Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]
1- BZ 73. §-a, amely szerint „a csődaljárás kiterjed közadósnak bárhol található ingó javaira". Ebből folyik, hogy a külföldi ingóságokat a belföldi bíróság a belföldi csődbe bevonni, a belföldi ingóságokat pedig a külföldi massának kiadni tartozik. (Cs.-T. 75. §., 2. bek.) A 75. §. „belföldi közadósról" és .külföldi közadósról" beszél. Már ez a beszédmód is felette homályos. A belföldi és külföldi szavakon a honosság aligha érthető. Miért lenne annak a külföldi honosnak a csődje a külföldön lebonyolítandó, akinek lakóhelye és vagyona kizárólag, vagy túlnyomóan a belföldön van ? Épp ezért figyelembe véve a 72. § nak az illetékességre vonatkozó szabályait is, belföldinek e szempontból nézetem szerint az veendő, aki a belföldön lakik állandóan, vagy legalább is vagyona túlnyomórészt a belföldön fekszik. Hasonlóképpen kell a külföldi fogalmát is meghatározni. E kérdést azonban csak mellesleg érintettem meg. A jelen czikk tárgyának szempontjából kétségtelen, hogy a külföldi r.-t. külföldi a Cs.-T. szempontjából is. A 75. §-ban foglalt utasítás külföldi r.-t.-okra jelzi a törvény álláspontját e tekintetben. Hogy alkalmazzuk most már a külföldiekre vonatkozó szabályokat a külföldi r.-t.-ra, illetőleg fiókintézetére ? Nézetem szerint a 75. §-ban az az eszme domborodik ki, hogy a Cs.-T. fogalmi köre szerint külföldinek tekintett egyén csődjében csakis a külföldi biróság járhat el, mig a belföldinek tekintett személy csődje a belföldi biróság elé tartozik. Persze, mindig csak ingó vagyonról van szó. Nem járhat tehát el a magyar biróság a külföldi csődjében, illetőleg külön csődöt nem nyithat a külföldi itt lévő ingóságaira, hanem a csődnyitás toletti határozathozatal kizárólag a külföldi bíróságok elé tartozik, melynek megkeresésére a magyar biróság az ingóságokat kiadni tartozik. A birói gyakorlat a felé hajlik, hogy a külföldi csőd megnyitása után nem lehet a belföldi ingó vagyonra külön csődöt nyitni. (Nagyváradi tábla 5622/893. C. 907. április 16.1238. Grill döntvénytár XIV. k., 914. sz.) Az ellenkező felfogást dr. Králik „A csődtörvény" cz. müvének 302. lapján képviseli. Szerinte „a 75. §-ból nem következik, hogy ha a külföldi csak ingót bír, ellene belföldön csődöt ne lehetne nyitni". Mindamellett azt hiszem, hogy e kétféle felfogás gyakorlatilag általában legtöbbször azonos eredményekre vezet. Králik 7 ugyanis bár nem emliti fel külön, ugy Iá'szik belföldi ós külföldi szavakon a honosságot érti. így aztán természetesen el kell kerülnie azt a 75. § ból egyébként folyó, de gyakorlatilag lehetetlen konzekvencziát, hogy a belföldön lakó s vagyonnal itt biró külföldi honos vagyonára a belföldi bíróságot hatáskörrel' bírónak ne ismerjük el a csődnyitást illetőleg. E kétféle álláspont azonban elválik egymástól a külföldi r.-t. csődjének kérdésénél. Nézetem szerint külföldi r.-t. csődjét csak a külföldi biróság mondhatja ki. (75. §.) Ha azonban a csőd kimondatott a külföldön, akkor hatálya ipso iure kiterjed a belföldön fekvő ingóságokra és az üílet folytatására szánt ós belföldön elhelyezett tőkére is. Az ingóságokra olykép nyilvánul e hatás, hogy azok a külföldi massába való bevonás végett kiadatnak a külföldi biróság megkeresésére; a belföldi üzleti tökére pedig ugy, hogy azokra a baifóldi biróság hivatalból külön csődöt tartozik nyitni. (75. §.) Különben abból is argumentumot meritek álláspontom mellett, hogy az üzleti tőkére nem kérelemre, hanem a külföldi csőd folyamányaként hivatalból nyitandó meg a külön csőd, anélkül, hogy itt a külföldi hitelezők tiltó jogszabálylyal az anyaintézet ellen fennálló követeléseik érvényesítésétől elzáratnának és a belföldieknek külön előjogok biztosíttatnának. Már említettem, hogy mindössze proczesszuális jellege van e külön csődnek, ha szabad e szót csődre alkalmaznom. Nem a magyar biróság a csőd megnyitásának kérdésében döntő hatóság. Ez az, a mit lényegesnek tartok. A Králik-féle álláspont szerint, a magyar biróság a fiókintézet ellen elrendelhetné a csőr döt. Ha ezt csakugyan megtehetné, akkor először is jogosítva lennének az összes társasági hitelezők arra való tekintet nélkül, hogy a fiók, avagy az anyaintézettel állottak-e üzleti összeköttetésben követeléseiket e csődtömeg ellen érvényesíteni. Másodszor, nem maradhatna e csőd hatás nélkül a külföldi r.-t. állására a külföldi jogban sem. A magyar jog szerint ilyenkor a magyar biróság csődöt nyitó határozata véget vetne a társaságnak általában, tehát a külföldön is. A társaság ingóságai ezért a magyar csődtömegbe lennének bevonandók. Ámde ehhez hozzászólásuk lenne a külföldi bíróságoknak is, melyek saját jogaik szempontjából néznék természetesen a kérdést. Ezzel az elképzelhetetlen komplikácziók egész légiója állna elő. Kereskedelmi Jog