Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - A nyugdijbefizetések visszatérítése

sz. Kereskedelmi Jog 83 ez utóbbi kifogással vonakodnék átvenni s azt mégis nála hagynák, a fentebbi jogokkal nem bir. Meg nem rendelt vagy rendelés nélkül elfogadott küldeményeknél az átvétel azzal a következménnyel sem jár, hogy amennyiben az átvevő utóbb mégis elszánná magát azok megtartására, ezen elhatározásáig is a fuvarozó vagy szállítmányozó elleni esetleges kártérítési igényeiről — az áru iránti érdektelensége c'zimén vagy ehhez hasonló okokból — lemondottnak tekintessék"), mert a külsőleg fel nem ismerhető hiányoknak vagy sérüléseknek a fuvarozó, illetve szállítmányozó elleni érvényesítése független attól, hogy a ezimzttt allott-e a feladó megbízóval jogviszonyban vagy nem és kártérítés az áru átvétele es a fuvardíj kifizetésé után is minden további előfeltétel igazolása nélkül igényelhető ; az átvevőnek mindössze az a kötelessége, hogy a törvény idevonatkozó szabályainak figyelembevétele mellett járjon el. Különbséget kell tthát tennie a kifogásolásnál a szerint, amint azt a fuvarozóval vagy a szállítmányozóval szemben hozza fel. így például a vasúti fuvarozásnál az üzletszabályzat értelmében a külsőleg fel nem ismerhető hiányokra alapított kártérítési igények csak akkor érvényesíthetők, ha a tényállás felvétele iránti eljárást a hiány felfedezésétől számított 7 napon belől folyamatba tették, ihletve a hiányt az Ü. Sz.-ban engedett időn belül tényleg bejelentették. Ha ped'g az áruk a szállítmányozó utján jutottak a fuvarozó kezétől az átvevőhöz s ez utóbbi olyan hiányokat észlel, melyeket már a szállítmányozónak kellé*.t volna észrevennie. köteles gondosság elmulasztása czimén a szállítmányozó vonható felelősségre (K. T. 385. §.) s tőle ugyanaz a kártérítés igényelhető, mint aminőt ő a fuvarozóval szemben támaszthatott volna, viszont azonban a fuvarozót megillető kifogásokat ő az átvevővel szemben hozhatja fel. Amennyiben tehát mulasztást nem követett el. mikor az árukat a fuvarozótól átvette, vagy ha még mindig kimutatható, hogy a kárt a fuvarozó okozta vagy ha igazolja a fuvarozó fizetésképtelenségét s azt, hogy vele szemben a kártérítési igény érvényesíthető kölönfcensem volna, kártérítéssel sem tartozik. E kifogások hiányában a kártérítés nagy7) Eljárhat ugyanis negitiorum gestorként is. de ezt s^ru kell igazo'.nia. sága a K. T. 399. §-a szerint fog igazodni, mert ennél többet a feladó sem érvényesíthetett volna. Ha ugyanis a szállítmányozót még az elmaradt haszon megfizetésére is köteleznök, az átvevő helyzete elönyösebbé válnék, mintha a szállítmányozó lépett volna fel a fuvarozó ellen. Ez pedig jogilag indokolhatatlan.8) (Bef. közi. kör.) A nyugdijbefizetések visszatérítése. Irta: Dr. Besnyö Bernát, budapesti ügyvéd. I. Ausztriában az 1906. évi deczember hó 16 iki törvény, Nemetországban az 1911. évi deczember hó 20-án hozott birodalmi törvény behozta a magán'isztviselők kötelező nyugdíjbiztosítását. A nyugdíjbiztosításnak állami kényszerrel létesítése a modern szocziális fejlődésnek is logikus folyománya volt ugyan ezekben az országokban, de a keresztülvitel szokatlan gyorsaságának egyik föindoka nemcsak maga az általános szocziális szükséglet volt, hanem főleg azok a visszaélések voltak, amelyek az egyes, magánnyugdijalapokat fentartó főnökök részéről tapasz'alhatók voltak. Mindkét törvényhozási mü hivatalos indoI kolása kifejezetten meg is állapítja, hogy a ! központi nyugdíjintézet alapítására azért volt j szükség, mert a legtöbb magánnyugdijalap az a kaimazottakat leköti, áilásváltoztatási szabadságukul megfosztja, szerződési szabadságukban, amiben a szolgálati viszony megszüntetési, a felmondási jog is benfoglaltatik, nagy mértékLen korlátozza. Az indokolások kifejezetten rámutatnak e tekintetben a magánnyugdijalapok szabályzatának azon szokásos pontjára, hogy az állását önként, törvényes felmondással elhagyó alkalmazott nyugdijbefizetéseit elveszti és ezt a pontot jelölik meg azon visszaélésnek, amely elsősorban teszi szükségessé a nyugdíj kérdésének egységes, állami szabályozását, a főnökök kezéből kivételét. Boldog Ausztria és boldog Németország, ahol a jogi szükségletek, mihelyt felmerülnek, azonnal törvenyho2ási uton kielégítést is nyernek, ahol azokat a törvényeket, amelyekre szükség van, meg is hozzák. 8) Burchard: „Das Recht der Spedition." S'uttgart 1894. 114. old.