelése biztosítására harmadik személy visszkereset kötelezettségét megállapító váltóelfogadmányait. s hozzá még mint a jelen esetben a vissz­k reset alatt állónak minden legkis'bb bonitása nélkül s ekként csakis azzal a czéllal adja és

Next

/
Oldalképek
Tartalom