Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

Kereskedelmi Jog 8Z« 8 Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a Králik-féle álláspontot véve alapul és emellett azt vitatva, hogy a belföldön nyitott csőd csakis a fiókintézeti vagyonra terjed ki, a komplikácziók mellőztetnek és mindössze csak az a más esetekben, is előfordulható eset áll elő, hogy a r.-t. vágyónk egy részére vesztette el rendelkező képességét. A fiókintézetet az anyaintézet alimentálja, legalább is kezdetben. A fiókintézet a könyvvitel elvei szerint, a főintézet javára meg van terhelve, vagy követelésben van. Mi történjék mindezekkel? Hogy legyenek e tételek érvényesíthetők? A csődbe be nem vont főintézet esetleg később szerez a belföldön, ingót, ingatlant, ügyletet köt, kötelezettségeket vállal, jogokat szerez. Bevonassanak-e e vagyontárgyak később a belföldi csődtömegbe ? Érvényesnek tekintettessenek-e az ügyletek a Gs. T. 3. §-a értelmében ? Mindmegannyi nehéz kérdés, mely az általam helyesnek tartott megoldás mellett fel nem vetődhet. Végül a Cs. T. 1. §. 2. bek. is álláspontom mellett szól és a Králik által elfoglalt nézettel ellentétben áll. E bek. szerint „olyan csődnek, mely a közadós vagyonának csak bizonyos részére terjed ki, a jelen törvényben kijelölt eseteken kivül helye nem lehet." Konczedálom, hogy a külföldi csődtörvénynek alkalmazása által, a külföldi r.-t.-ok bizonyos excepcionális helyzetbe kerülnek a belföldiekkel szemben. Mert talán a külföldi csődjog nem oly szigorú, mint a belföldi, vagy megfordítva. Ámde, ha már az alakulás és a jogalanyiság megszerzésénél sem volt a helyzet azonos belföldi és külföldi társaságok között, akkor a megszűnésnek eltérő volta sem elég erős érv a jogalanyiság azonosságának alapvető tétele ellen. * Mindössze két körülmény szól a belföldi fiókintézetnek a külföldi anyaintézettel való azonossága ellen. Az egyik a K. tv. 216. §-a. A másik a 211. §.4. és 6. pontjából vonható következtetés. A 216. §. szerint a .külföldi r.-t.-nak oly határozatai, melyek által a társaság feloszlása iránt történik intézkedés, akkor is, ha a külföldi törvény szerint érvényesen keletkeztek, a belföldi fiókintézet üzletére nézve csak azon időponttól birnak foganattal, midőn az itteni illetékes törvényszék által, a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetve lettek." Hasonlóképpen intézkedik az osztrák r.-t.-okra, a már többször idézett 1878: XXII. t.-cz. 4. §-a is. E törvényhely szerint ugyanis „bejelentendő és közzéteendő az alapszabályoknak, a társaság hazájában jogszerűen keletkezett minden kiegészítése, módosítása, vagy a vállalat megszüntetése. Ilynemű kiegészítések, vagy módosítások mindegyik területen a bejegyzéshez és közzétételhez általában kötött hatályt ezen külön bejegyzés és közzététel időpontjától nyerhetik meg." Ha tehát a törvény ismer oly esetet, amit kor a belföldi fiókintézet, az anyaintézet megszűnése ellenére, tovább is fennállónak tekintetik a belföldön, akkor meg nem állhat a jogalanyiság azonosságának tana és akkor a helyes álláspontnak az láiszik, hogy külön jogalanyisággal bír a belföldi fiókintézet, mert hisz túlélheti az anyaintézetet. Ha ez a túlélés teljes általánosságban és minden időbeli korlátozás nélkül lehetséges lenne, akkor esetleg elismerném az ellenkező álláspont jogosultságát, bár még ekkor is furcsa, hogy ne mondjam, monstruózus alakzat lenne az oly külföldi r.-t. belföldi képviselősége, amely maga (t i. a külföldi r.-t.) nem ekxisztál. Ámde e 216. §-ból ily messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. Útját állja ennek a 217. §. 1. pontja. Ennek rendelkezései szerint, bárkinek kívánságára törlendő a bejegyzés, ha külföldön a r.-t. működni megszűnt. Ebből pedig folyik, hogy csak rövid idő az, amely alatt a törvény a már külföldön megszűnt r.-t.-ot továbbra is fennállónak tekinti a belföldön. Ha az anyaintézet feloszlik (működni megszűnik), a belföldi bejegyzés is elveszti létjogosultságát a törvény szerint. Ebben ép az azonosság pregnáns elismerését látom. Hogy azonban a megszűnés hatálya a külföldön történt feloszlással nem azonos időben áll be, illetőleg hogy a feloszlás hatályosságához, a belföldi czégjegyzékbe való bejegyzés és annak közzététele kívántatik meg, az oly a forgalom érdekében történt praktikus intézkedés, amelyből elvi konzekvencziákat levonnunk nem szabad. Mert ez intézkedés czélja semmi egyéb, mint az, hogy a r.-t.-al összeköttetésben álló személyek megállapíthassák naptárszerüleg azt az időt, amelytől kezdve a r.-t. megszűnt létezni. A forgalom kétségtelenül megköveteli, hogy ez az időpont ismeretes legyen. Hiszen a felszámolás stádiumában, a működésben lévő