Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

Kereskedelmi Jog 1. 82. r.-t. viszonyaitól sok tekintetben teljesen eltérő jogviszonyok állnak elő, módosul, vagy változik a képviselet stb. Mindezt bővebben kifejteni nem kel!. Ámde a belföldi forgalmi köröktől azt megkívánni, hogy egyaránt tudják, hogy az osztrák, a német, az angol, vagy amerikai jogok mely időponttól tekintik a r.-t.-ot megszűntnek, kívánni nem lehet. Azonfelül zavarokra adhatna alkalmat, ha a különböző állambeli r.-t.-ok megszűnési időpontja más és más és ismét más a belföldieké. Ezért kellett egy a belföldi forgalomban általánosan ismert és a mellett minden államra vonatkozólag, egységen meghatározott időpontot megállapítani a 21. §-ban, amelynek mindenesetre előnye az is, hogy a belföldi r. t.-okra vonatkozólag a K. T. 181. § ában felállított szabálylyal azonos. Hiánya a 217. §. 1. pontjának, hogy a törlést hivatalból nem eszközli, hanom a kérelemre vár. Ha e kérelem előterjesztéséhez a materiális legitímáczió nem szükséges, hanem az populáris alapon áll, azaz bárki által előterjeszthető, akkor nézetem szerint teljes joggal lehetett volna a czégbiróság által hivatalból eszközlendő teendők sorába bevonni. Ismétlem azonban, hogy mindezek ellenére sem alkalmas a 216. §. az azonosság elleni álláspont beigazolására. A második ellenérvre a kir. Kúriának 1903. május 20. 776/1902. sz. határozata (Grill dlr. IV. k. 763. sz.) hivatkozik. Eszerint a K. T. 211. §. 4. p. („a társaság arra kötelezi magát, miszerint a belföldi ügyleteiben a jelen törvény rendeleteihez alkalmazkodik") és a 6. p. („a képviselőség által kötött ügyletekből eredő minden peres kérdésre nézve, magát az itteni törvényeknek és a belföldi bíróságoknak aláveti"), rendelkezéseiből az következnék, hogy ,a külföldi r.-t. belföldi fióktelepe csak a belföldön kötött, vagy belföldre vonatkozó ügyletekből származó követelésekért vonható felelősségre.* Ez az okoskodás helyt nem állhat, mert a törvény felhívott és idézett helyei sem nem tartalmaznak hasonló rendelkezést, sem nem alkalmasak ily következtetések levonására. E törvényhelyek csak azt tartalmazzák, ami oly természetes, hogy azt külön kimondani sem kellett \olna. Nevezetesen, hogy sem az anyagi jog, sem az eljárási s a bírói hatáskörre vonatkozó szabályok tekintetében, a belföldön excepcionális helyzetet a külföldi r.-t.-ok nem élveznek. Tehát a társaság belföldi működésében (nem azonban szervezetét illetőleg) a külföldi jogoknak a belföldinél kedvezőbb rendelkezéseit, vagy pláne egyes specziális és a saját hazai jogában fennálló kiváltságait a belföldön nem élvezheti. De a jogalanyiság azonossága elleni érv e rendelkezésekből nem meríthető. (Folyt, köv.) KÜLÖNFÉLÉK. A „Jogállam" jog- és államtudományi szemle dr. Baumgarten Nándor és dr. Gyomai Zsigmond szerkesztésében most töltötte be fennállásának tizedik évét. Ugy jogtudományi, mint nemzeti szempontból a legteljesebb elismerés hangján emlékezünk meg e folyóirat jubileumáról. E lap színvonala már megindulásakor is magas volt ós azt fennállásának egész ideje alatt nemcsak fentartotta, de sőt még jobban emelte. A jog- és államtudomány terén működő férfiak legkiválóbbjai irták e folyóirat czikkeit, mely ugy a hazai, mint a külföldi jogélet eseményeit behatóan ós kitűnően ismertette. A vasúti fuvarozásban az igények megszűnése. A vasúti üzletszabályok a vasúti fuvarozásból eredő igények elévülésére vonatkozó általános szabályok mellett tudvalevőleg oly rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyek az igény érvényesítését attól feltételezik, hogy az igényjogosult fél átvette-e az árut, vagy teljesitett-e bizonyos meghatározott cselekményeket. így az üzl. szab. 90. §-a azt rendeli, hogy a fuvardíjnak kifizetésével és az áru átvételével a vasút ellen a fuvarozási szerződésből eredő minden igény megszűnik. Ennek a rendelkezésnek a joghatályosságát a bírói gyakorlat feltótlenül elismerte ugyan, azonban helyesen ugy magyarázta, hogy az igény meg nem szűnik abban az esetben, ha a fuvardíj kifizetése nem az áru átvétele kapcsán, hanem már előzőleg a feladás alkalmával történt. A késedelmes fuvarozásból eredő kártérítési igények megszűntére nézve az üzl. szabályok azt a kivételes rendelkezést tartalmazzák, hogy ez csak abban az esetben áll be, ha a felszólamlás az átvételtől számított tizennégy napon belül a vasútnál meg nem törtónt. Az ezt a rendelkezést tartalmazó 90. §-hoz ujabban egy oly tartalmú póthatározmányt bocsátott ki a vasút, hogy az ilyen felszólamlásnak csak akkor van az igény elenyésztését megakasztó hatálya, ha ahhoz a fuvarlevél csatoltatott. Egy adott esetben most a legutóbbi napokban a Curia abban a kérdésben foglalt állást, hogy ez a póthatározmány joghatályosan bocsáttatott-e ki ós hogy ennél fogva a fuvarlevéllel el nem látott felszólamlás alkalmas-e az igény megszűntének a megakasztására. A Curia akként határozott, hogy a fuvarozás késedelmes teljesítéséből a vasút ellen támasztható kártérítési igények meg-