Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

1. sz. Kereskedelmi Jog 13 M. leir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperes kereseti tényállításaira és kereseti kérelmére, az alperes védekezésére, az alperes által a per ellen felhozott alaki kifogásokra és az ítélt dolog kifogására nézve a kir. Curia is elfogadja az elsöbiróság ítéletében felhozott indokolást. A per érdemét illetőleg pedig ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki a másodbiróság azt, hogy az alperesnek, mint igazgatósági tagnak ebből a hivatásából folyóan kétségtelenül tudnia kellett azt. hogy az általa zálogba adott részvények min5 forgalmi értékkel birnak és igazgatótársaival együtt elkövetett azzal a mulasztásával pedig, hogy a részvények folytonos értékcsökkenése daczára a részvényeknek oly időben való eladásáról, amikor azok még némi értékkel bírhattak, nem gondoskodott, a köteles kereskedői gondosságba és az alapszabályok rendelkezéseibe ütköző oly cselekményt és mulasztást köpetett el, amely magatartása, a kártérítési felelősségét megállapítja. Üzletátruházás esete nem forog fenn (190S ; LVII. t.-cz. 3. §.), ha az árverésen megvett üzletet az átvevő az átruházó beleegyezésével annak czége alatt folytatja. (M. kir. Curia 391/911. — 1911. november 29.) A temesvári kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A per adataiból s jelesül az annál elfekvő végrehajtási iratokból kitetszöleg a Sz. S. üzletéhez tartozott ingóságok még a kereseti átruházást megelőzőleg bírói árverésen eladattak ; arra nézve pedig adat nem merült fel, hogy a B. a. szerződés létrejöttekor Sz. S. üzlete kézzel fogható vagyonnal (ingóságok, lejárt követelés) rendelkezett volna, ilyen körülmények közt tehát a B. a. ama megállapodásnak, hogy alperes a Sz. S. üzletét tovább vezeti a czég neve alatt az utód toldással, más értelem tulajdonitható nem volt, mint az, hogy a B. alattival Sz. S. alperesre csupán az üzlet czégét ruházta át. Minthogy pedig az esetben, amidőn a kereskedőnek egész üzleti berendezése, árukészlete eladatik és egyéb kézzel fogható vagyona nem maradván, az egyedüli vagyonát képező üzletének czégét másra átruházza, kizártnak tekintendő, hogy az átruházó és átvevő szándéka az üzletnek, mint forgalmi egésznek az átruházására irányult, mert egy kereskedelmi üzlet testi dolgokat képező vagyon nélkül rendszerint el sem képzelhető, minthogy az 1908 : LVII. t.-cz. rendelkezései éppen azt czélozzák. hogy megakadályoztassék, miszerint a kereskedelmi üzlet átruházásával, az üzletből eredő tartozások fedezete a hitelező elől elvonassék, ami pedig akkor, amidőn a kereskedő üzlet egyedüli vagyonát az képezi, amelyet az üzlet czégének a neve képvisel, — fenn nem forog: következéskép az elsöbiróság felperest kereskedelmi üz'et átruházásának hiányából, keresetével helyesen utasította el, ennélfogva és az ezzel nem ellenkező saját indakainál fogva ítélete helybenhagyatott. (252—1/1911.) M. kir Curia: A másodbiróság ítéletét h^lybennagyja az abban kifejtett s az elsöbiróság ítéletéből elfogadott indokok alapján. A rendes kereskedői gondossághoz tartozik ugyan, hogy az üzletet átvevő megtudja az átruházó tartozását, de a könyveket nem vezetett átruházónak abbeli kijelentése, hojy más tartozása nincs, az átvevőt a további felelősség alól mentesiti. (M. kir. Curia 390/911. — 1911 november 29.) A temesvári kir. Ítélőtábla : Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Annak kiemelésével, hogy alperesek a tanuk egybevetett vallomásaival bizonyították, miszerint a kereseti üzlet átadásakor A. F. alperes K. M.-hez kérdést intézett az üzleti tartozásokra nézve s utóbbitól azt a választ nyerte, hogy csekély pár száz korona tartozás van. mit a vételárból egyenlitend ki és hogy ugyanekkor a megfelelő utalványlapokat ki is töltötte ; az elsöbiróság helyesen fejti ki. hogy felperes oly ténykörülményeket nem bizonyított, amine'i fenforgása mellett megállapítható volt volna, hogy alperesek rendes kereskedői gondosság mellett tudomást szerezhettek volna a kereseti tartozás fennállásáról. Minthogy pedig az 1908: LVII. t.-cz. l.§-a értelmében az üzletet átvevő az átruházónak olyan üzleti kötelezettségeiért felelős, amelyeket az átvétel idejében ismert, vagy rendes kereskedő gondossággal megtudhatott, következésképpen kereseti jogalap hiányában, felperes helyesen utasíttatván el, az elsöbiróság ítélete ekként helyesbített indokainál fogva helybenhagyatott. (356-1/911.) M. kir. Curia : A másodbiróság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. A helyiérdekű vasút költségeihez való hozzájárulás ahhoz a feltételhez lévén kötve, hogy az illető vasút rendes nyom távú vágánynyal építtessék ki, a hozzájárulás nem követelhető, ha keskeny vágánynyal építtetett (M. kir. Curia 112 911. — 1911. október 25.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján annyival inkább helybenhagyja, mert felperes végiratában maga adván elő azt, hogy a kérdéses vasutvonalak rendes nyomtávban való építése esetében, annak építési költsége 2.379.938 korona 40 fillért tett volna, mig az engedélyezett keskeny nyomtávval való építése csak 1,663.000 koronába kerül, ebből kétségtelen, hogy az alperesnek számbaveendő vagyoni érdeke fűződik ahhoz, hogy az általa