Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - Szállítmányozási vagy fuvarozási küldemények visszautasítása. [1. r.]

5. sz. stk vagy pedig a fuvarozó megbízottjának pl. az u. n. „vasúti szállitó"-nak, kikkel a vasúti vállalatok nagyobb forgalmi helyeken rendszerint állandó megbízási és szerződéses viszonyban állanak, vagy ha a küldemény kézbesítését a szállítmányozó kísérelné meg, ez utóbbinak hozhatja tudomására. Első esetben a fuvarozó a K. T. 409. § a értelmében a visszautasított árut akár közraktárba, akár megbízottjának is, ha utóbbi erre már be van rendezkedve, raktárába helyeztetheti, illetve gondviselésére bizhat'a. C^éfjaezen intézkedéseknek az, hogy az árut terhelő követelések kielégítése vagy a feladó u'ólagos ujabb rendelkezése megtörténtéig az áru rendes kereskedői gondossággal megőriztessék, illetve romlásnak kitett áru azonnal értékesíttessék. Ha pedig a visszautasítás macával a szállítmányozóval szemben történt, erről ő a megbízót közvetlenül értesíteni köteles. Amenynyiben a megbízó a visszautasított szállítmányról nem intézkedik, a szállítmányozónak a K. T. 388 ik §-a, a fuvarozónak pedig a 411. §. értelmében joguk nyilik az árut terhelő követelésük erejéig abból magukat a 305., illetve a 307! §-ok szerint kielégíteni. AzonLan ennek megtörténte előtt netán jelentkező s az átvételre most már hajlandó czimzetinek az árut még mindig kiadni tartoznak Ez az eset többnyire akkor fordul elő, ha az átvételre kijelölt eleinte még abban a téves néz'tben volt, hogy az áru elfogadása esetleges kifogásairól való lemondással egyenlő, holott a 346. §. értelmében magának az átvételnek puszta ténye korántsem fosztja meg őt attól a jogától, hogy kifogásait a törvényben megszabott határidőn belül utólag is megtehesse, kivéve azt az esetet, s ezt a birói gyakorlat is hatályosnak ismeri el, midőn a vevő a rendelkezésre való bocsátás jogáról lemondott. Magából az átvételből a czimzettre joghátrány annyival kevésbbé sem háramolhatik, mert a kézbesítés néha tudtán és akaratán kívül is megtörténhetik pl. a postaküldeményeknél, melyet az ajtóra függesztett levélszekrényében találhat vagy távollétében a hazbeliek vesznek át. Világos, hogy a feladó egyoldalú ténykedéséből, melynek következménye az áru megérkezése volt, őt joghatályosan semmiféle hátrány nem érheti, sőt a meg nem rendelt árut judikaturánknak korrekt álláspontja szerint még rendelkezésre bocsátani vagy megőrizni sem köteles3) még abban az esetben sem, ha a feladó arról értesítette volna ÍP, hogy hallgatását elfogadásnak fogja tekinteni vagy a válaszhoz szükséges bélyeget is csatolta, sőt a küldemény visszajutta'ásához a ! minimális tevékenység is elegendő lenne4) pl. í a küldött sorsjegyet a mellékelt, felbélyegzett és megczimzett borítékba tenni s ugy visszajuttatni. Ép oly kevéssé köteles az áru megőrzése czéljából bárminemű intézkedéseket eszközölni vagy épen annak kitenni magát, hogy ebből költségei támadhassanak. Ez az u'óbbí eshetőség állhatna elő pl. akkor, ha a visszaküldött árut bérmentellenül adná fel s azt a küldő nem fogadván vissza, a szállítási költségeket esetleg rajta hajtanák be. Ellenkezőleg ő követelheti, hogy a hozzá úgyszólván becsempészett árui5) a feladó távolítsa el s ez iránt különösen, ha terjedelmes ingókról van szó, még keresettel is felléphet (1911:1. t.-cz. 575. §) melynek falapja az a magánjogi elv, hogy aki másnak a jog által védett valamely érdekét szándékosan megsérti, a sértettnek ebből eredő kárát megtéríteni tartozik stb (Magy. ált. polg. tvk. terv. 1077. §.) Az árunak lakásába, üzlethelyiségébe stb. való bevitele s az ebből eredő kellemetlenségek, hátrányok, sőt károk is, érdek-sértéseknek bizonyára tekinthetők. Értékpapírokat az átvevő a feladó veszélyére természetesen birói letétbe is helyezhet, letételre nem alkalmas ingóságokat pedig árverés utján értékesíthet s a befolyó pénzt helyezheti letétbe. Ebbeli cselekményéről még alább lesz bővebben szó. Mindez azonban csak oly esetben fog megtörténhetni, ha a feladó az áruk elviteléről nem intézkedik. Mindazonáltal ezen alternatívák valamelyikét kiválasztani korántsem köteles, hanem aira csupán joga van. Rendszerint legkönnyebben és legkényelmesebben a feladó további zaklatásainak igy állja útját. Nem tagadhatja meg ellenben a czimzett az áru átvételét a kialkudottnál nagyobb vételár felszámítása miatt, mert ez csak a vételár elleni kifogásul szolgálhat.0) Ha tehát az árut 3) Curia 214/84. D. II. 10. 63. 1. 1055/92. Márkus IV. 274. 1. 30/98. D. III. 11. 282. 1. stb stb. 4J Assmann : i. m. 101. s köv. old. Szerző felfogását teljesen osztjuk s czikkünkben általában ragaszkodunk élesen kidomborított nézeteihez. Aprólékos részJetekre persze e helyen nem terjeszkedünk ki. 5) Asser: i. m. 102. old. c) Birói gyakorlatunk hasonlóan erre az alapra helyezkedett.