Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

1. sz. szűnnek akkor is, ha az igényjogosult fél a késedelem miatti felszólamlást a tizennegyedik napon beadta ugyan, de ezt a felszólamlást az idézett póthatározmány értelmében a vonatkozó fuvarlevéllel fel nem szerelte és ho^y a pótlólag, de a ti/, >n« negyedik napon tul történt beterjesztése a fuvarlevélnek, az igény megszűntét már meg nem akadályozhatja. Az álmeghatalmazott felelőssége a váltójogban. A váltótörvény 105. §-a tudvalevőleg azt a rendelkezést tartalmazza, hogy aki valamely váltónyilatkozatot, mint másnak a meghatalmazottja ir alá, anélkül, hogy erre felhatalmazva volna, személyesen ós abban a minőségben felelős, melyben az állítólagos meghatalmazó, felhatalmazás esetében felelős lett volna. A törvénynek ez a rendelkezése nem hagy ugyan fel kétséget arra, hogy az álképviselő felelőssége váltói uton megállapítható, de aziránt már kontroverziák támadtak, hogy az ilyen felelősség csak akkor forog-e fenn, ha a színlelt meghatalmazott a váltót ameghatalmazási viszony kitüntetése mellett a saját nevével is aláirta, avagy fen forog-e ez abban az esetben is, ha az álmeghatalmazott csupán a megbízó nevét irta ugyan jogosulatlanul a váltóra, de ez az aláírás részben a sajás névaláírását is magában foglalja, pl. a czégaláirásnál Azt, hogy a czég nem szabályszerű aláírásával ellátott váltó alapján saját személyében az a czégtag marasztalható, aki a váltót tényleg aláirta, a Curia már többször kimondotta, valamint azt is, hogy ha a váltóra vezetett nyilatkozatból ki nem tűnik, hogy az aláíró a saját neve alatt kinek a megbízásából vállalt kötelezettséget, az aláíró a saját személyében felelős, az is állandó joggyakorlat, hogy valóságos meghatalmazás esetében a meghatalmazott által tett váltónyilatkozat hatálya nincs feltételezve attól, hogy a meghatalmazási viszony és a meghatalmazott neve is a váltóra legyen vezetve. Abban a kérdésben azonban, hogy mikor forog fenn az álmeghatalmazottnak a váltótörvény 105. §-a szerinti felelőssége, mindössze csak 1900-ból találunk eddig egy curiai határozatot, amelyben határozottan kimondatott, hogy a 105. §. csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a színlelt megbízott a váltót a megbízási viszony kitüntetése mellett a saját nevével is aláirta ós most a legutóbbi napokban hozott a Curia egy ujabbi ilyen értelmű határozatot, abból a felfogásból indulván ki, hogy az idézett szakasznak helyes értelmezése nem hagyhat fenn kétséget aziránt, hogy itt csak olyan váltónyilatkozatról lehet szó, mely magában a váltóban tünteti ki azt a meghatalmazási viszonyt, amelynek fenn nem forgása miatt a saját személyében válik felelőssé. IRODALOM. I. Hazai irodalom. Szabadalmi és védjegybitorlás. (Büntető eljárás.) Dr. Odonfi Miksa, budapesti ügyvéd kézikönyve. A hazai ipar és kereskedelem fellendülése az ipari tulajdon kérdésének erősebb felkarolását vonta maga után. Ujabban nemcsak a szakirodalom foglalkozik erősebben az ipari tulajdonjog (szabadalom, védjegy-, mintaoltalom) körébe vágó kérdésekkel és jelennek meg müvek, melyek az egyes törvények egész komplexumát feldolgozzák, hanem már nem távolnak tekinthető az idő, midőn a törvényhozás már meg nem felelő szabadalmi ós védjegy törvényeinket revízió alá fogja venni. Az eddig megjelent munkák (Kósa, Wetzel, Lévy, Szász János, Nagy Sándor) az egész szabadalmi vagy védjegyjogot kommentálják vagy dolgozzák fel rendszeresen. Dr. Ödönfi e jogrendszert egy specziális szempontból dolgozza fel. Kiindulva abból a megállapításból, hogy az ipari tulajdon elismerése és erős térfoglalása a tisztességtelen verseny mind gyakoribb fellépését (bitorlás!) vonja maga, után. másrészt peddig abból, hogy az e bitorlások ellen védekező jogosult a rendelkezésére álló jogszabályokat több törvényben elszórva (szabadalmi-, védjegytörvény, nemzetközi egyezmények Bpttás stb.) találja csak meg, azon szempontból gyűjtötte össze az egész anyagot, ahogy az egy bitorlási per keretében mutatkozik. Ahogy egy bitorlási per folyamatba tétetik s ahogy az az ité. lethozatalig folyik, tárgyalja szerző a per egyes mozzanatait, megállapítja a szabadalom lényegót, foglalkozik a hatáskör, illetékesség, a vád és védelem anyagával, a biztosítási intézkedésekkel stb., idézvén mindenütt a megfelelő törvényhelyeket, sőt kiterjeszkedik a joggyakorlatra is, ugy, hogy a könyv átolvasása egy bitorlási eljárás egész lefolyását rögzíti meg az olvasóban. Hogy a szerző uj szemponpontokat nem vet fel s az egyes kérdésekbe nem mélyed el, azt érthetővé teszi a kézikönyv czélja, mely vezérfonal akar lenni azok részére, kik e kérdésekkel akár mint sértettek, akár mint terheltek, akár mint azok képviselői, vagy mint eljáró hatóságok, foglalkozni kénytelenek. Hasonló szempontból tárgyalja a szerző a véd,jegytörvónyt. Szerző munkája, mint tisztán gyakorlati segédkönyv, jól megfelel e czéljának és hasznosan egészíti ki iparjogi szakkönyveink nem nagyon gazdag sorozatát. II. Külföldi irodalom. Zeller, Heinrich Ludwig, Seerecht von Oleran. 8° 21. S. Berlin 1911. R. L. Prager. Korkisch, Dr. H, Kommentár zum Pensionsversicherungsgesetzt sammt allén Verordnungen, Verwaltungsgerichtshof Erkenntnissen und dem neuem Statute der Pensionsanstalt. 8°- VIII. 281. S. Wien 1911. (Maerz) K 410 = M. 5 20. Bernsten, Dr. Kari M., Seekriegsrecht 8°. XI. 255. Berlin 1911. (Franz Vahlen) M 5 40. Heyn-Nürnberg, Dr. Ottó, Reform des Postscheckverkehrs. 8°. 86. S. Berlin 1910. (Leonhard Simion Nf.) 2 M.