Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

Kereskedelmi Jog 1. Bt. szemben körülbelül ugyanolyan jelentősége van, mint a Cs.-T. fent idézett rendelkezésének. E §. alapján ugyanis a Vghtv. hatályterületén a magyar biróság végrehajtást elrendelő külön határozata nélkül végrehajtás nem foganatosítható. Ugy a csődben, mint a végrehajtásnál szükséges tehát a magyar biróság intézkedése, anélkül, hogy e tisztán eljárási jellegű intézkedés az érvényesithető igényeket materialiter bármiképen befolyásolná. Nem hagyható e kérdésnél figyelmen kivül az sem, hogy az azonosság elfogadása esetén a magyar biróság végrehajtható határozatát a külföldi anyaintézet vagy más külföldi fiókintézet ellen is végrehajtani lehet. Tehát a belföldi hitelezők biztositéka nagyobb, mintha csakis a fiókintézet ellen nyertek volna végrehajtható határozatot. így el van zárva annak lehetősége, hogy esetleg a külföldi társaság belföldön lévő azon vagyonát, amely nem tekinthető az üzlet folytatására szánt tőkének, az országból kivonva, a belföldi hitelezők megkárosittassanak. Konczedálom, hogy a kölcsönös végrehajtásnál vannak bizonyos nehézségek, amiket azonban leküzdeni éppen nem lehetetlen. Mindenekelőtt az ítéletek kölcsönös végrehajthatóságának kérdése a külföldi és belföldi birói határozatok tekintetében egész általánosságban. E kérdés taglalása azonban tulmesszire vezetne. Nehézségeket okozhat továbbá az anyaintézet és a fiókintézet czégszövegeinek különbözősége. A czég kérdésével a II. fejezetben külön foglalkozom s itt csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy a Vgh. tv. 3. §-a szerinti delibacionális eljárás során tisztába hozható ez az azonosság kérdése. Végül előfordulhat, hogy a külföldi bíróságok akczeptálhatják a külön jogi személy álláspontját és ezen az alapon megtagadhatják a magyar bíróságnak a belföldfiókintézet elleni marasztaló határozata végrehajtását az anyaintézet, vagy más külföldi fiókintézet ellen. Teljesen figyelmen kivül hagyva azt, hogy ez csak egy nem nagy valószínűséggel bíró lehetőség, az ily eljárás a retorzióra feljogosítaná a magyar bíróságokat, anélkül, hogy az azonosság és ebből kifolyólag a kölcsönös végrehajthatóság elvét fel kellene adniok. A háborúban alkalmazott eljárásból a normális viszonyokra szabályokat levonni nem lehet. Egy már részben a perjog keretébe vágó kérdést kell felvetnünk, t. i. azt, hogy vájjon a külföldi anyaintézet avagy más külföldi fiókintézet jogi hatályú tényeiért perbe vonható-e a belföldön a külföldi r.-t. és megfordítva? A kiindulási alapul szolgáló elvet alkalmazva feltétlen igennel kellene a kérdésre felelni. Azonban a kérdést csak az egyes perrendtartások alapján az illetékességi kérdés kapcsán lehet eldönteni. Kétségtelen, hogy a belföldi fiókintézet és a külföldi anyaintézet között a viszony ugyanaz, mint a csakis a belföldön lévő főtelep és a fióktelep között. Ebből a szempontból nézve a kérdést, az vizsgálandó, hogy vájjon a a főtelepre illetékes bíróságnál peressé tehető-e a fióktelep üzletkörét illető jogviszony és megfordítva? Kiemelni kívánom a mondottak alapján, hogy a kérdés ily módon tisztán perrendi (illetékességi) kérdés, amelynek bármiképen való eldöntése magára az anyagi jogi kérdésekre teljesen irreleváns. Hogy a belföldi üzlet körébe eső ügyletet ne lehessen ugyanazon társaságnak a világ másik felén lévő anyaintézetének helye szerinti bíróságnál peresíteni, az a bizonyítás s az alkalmazandó esetleg idegen jogszabály alkalmazási nehézségeinek elkerülése végett felette kívánatos. De épp a perrendtartás tudománya számol ezekkel a kívánalmakkal és mérlegeli a praktikus szempontokat. Minthogy megesik, hogy a főtelep és fióktelep a belföldön is távol esnek egymástól, körülbelül ugyanazok a szempontok érvényesülnek akkor is, amidőn arról van szó, hogy perelhető-e a főtelep üzleti körébe eső kérdés a fióktelep bírósága előtt, vagy fordítva. Ezek után nem lehet feladatom, hogy a külföldi perrendtartások intézkedéseire kitérjek. Mindössze a magyar perrend álláspontját érintem. A régi perrend 33. § a a „telep* helyét állapítja meg mint azt a helyet, amelynek bírósága elé a r.-t. tartozik. Birói gyakorlatunk ezt a rendelkezést ugy értelmezi, hogy az esetben, ha alperesnek több telepe (főtelep és fióktelep) van, felperes a telepek helyei szerint illetékes bíróságok bármelyikét választhatja, tekintet nélkül arra, hogy melyiknek üzletköréből eredő ügyletről van szó. Perelhető tehát a fióktelepre illetékes biróság előtt a társaság oly ügyletekből is, amelyek nem a fióktelep ügykörébe tartoztak. A külföldi társaság ezek szerint a képviselőség személyes bírósága előtt is megperelhető, tekintet nélkül arra, hogy vájjon a képviselőség, avagy a külföldi anyaintézetvagy végül más külföldi képviselőség üzleti körébe eső ügyletről van szó. Hasonló követ-