Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]
4 „Kereskedelmi ügynök jogállása" czimen 1897ben tartott jogászegyleti felolvasásában. Szerinte : „A főnök és az ügynök közötti jogviszony nem ad lényegesebb komplikácziókra okot. Annál fontosabb és messzehatóbb az a kérdés, hogy minő a jogviszony a harmadik személyekkel szemben." Az időtájt ugyanis a XI. magyar jogásegyülésen az a felfogás volt az uralkodó, hogy a részletüzletekkel való visszaélések mindaddig szűnni nem fognak, amig az ügynöki kérdés törvényhozási szabályozást nem nyert. (Dr. Schwarcz Gusztáv.) Szóval ez alkalommal foglalkoztak ugyan az ügynökök jogszabályozásával, de inkább gondoltak azok megrendszabályozására, mint jogi helyzetük tisztázására. Az ügynök akkor még egy alkalmatlan, kellemetlen közvetítő személy volt, ki csak zavarossá tette a szerződő felek egymáshozi jogviszonyát azáltal, hogy azok az üzletet nem közvetlenül, hanem ügynök utján kötötték. Azért is nem az lebegett a jogászgyülés előtt, hogy az ügynök és háza közötti viszonyt, hanem hogy a harmadik szerződő féllel szemben való viszonyt szabályozzák. Azóta 15 év telt el, de sok fejlődés e téren nem tapasztalható. Az ügynök jogi fogalma kezd ugyan tisztázódni a német K. T. definicziójának irányában s az érdekelt szakkörök is kezdenek e kérdéssel foglalkozni (igy szerény magam is készítettem egy törvénytervezetet a kereskedelmi ügynökökről, mely indokolással együtt most fekszik a testületi ankét előtt), de odáig még nem jutottunk, hogy a kormánykörök is foglalkoznának e kérdéssel. Reméljük azonban, hogy a ázomszéd Ausztria legujabbi lépése ezt a kérdést is nagy lökéssel előre fogja vinni. A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. Irta: Dr. Kohner Arthur budapesti ügyvéd. A „Kereskedelmi Jog" nyolczadik (1911.) évfolyamának 22., 2'd. és 24. számaiban „Külfö.di részvénytársaságok a belföldön" czimmel megjelent czikkemben vizsgálat tárgyává tettem a külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetének helyzetet a magyar kereskedelmi törvény szempontjából. Az alapvető kérdést abban láttam, hogy vájjon a külföldi r.-t. belföldi fiókintézete 1. BZ. önálló jogalany- e, vagy a külföldi anyaintézettel azonos jogalanyisága van? Az utóbbi álláspontot tartván elméletileg helyesnek, azt igyekeztem kimutatni, hogy a vitatott elméleti tételnek nagy horderejű gyakorlati konzequencziái vannak, melyek önmagukban — az elméleti kérdésben való állásfoglalás nélkül — el sem dönthetők. A jelen czikkben, amely szoroson kapcsolódik az emiitett előbbi czikkhez, mindenekelőtt ennek az azonos jogalanyiságnak praktikus jelentőségét kívánom még kiegészítőlég tárgyalni s csak azután térek át ugyané tárgyra vonatkozó más kérdésekre. I. A végrehajtási jog szempontjából az azonosság, vagy önálló jogalanyiság felfogásainak következményeivel már az előbbi czikkben is foglalkoztam. Itt csak a következőkre kívánok rámutatni. Előre bocsátom, hogy a mondottak mindig csak az esetre értendők, ha a viszonosság fenforog a külföldi és belföldi bíróságok határozatainak kölcsönös végrehajthatósága tekintetében. Ellenvethető álláspontomnak, (amely szerint t. i. a külföldi anyaintézet ellen hozott marasztaló határozat végrehajtható a fiókintézet ellen és megfordítva) hogy az a belföldi fiókintézettel hitelezői minőségben jogviszonyban állók ártalmára szolgál, mert azt vonja maga után, hogy a külföldi hitelezők veszik esetleg igénybe végrehajtásilag a r.-t. belföldi vagyonát, vagy a belfölden elhelyezett és innen ki nem vonható tökéjét. (K.-T. 211. §. 2. p., 214. §. 5. p.) Ezzel szemben azonban utalnom kell először is arra, hogy a K.-T. a belföldi hitelezőknek nem ad kizárólagos, avagy elsőbbségi jogot a belföldi vagyonra, vagy a belföldön elhelyezendő tőkére a külföldi hitelezőkkel szemben. Nem folyik ily kizárólagosság a csődtörvény 75. § ában foglalt abból a rendelkezésből sem, amely szerint a külföldi r.-t. „belföldön elhelyezett tőkéjére és biztosítási alapjára az illetékes belföldi bíróság által hivatalból külön csőd nyitandó". A csödbeli viszonyokról az alábaiakban még lesz szó, de már e helyütt jegyzem meg, hogy a Cs.-T. e rendelkezése tisztán eljárási természetű és egyáltalában nem zárja ki a külföldi hitelezők részvételét ebben a hivatalból nyitandó külön csődben. A Cs.-T.-re, mint analóg intézkedést tartalmazóra való hivatkozásnak tehát el kell esnie. Utalok egyébként arra, hogy a végrehajtási tv. 3. §-a által előirt delibacionális eljárásnak a külföldi biróságok végrehajtható határozataival Kereskedelmi Jog