Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

12 kifogásokra és az itélt dolog kifogására a kir. ítélőtábla elfogadja az elsőbiróság ítéletében felhozottakat és magáévá teszi az elsőbiróság jogi felfogását az ott felhozott indokoknál fogva. Téves azonban az elsőbiróságnak az a jogi álláspontja, hogy mivel alperes a 2000 K zálogkölcsönt nem igazgatósági tagi minőségében, hanem mint felperesi intézetnek közönséges adósa szerezte meg, az alperes mint volt igazgatósági tag a K. T. 189. § a alapján károsító eljárásáért felelősségre nem vonható. Az általános jogelveknél fogva az igazgatósági tag felelősséggel tartozik azon kárért, melyet hivatásában szándékosan vagy a köteles gondosság elmulasztása által a társaságnak okoz. A K. T. 189. §-a pedig akként rendelkezik, hogy az igazgatóság tagjai, ha megbízásuk határain tul mennek, ha a törvény vagy alapszabályok ellen cselekszenek, a károsultnak, tehát magának a társaságnak is, minden ebből eredő kárért egyetemlegesen felelnek. Az alperesnek, mint a 2000 kor. zálogkölcsön felvételekor nem vitásan a felperes részvénytársaság igazgatósági tagjának ebbeli minősége az ő magánszemélyétől el nem választható, mert ha ténykedésével vagy mulasztásával a társaságnak kárt okozott, ezért felelős arra való tekintet nélkül, hogy a károsító ügylet a társaság nevében egy harmadik személylyel vagy a maga részére a társasággal kötötte-e meg. A K. T. 161. § a részvénytársaságnak saját részvényeit megszerezni vagy zálogba venni nem szabad, s az ez ellen vétő igazgatósági tagok a K. T. 218. §. 5. pontja és az 1880: XXXVII. t.-cz. 11. §-a értelmében három hónapig terjedhető fogházzal büntetendők; a felperes részvénytársaságnak 1905 évi június hó 17-ig érvényben volt alapszabályai 15. §. b) pontja ezzel egyezően az intézet saját részvényeire előlegek adhatását kizárja. Habár az alperesnek mint igazgatósági tagnak az a ténye, ho2y az intézetnek saját részvényeit kötötte le zálogul, a K. T. 161. §., 215. §. 5. p. és az alapszabályok 15. § b) pontjának rendelkezésébe ütközik és büntetendő cselekmény, az alperes kártérítési kötelezettsége ebből még nem következik, mert a létrejött zálogügylet nem érvénytelen és mert a felperes kára nem abból származott, hogy a saját részvényeit fogadta el kézi zálogu', hanem abból, hozy olyan értékpapírokat kapott fedezetül, amelyek a felvett 2000 K kölcsönösszeget csekély értéküknél fogva nem fedezték. Az alapszabályok 30. § a szerint az igazgatósági tag rendelkezik a társaság pénzeinek, értékpapírjainak és okmányainak, valamint zálogos árunak gondviselése felett, a 37. §. szerint az igazgatók kötelesek a bank alapszabályait szigorúan megtartani, az intézet javát tehetségüktől telhetőleg előmozdítani, bank ügyeinek kezelésében becsülettel, buzgalommal és figyelemmel eljárni. Az alperes, ki nem tagadja azt a kereseti állítást, hogy az 1600 K névértékkel biró 8 drb részvény a zálogagylet megkötésekor oly csekély névértéket képviselt, hogy már akkor eladhatók sem voltak, azzal a cselekményével, hogy a felvett 2000 K kölcsönt forgalmi értékkel nem biró, de mindenesetre a kölcsönösszegével fel nem érő részvényekkel fedezte, holott mint igazgatósági tagnak eme hivatásából kétségtelenül tudnia kellett azt, hogy a részvények minő forgalmi értékkel birnak és igazgató társaival együtt elkövetett azzal a mulasztásával, hogy a részvények folytonos értékcsökkenése daczára a részvényeknek oly időben való eladásáról, mikor azok némi értékkel bírhattak, nem gondoskodott, a köteles kereskedői gondosságba és az alapszabályok fentebb idézett rendelkezésébe ütköző oly cselekményt és mulasztást követett el, amely magatartása a K. T. 189. § ában meghatározott, de az általános jogelvek szerint is fennálló egyetemleges kártérítési felelősséget megállapítja. Az a körülmény, hogy az elégtelen fedezet elfogadásából és a kellő időben való értékesítés elmulasztásából eredő kárért a többi igazgatósági tagok is felelősek, e perben közömbös, mert az igazgatósági tagok felelőssége a K. T. 189. és 191. §-ai szerint egyetemleges, miből az következik, hogy az alperes az igazgatói minőségének megszüntetéig keletkezett kárért a maga személyében egészben felelős. Ez okból arra való tekintettel, hogy a per adatai alapján nem kétségtelen, hogy az alperes által 1908. évi márczius hó 16 án zálogul lekötött 8 drb részvény már az ügylet megkötésekor nem fedezte a felvett 2000 K zálogkölcsönt, a részvények értéke pedig azután folyton csökkent, a felperes részvénytársaság tehát már az ügylet megkötése által megkárosittatott, az alperes kártérítési kötelezettségét az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával meg kellett állapítani. A kártérítés mennyiségének megállapitásánál jelentőséggel bir az a kérdés, hogy mily értéket képviselt, mennyiért lett volna eladható a 8 drb részvény az ügylet megkötése napján 1898. évi márczius 16 án, továbbá a kamatfizetés megszűnte idejében 1902. évi márczius hó 16-án, végül abban az időben, mikor alperes igazgatósági tagsági minősége megszűnt? Ez utóbbi tényt illetően nem a czégbejegyzés időpontja, hanem az a nap irányadó, amelyen az alperes igazgatósági tagságáról történt lemondását az igazgatóság vagy közgyűlés elfogadta, vagy amelyen a tisztújító közgyűlés az alperest addig viselt állására újból meg nem választotta. Ezen időponton tul az alperesnek a részvények értékesítésének elmulasztásából eredő kártérítési felelőssége ki nem terjeszthető, mert az igazgatóság ama további mulasztásáért, hogy a 8 drb részvényt akkor sem adatta el, mikor az alperes igazgatói minősége megszűnt, az alperes már nem felelős. (3965/910)